Zala gyöngye: kulturális séta Zalaegerszegen

Annak ellenére, hogy Zalaegerszegről már a tatárjárás utáni időből írásos feljegyzések maradtak fenn, sokáig mégsem tartozott a patinás dunántúli váro­sok sorába. A törökvilágban Kanizsa eleste után megnőtt ugyan a szerepe, de igazi fejlődését a 20. században érte el. Fekvése, ipari létesítményei nyomán a lakosság száma is folyamatosan nőtt. Mára nagy tereivel, gazdag kulturális kínálatával, élénk sportéletével az „élhető város” benyomását kelti.

A központ felé tartva Keresz­tury Dezső szülőháza mellett visz el az utunk. Kicsit elmerengek a ház falát díszítő, 2014-ben felavatott dombormű előtt. A kitűnő irodalmár-költő-politikus munkássága az Arany János évforduló kapcsán is újra felbukkant: számtalan tanulmányt írt a nagyszalontai költőfejedelemről. Neki köszönhetjük Madách Imre Mózesének feltámasztását Csipkerózsika-álmából: a darab a 60–70-es évek egyik legnagyobb színházi sikerének számított. A 70-es évek elején magam is találkoztam „Dezső bácsival”, nem adott életre szóló szentenciát, egyszerűen felhívta figyelmemet arra, hogy ne hadarjak. A sors kifürkészhetetlen: Keresztury szülőházától néhány lépésre áll Wlassics Gyula, egykori vallás és közoktatási miniszter szülőháza. Valószínűleg kuriózum a világon, hogy két hasonló tárcát betöltő politikus bölcsőjét ilyen közel ringatták egymástól.

Tündértánc a Balatonon

Az egykori zsinagóga épülete jelenleg hangversenyterem, emelete kiállításoknak ad otthont. Ottlétemkor Vollein Ferenc tárlatát tekinthettem meg. A fiatal művész nevét 2016-ban ismerte meg a közvélemény, amikor Rómában személyesen adhatta át egyik művét Ferenc pápának. Vollein színes egyéniség a szó legszorosabb értelmében, ezt alkotásainak élénk színei is bizonyítják. Ezúttal a látogató a Balatonhoz, Toszkánához és a biblikus témákhoz való kötődését ismerhette meg. A festő fantáziavilága széles palettán mozog, s számos híres elődje is nagy hatást gyakorolt rá: Helka és Kelén legendája talán chagalli ihletésű, a Tündértánc a Balatonon kép felett Csontvári szelleme lebeg. A hely szellemét a Táncoló zsidó férfiak című kép illusztrálja. A zsinagóga egy félreeső zugában kaptak helyet a város zsidóságának történetét, relikviáit bemutató vitrinek. Az első világháborús emléktábla, a szakrális eszközök az egykor virágzó közösség utolsó szomorú emlékei.

Egy ember halála tragédia, százezreké statisztika

Az Art mozi – a város egyik kulturális központja – egy szocreál épületben működik, nagyterme hatszáz fő befogadására alkalmas, kisterme jóval családiasabb. Filmkínálata minden igényt kielégít, emellett népszerű előadásokat is tartanak mindkét teremben, s az előtérben kiállításokat is rendeznek. Március elején nagy érdeklődés mellett nyitották meg a Keskenyúton című – a délvidéki vérengzéseket bemutató – tárlatot. Az első tabló Sztálin szavait idézi: „egy ember halála tragédia, százezreké statisztika”. Nos, Tito pribékjei hű tanítványnak bizonyultak, a 21 kiállítási tablón megnyílnak az ember elállatiasodásának lépcsői. A legmegdöbbentőbb a haláltábo­rok listája, a sorok olvasása perceket vesz igénybe. Könnyfakasztóak a gyerekek tragédiáját bemutató képek, a szemlélőre más fotókon fiatal, életerős lányok mosolyognak, akik később megjárták a pokol legmélyebb bugyrait.

A Hevesi Sándor színház meglátogatását egy korábbi élmény motiválta, két éve a fergeteges Zerkovitz Béla-operettet, a Csókos asszonyt láthattam. Az akkori rendezés számtalan ötlettel állította színpadra a darabot, egy-egy poénján még sokáig mosolyogtam. Ezúttal egy másik népszerű daljátékra, Eisemann Mihály Én és a kisöcsém bohózatára ülhettem be. Mindkét darabban közös a szövegíró: Szi­lágyi László. A két operett – népszerűsége ellenére – nincs azonos súlycsoportban: a Csókos asszony javára billen a mérleg nyelve. Megszámlálhatatlan slágere nyomán egy időben több hazai színház repertoárján is szerepelt. Az Eisemann-dalművet két nagy sláger – Én és a kisöcsém, valamint a Szerelemhez nem kell szépség – dobja fel. Kelemen Kató szerepében olyan kiváló színésznők arattak sikert, mint Bársony Rózsi vagy Turay Ida. A mostani színpadra állításban Magyar Cecíliáé a nadrágszerep. Kedvesen, hol langaléta kamaszként, hol bájos ifjú hölgyként formálja a fruska figuráját, aki fiúvá változva veti ki hálóját a mit sem sejtő áldozatára.

