Karthágói romok. A legendákat rejtő maradványok több híres zeneszerzőt, írót megihlettek
Fotó: Csermák Zoltán
Az átlagos magyar turista talán nem a klasszikus zenei élményeit keresi a római Africa provinciában. De ha már eljutott a messzi távolba, számtalan zenei érdekesség keltheti fel figyelmét.
2017. szeptember 02., 21:222017. szeptember 02., 21:22
2017. szeptember 02., 21:252017. szeptember 02., 21:25
Tunézia zeneszerető ország. Népzenéjében az ősi berber hagyományok a Mediterráneum évezredek során kikristályosodott dallamaival társulnak. A francia gyarmatosítás mintegy nyolc évtizede alatt újabb impulzusok érték a művészeti ágat. Ennek nyomán a tuniszi Városi Színházban sok szép operaelőadásnak lehettem részese, Pergolesi Az úrhatnám szolgáló című népszerű operája mellett például egy ritkaságnak, Paisiello hasonló című daljátékának is tapsolhattam.
El Dzsem Nemzetközi fesztivál eredeti római arénában. Teltház előtt szól a zene
Fotó: Festivaleljem.tn
A Coppélia vasárnap délutáni előadásán már a kezdés előtt fél órával megtelt az előcsarnok ünneplőbe öltözött családokkal. A Magyarországon is sokszor játszott táncjátékot egy tánciskola növendékei adták elő, sok szeretettel, humorral. Jóleső érzéssel gyönyörködtem a csárdásban, noha a ruha távol esett népviseletünktől, inkább oroszosnak tűnt.
Nemcsak a zene hatott a tunéziaiakra, a zeneszerzők is ihletet merítettek az ország történelméből.
A szép türoszi királylánynak apja halála után el kellett hagynia szülőföldjét, és Észak-Afrikában lelt híveivel otthonra. Vergilius némi fantáziával Aeneas-szal egészítette ki az amúgy sem egyszerű históriát. A téma Henry Purcell-t, az angol barokk mestert is inspirálta, híres operájában dolgozta fel legendájukat.
A romantika világában, a Karthágóban megindult ásatások a francia író, Gustave Flaubert fantáziáját is megmozgatták, ekkor írta történelmi regényét a Szalambót. A kötet címszereplője a pun hadvezér Hamilcar lánya, Hannibál testvérhúga. A librettót Muszorgszkij dolgozta fel 1866-ban bemutatott korai, a keleti motívumokat az orosz zenével elegyítő operájában, s a matuzsálemi kort megélő, egykori Sztálin-talpnyaló Igor Mojszejev 1930-ban, Moszkvában állította színpadra a balett változatát. Ugyancsak a Szalambó ihlette a nálunk kevésbé ismert francia operaszerző, Ernest Reyer hasonló című művét, a premiernek 1890-ben Brüsszel adott otthont.
Nem messze a patinás romoktól egy különleges zenei „szentély” áll. A komolyzene és a népzene barátainak igazi zarándokhelye Rodolphe d’Erlanger báró arab-andalúz stílusban épült, 1922-ben befejezett palotája. A kastély „Tunézia Szentendréje”, Sidi Bou Said egyik legszebb részén fekszik, teraszáról csodálatos kilátás nyílik a tengerre. D’Erlanger báró 1872-ben született, zenetanulmányait Párizsban és Londonban folytatta, érdeklődése az idők folyamán az arab zene felé fordult. Kezdeményezője és egyik szervezője volt az 1932. évi Kairói Arab Zenei Kongresszusnak. A zenegyűjtő nem sokáig örülhetett a találkozó eredményeinek. Nem sokkal utána meghalt, így forrás értékű, az arab zenéről írott, ötkötetes összefoglaló műve csak poszthumusz jelenhetett meg. Palotája ma az Arab és Mediterrán Zenei Központnak ad otthont. Maradjunk még a kongresszusnál! Igen, a hazai zeneszeretőknek az egyiptomi szimpóziumról Bartók Béla juthat eszébe.
