Zene a súgólyukból

Székelyudvarhelyen járt középiskolába, az egyetemre már Temesváron jelentkezett zenepedagógia szakra: „Amikor bejutottam, még úgy terveztem az életemet, hogy miután végzek, visszamegyek szülővárosomba, és zenetanárként dolgozom majd”. A véletlen azonban halkan, de határozottan közbeszólt Cári Tibor sorsának alakulásába. Történt ugyanis, hogy a temesvári színház zongoristát keresett egyik előadásához, és a fiatalember, aki addig soha nem került Tháliával közelebbi viszonyba, jelentkezett. Annyira jól sikerült a közreműködés, hogy egy évre rá már őt kérték fel, írjon zenét egy színdarabhoz: „Balázs Attila igazgató és Victor Ioan Frunzã rendező kértek fel, írjak zenét Ionesco Lecke című előadásához. Igazából nem én kerestem a színházi zeneszerzés lehetőségeit, hanem véletlenül alakult így”. Annál is inkább, hogy a műfajt nem tanítják az egyetemen, Cári is autodidakta módon képezte magát színpadi szerzővé. Érdekes kettőség ez: édesapja ugyan zenész volt, ezért is választotta fia a zenei pályát, de Tibor semmiféle színházi tapasztalattal nem rendelkezett – még nézőként sem nagyon, hiszen Udvarhelyen ritka volt akkoriban a színházi előadás. Viszont rögtön az első munkája szép reményekre jogosította fel a fiatal zeneszerzőt, a Lecke többszörösen díjazott, hosszú időn át játszott előadás lett.

A zene sem csak úgy magától jön, hosszú folyamat, míg a csírázó ötletek a kottára kerülnek: „Először is elolvasom a darabot, megbeszélem a rendezővel, hogy milyen zenei világot, hangulatot szeretne, majd az elképzeléseinket, javaslatainkat egyeztetjük. Természetesen nekem is vannak periódusaim, amikor egy bizonyos fajta zenét szeretek vagy egy bizonyos irányba tart a komponálás. A díszleteket, jelmezterveket sem szabad figyelmen kívül hagyni, a próbákon is ott vagyok. Azt szeretem, ha a zene együtt születik az előadással, együtt fejlődöm a színészekkel, a rendezéssel”. Megtörténik az is, hogy a zenét előre kérik az előadás előállítói, ebben az esetben fennáll a veszélye annak, hogy a zene nem azt az irányt követi, mint a rendezés, vagy amit a darab hangulati világa megkövetel – teszi hozzá Cári Tibor.

Szerencsés helyzet az, amikor a színészek jól énekelnek – és Temesváron a társulat legtöbb tagja kiváló hangi adottságokkal rendelkezik. „Ebben az esetben a zeneszerző is kreatív tud lenni” – fogalmaz Cári, aki évek óta amolyan házi szerzője a Csiky Gergely színháznak. Egy éve alkalmazottja is a teátrumnak, bár nem zeneszerzői munkakörben, annál az egyszerű oknál fogva, hogy ilyen nem létezik az intézmény organigramjában. Általában zenészként, zenei vezetőként, korrepetitorként alkalmazzák a színházak a zeneszerzőket, de még a Színházi Szövetségnek sincs olyan díja, amely színpadi zeneszerzőket jutalmazna. Cári Tibor is eddigi munkásságának, eredményeinek elismeréseként kapott az UNITER-től különdíjat. Egyébként manapság az is ritka, hogy egy színháznak saját zenekara legyen. Temesváron, évekkel ezelőtt, éppen Cári volt az utolsó, akit még egyetemista korában zenészként alkalmaztak a társulatba.  Bár – és ezt hangsúlyozni kell – a magyar színház művészeinek mindegyike játszik valamilyen hangszeren, és olyankor összeállnak egy bulira, vagy éppenséggel ők szolgáltatják a zenét saját előadásaikban. 

Természetesen Cári Tibor nem csak a temesváriaknak írja a zenéket: „Itt vagyok alkalmazott, de párhuzamosan az itteni munkával más rendezők hívásának is eleget teszek. Külföldön is dolgoztam, Budapesten és Dunaújvárosban, jövőre pedig Kecskemétre hívott Szabó K. István rendező.”

Cári Tibor elárulja azt is, hogy mivel rendelésre és határidőkre dolgozik, koncertezésre – ahol jó értelembe véve reklámozhatná a színházi zenét – alig jut ideje.

Jelenleg a marosvásárhelyi magyar színház szilveszteri előadásának készíti a zenei anyagát, de tervei közt szerepel egy musical is, Béres Lászlóval, a nagysikerű kolozsvári Valahol Európában című előadás rendezőjével közösen.

A színpadi zeneszerzés nehéz műfaj, és olykor hálátlan, hiszen a néző – még ha tetszik is az előadás – a legritkább esetben jegyzi meg a zeneszerző nevét. Ám a múlt biztató a jövőre nézve, ha arra gondolunk, hogy a világhírű Ennio Morricone, korunk legismertebb filmzeneszerzője szintén színházakban kezdte karrierjét. Filmzenén pedig Cári Tibor is dolgozik már…

Cári Tibor
Székelyudvarhelyen született 1979. január 19-én  , a zenei középiskola után Temesvárra járt konzervatóriumba. Eddig több mint 80 színházi előadáshoz, filmhez, reklámhoz írt zenét, szerzeményei egy részét A színház zenéje címmel élő koncerten is játssza. Jelölték a magyarországi Színikritikusok Díjára 2000-ben és 2007-ben, elnyerte a Nemzetközi Atelier Színházfesztivál díját 2006-ban, valamint a Magyar Kulturális Minisztérium díját 2002-ben.