„Akikért nem szólt a harang”
A kiállítás megnyitásával emlékezünk a szörnyűségre, de a kivégzettek árváinak, gyermekeinek, unokáinak bátorsága előtt fejet is hajtva. Olyan dokumentációs bizonyítékokat mutathatunk be, amely hetven év óta nyomja nemzetünk lelkiismeretét és az elkövetők leszármazottainak korlátozott bűntudatát is talán.

Ezt a kiállítást látnia kell minden – Rákosi–Kádár rendszer időszakában félretanított – polgártársunknak, legfőképpen a felnövekvő ifjúságnak, hogy ismerje meg a valóságot, a bolsevizmus, nemzetektől független igazi arcát. Ebben segített, hogy a vándorkiállítás – mint valaha a Szent Jobb – eddig 48 városban, Délvidéken, Bécsben, Erdélyben és Magyarországon járta körbe a magyarlakta vidékeinket. Emlékezzünk tehát e gyalázatos tettekre, amelyre történelmünkben, de talán Európa történelmében sem találunk megelőzően hasonlót!

A bugyuta történet felett már eljárt az idő, de Halasi Imre rendező mintha megállította volna az „amortizálódást”: újraformálta a darabot. Nagy rutinnal látott feladatához, sikerrel, mindent, amit lehetett kihozott a műből. A két és félóra alatt nincs üresjárat, peregnek a jelenetek, gegek sorozata dobja fel a bohózatot, látszik, hogy a színészek is élvezik a játékot.

Az altató mese

Másik nap Molnár Ferenc Liliomát néztem meg. A világban talán a legismertebb magyar színdarab a pesti közönségen kívül megdobogtatta a broadwayi nézők szívét is, számtalan filmfeldolgozása a filmtörténetbe is bevonult. Molnár a történetet egy 1908-ban megjelent novelláskötetbe szerkesztette Az altató mese címmel. „A ligetben, az egyik bódéban volt egy furcsa ember. Úgy hívták, hogy Závoczki...” – kezdődik a történet, amely színjátéknak átdolgozva milliókat vonzott az előadásaira. Itthoni színpadokon a címszereplők öröklistáján Agárdy Gábor vagy Kaszás Attila neve olvasható, Sinkovits Imre és Domján Edit szerepformálását Hungaroton lemez is őrzi. A mű titka Molnár vérbeli színpadi ismeretében rejlik. Az egykori Pest kiváló tudora a kor népszerű helyszínére, a vurstliba viszi el a cselekményt. A vagány hintáslegény és a naiv cselédlány vonzódása még nem elég a sikerhez, egy kis misztikummal, igazi drámaépítéssel teszi közönségbaráttá.

Az egerszegi előadás látszólag elvetette a századvégi miliőt, s korunk diszkójába helyezte a sztorit. A dráma felépítése monoton, de feszült. A zene ritmusa hol a szívdobbanást jelzi, hol pedig a zaklatottságra utal, a villódzás sem a megnyugtató jövőt sugallja. A főhős lemezlovas, Juli pedig kis diszkólány, akit kidobnak a mulatóból, s a disc jockey felkarol. Ezt követően a történet követi a leírtakat.

A két főszereplő játékával néma csendet varázsolt a nézőtérre. A címszereplő Urházy Gábor László impulzívan játssza a jasszt és a megtört embert egyaránt. Juli, Kátai Kinga tiszta szerelme az apacslegényt is meghatja, a második felvonásban a lányukkal (Kováts Dóra) alakított jelenetért már érdemes volt megnézni a darabot. Juli barátnője, Mari (Madák Zsuzsanna) igazi vérbeli csaj, férje, Hugó (Szakály Aurél) visszahozza a századvéget a dizsi uralta színpadra. Muskátné (Debrei Zsuzsanna) smasszer nőként és szerelmes asszonyként is szuggesztíven áll előttünk. Mihály Péter rendezése az első pillanatban furcsának tűnt, de az idő múlásával a néző elfelejtette a diszkó fényeit s beleélhette magát a homályos molnári vízióba.

Marosvásárhely, a testvérváros
A két város közgyűlése, illetve tanácsa 1996 őszén hagyta jóvá az együttműködési megállapodást. Úgy tűnik, a felek nem csak papíron vállalták a rokonságot: élettel töltötték meg az egyezséget. Oldalakat töltene meg a közös programok felsorolása, így az elmúlt öt évre szorítkozunk. 2012-ben közösen valósították meg a 4 város 4 válasz című projektet, amelyben még Krosno és Marl városok vettek részt. Az együttműködés keretében a résztvevők a gazdasági válságra, az elmúlt évtizedek változásaira kívántak választ adni. Ennek nyomán mind a négy város programokat szervezett.
2013-ban rendezték meg első alkalommal a Váráshelyi Forgatagot, amelyet Zalaegerszeg önkormányzata támogatott. Egy évvel később ugyanezen a rendezvényen Zalaegerszeg vadgasztronómiai és borászati bemutatót tartott zalai ételek-italok népszerűsítésével.
2016-ban szeptember elején ünnepelték a két település testvérvárosi kapcsolatának 20. jubileumát. Ez alkalomból a városháza előtti téren felavatták a két város kőbe vésett címereit. December elején a Marosvásárhelyi Vártemplom Psalmus Vegyeskara vendégszerepelt Zalaegerszegen a Canterina Kamarakórus vendégeként, s a két kórus közös produkcióval lépett színpadra.