„Valóban, Rodolphe d’Erlanger és Bartók Béla együtt dolgoztak a kairói kongresszuson” – világít rá a két zenegyűjtő kapcsolatára Fatma Jabberi Farroukh, a zenei központ és a palota kurátora. – „Viszont nem ez lehetett az első találkozásuk, mert amikor Bartók az algériai Biskra környékén gyűjtött, akkor a báró is az országban tartózkodott: másik szenvedélyének, a festészetnek hódolt.”
Publikációi nyomán őt is meghívták Kairóba, ahol Rodolphe d’Erlanger báróval egy szekcióban is dolgoztak. Élményeit német nyelvű írásban adta közre:
„Valamennyi kongresszusi résztvevő választhatott, hogy egy vagy több szakosztály előzetes megbeszélésén akar-e részt venni. A választás nem esett nehezemre, mert előttem csak egy szakosztály jöhetett szóba, az, amely hangfelvételi lehetőségekkel foglalkozott…”
A szakosztályt a német zenetudós, Robert Lachmann irányította, s amellett, hogy a hangrögzítés gyakorlatával és technikájával foglalkoztak, – az egyiptomi kormány jóvoltából – számos, zenészt is meghallgathattak. Bartók – akárcsak itthoni gyűjtései után – keserűen jegyzi meg a városi zene kártékony hatását az autentikus falusi zenére.
Nos, az Ennejma Ezzahra (Fényes csillag) palotában székelő Mediterrán Arab Zenei Központ híven ápolja a nagy előd emlékét. Az intézet kutatókörébe tartozik a népzenei gyűjtés is, s munkatársaiknak bőven van munkájuk a kiterjedt Maghreb térségben. Látogatókban sincs hiány, vannak, akiket a csodálatos miliő vonz, mások pedig elmélyülten tanulmányozzák az arab hangszerkészítés titkait. A páratlan gazdag hangszergyűjteményben az utóbbira is kivételes alkalom nyílik. Nyaranként népzenei fesztivált rendeznek a festői helyszínen. Idén a Ramadán második felében megtartott koncertek, és az őszi szezon hangversenyei vonzották a látogatókat.
Egy eredeti római aréna – már nagyságánál fogva is – közönségcsalogató. Hátha még megtöltik értékes programmal. Sokszor a vízparton elfáradt turista nem a tökéletes zenei élményt keresi az évszázadok viharát átélt, tekintélyt parancsoló épületben, inkább a hangulatát kívánja megélni. A teltházas antik stadion visszahoz valamit a római idők vad játékaiból.
A zenészeknek is katartikus élmény lehet a fellépés, erről Marton Éva, a világhírű operaénekes így idézi emlékeit:
Az első században épült amfiteátrum az egyik legjobb állapotban fennmaradt római épület, melynek színpadán a 80-as és 90-es években többször felléptem. Nem tudom, el tudják-e képzelni, hogy mint Turandot egy kilencemeletes torony tetején jelenek meg a II. felvonásban és kezdem el a híres áriámat, az In queste reggiát. Ráadásul a karmesterből csak a hófehér mandzsettáját láttam és a beintéseknél csak azt tudtam követni.”
E gondolatok jegyében bolyongok az El Dzsem-i amfiteátrum lépcsőin. Az ország legismertebb római kori látványossága a római és a veronai után az antik világ harmadik legnagyobb arénája volt. Az egykori Thysdrus, a délre vezető kereskedelmi út egyik legjelentősebb és leggazdagabb települése volt, jólétét a Numidiából és a proconsuli Afrikából érkező olajnak köszönhette, a III. században lakosainak száma elérte a negyvenezret.
