Történetek az újrakezdésről

Szívszorító, elgondolkodtató és továbblépésre sarkalló történetek Anna Gavalda Édes életünk című könyvének kisregényei. Két lazán kapcsolódó élet, két huszonéves párizsi fiatal – Mathilde és Yann –, akik adott pillanatban szembenéznek életük sivárságával, személytelen kapcsolataikkal, és eldöntik, hogy eddig és nem tovább.

Mathilde 24 éves, művészettörténet szakos egyetemista, de igazából sógora marketing cégének dolgozik, kamu kommenteket írogat weblapokhoz, és nincs reménye arra, hogy valaha is befejezze az egyetemet. Különösebb cél nélkül sodródik: a fásult hétköznapokat bulis, pasizós éjszakák váltják. Olyan lány, aki „reggeltől estig hazudik, estétől reggelig táncol.” Egy napon azonban elveszíti a táskáját, benne rengeteg pénzzel, amit a lakótársai bíztak rá. Teljesen kiakad, és számbavéve veszteségeit „a fényképeim, a telefonom, a mentett üzeneteim, a kapcsolataim, az emlékeim, az életem, a barátaim...”, lassan rájön, hogy a legkisebb vesztesége a pénz, és a sok apróság számbavétele után kibukkan magárahagyatottsága, és a néhány évvel korábban elveszített édesanyját is sikerül elsiratnia. „Vannak esetek, amikor egy-egy könnycseppünk előcsalogatja az összes többit. Sokat sírtam. Mindent elsirattam. Mindent, amit utáltam magamban, az összes bevallatlan hülyeségemet...” És akkor kiderül, valaki megtalálta a táskát, és vissza is adja ugyanabban a bárban, ahol elveszett. Ez a furcsa, fárasztó találkozó változtatja meg Mathilde életét, vagyis a férfi, aki „ronda, kövér, összevissza áll a haja, úgy öltözik, mint egy tahó, rágja a körmeit, furcsa szaga van.” És ez a szomorú fiú, aki késekkel teli bőrönddel jár, hiánytalanul visszaadja a táskát Mathilde-nek, utána pedig elkéri a számát.

Yann 26 éves breton fiú, designer diplomával a zsebében, korábbi álmait feladva termékbemutatóként dolgozik. A barátnője által berendezett, szokványos és kényelmes életet éli. „Fiatal férfi a 21. század elejéről, egy gazdag ország gyermeke, akit szerető szülők neveltek fel, kisfiú, akinek megvolt mindene: puszik, simogatások, születésnapi bulik, playstation, a könyvtárak otthonossága...” Talán épp ezért más, mint a többiek: kitámasztja a bejárati ajtót, hogy a lépcsőházban melegedhessenek a hajléktalanok, felhordja a kétgyerekes anya elejtett cuccait, és kiakad a személytelen egyenmosolyon. Őt is egy találkozás készteti életének újraértelmezésére: egy szomszéd családdal találkozik, segít felvinni a tálalószekrényt a negyedik emeletre, velük vacsorázik, majd hajnalig boroznak a a férfivel, Moise-vel. Teljesen más világ nyílik ki számára, eddig nem sejtette, hogy így is lehet élni, félelem nélkül, viccelődve a bajokon is, boldog lenni a szomorúságban is. „Magánmegvilágosodása” vezetett el oda, hogy újraértékelje életét, kihűlőfélben lévő kapcsolatát, jól berendezett, de személytelen és fantáziátlan életét.

Mindketten útra kelnek, megtalálni a mást, az igazat, a számukra értékeset, élhetőt.

Hogy mi vár rájuk az út végén? Az már egy másik történet.

Anna Gavalda: Édes életünk (Magvető Kiadó, 2014)

(A szerző könyvtáros, az olvasószolgálat vezetője)