Idén is változatos programra számíthat a betérő. Az Ukrán Rádió Szimfonikus Zenekarát a jó nevű Vladimir Sheiko vezényelte, s a műsor összeállításában is a varázslatos éjszakai hangulatot, s a hatásos ébresztést kívánták elérni. Az előbbit szolgálta Glenn Miller Holdfény szerenádja, vagy Csajkovkíj Csipkerózsikájának keringője, az utóbbit pedig a Radetczky induló, illetve Brahms I. magyar tánca demonstrálta.
Egy kevésbé ismert magyar témájú darab is műsorra került: Nico Dostal Magyar menyegzőjének egy áriája. A Mária Terézia korában játszódó daljátékot jó tíz éve a Várszínház is műsorára tűzte. Természetesen a szereposztásban magyar névvel is találkozunk. Simon Brigitta Győrben végezte zenei tanulmányait, majd a Bécsi Zeneművészeti Egyetemen folytatta. Számos zenei verseny győzteseként került be az „afrikai expedícióba”.
A vendégek igényei különbözőek. A legtöbben a tenger vagy a medence partján – irdatlan diszkózene mellett – szürcsölik a nedűket, mások igényesebb programokra vágynak. Az El Dzsem gazdag kínálata mellett idén a zenerajongó Monasztirban egy orosz és egy szerb balettnek tapsolhatott, a Karthágói Nemzetközi Fesztivál programjában többek között egy Bach időutazás, s egy nagyszabású tangó-est szerepelt.
Hozzáértők említik, hogy a teljes ellátást biztosító utak megölik a turizmust: teljesen mindegy, hogy a vendég Törökországban vagy a Balatonon próbálja magába tömni az otthon fogyasztott étel-ital többszörösét. Talán e programok is felvérteznek minket, hogy az utazás igazi élményként maradjon meg bennünk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy „mini nyugdíjjal” indult Balin, dán repülőjegy-lemondással folytatódott, és végül Ausztráliában kapott új irányt a sepsiszentgyörgyi fiatal házaspár története.
A március elején megszokott átlagokhoz képest néhány fokkal melegebb, enyhe, tavaszias idő várható az előttünk álló hét napban; csupán az éjszakai hőmérsékletek süllyednek fagypont alá.
Szabó Szilárd táncpedagógus-koreográfus feleségével, Németh Ildikó néptáncművész-oktatóval a Fejér vármegyei Tordason lakik. Az erdélyi táncok kiváló ismerőjeként és oktatójaként a házaspár gyakran megfordul Erdélyben is. Velük beszélgettünk.
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
A méhészetből származó jövedelmének jelentős részét szenvedélyére fordítja egy hármasfalusi gazda: több mint egy évtizede régiségeket gyűjt, és otthona egyik szárnyát valóságos kiállítótérré alakította.
Egy gombolyag fonal, csendes téli esték és nemzedékeken át öröklődő tudás – innen indult, mára pedig saját, szeretettel teli alkotói világgá formálódott. A horgolt figuráktól Szabó Anita beszélt az Erdélyi Naplónak.
Közel négy év elteltével is homály fedi, ki vagy kik perzseltek meg, majd dobtak ki levélszavazatokat Maros megyében, a 2022-es magyarországi választások előtt nem sokkal. A Maros megyei ügyészségtől megtudtuk, a tetteseket nem sikerült azonosítani.
Miközben az éjszakák még téliesen fagyosak maradnak, péntektől látványosan melegednek a nappalok, hétvégére akár 15 °C-os csúcshőmérséklet is várható. A tavasziasan meleg időjárás kitart a jövő hét első felében is.
Csapatmunkára és kommunikációra épülő, intenzív és figyelemlekötő játékra számíthatnak azok, akik a Szatmár Megyei Múzeumban járva „lemerészkednek” a pincébe is. Itt ugyanis Románia első, nemrég újranyílt szabadulószobája fogadja őket.
Folyamatos lehűlés, valamint esőben, havasesőben és hóban gazdag csapadék jellemzi az előttünk álló hetet. A télies hidegek elmúltával a jövő héttől számíthatunk enyhülésre.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!