2013. december 05., 20:582013. december 05., 20:58
Úgy írták, deCAMERon, így reklámozták a rendezők azt a kamarazenei fesztivált, amelyet harmadik alkalommal tartottak a kincses városban, és amelynek ötletgazdája, szíve-lelke Kostyák Előd csellóművész, a Kolozsvári Kamarazenei Műhely vezetője. Tulajdonképpen csak kilenc koncertre került sor a sétatéri Kaszinóban, ezért a címben szereplő zárójeles pontosítás. A sorozat utolsó előadását ugyanis – éppen a rendkívüli érdeklődésre való tekintettel – a Babeș–Bolyai Tudományegyetem nagytermében tartották. Rohmann Imre zongoraművész, Perényi Miklós gordonkaművész és Selmeczi János hegedűművész, no meg a közönség meg is érdemelte a helyszínváltoztatást.
Elöljáróban: még ha időnként szűkösnek is bizonyult a Kaszinó előadóterme, kiváló ötletnek bizonyult a helyszínválasztás. Az épület külső-belső eleganciája, a terem megfelelő akusztikája jó környezetet biztosított a rendkívüli előadások megtekintéséhez-meghallgatásához. Mivel tíz este tíz remek koncertjéről lehetetlenség lenne írni, ezért hadd szóljak csupán kettőről, amelyek újszerűségükkel, minőségükkel különös kategóriát képviseltek. A három éve elhunyt kiváló kolozsvári oboaművész, Szövérdi Márton, a kolozsvári Transilvania Filharmónia szólamvezetője emlékére rendezett hangverseny külön érdekessége volt, hogy a muzsikusok között ott volt a néhai művész két lánya. Az est megnyitójaként hangulatos Haydn Divertimentót hallhattunk fúvós hangszerek (oboa, kürt, fagott és kontrafagott) előadásában. Egy Beethoven-remekmű (1. számú F-dúr, op. 59. „Razumovski” kvartett) kiváló tolmácsolása következett, amelynek hallgatása közben külön örülhettünk a Kolozsvárra ez alkalomból újra hazatért Selmeczi János sallangmentes, rendkívül cizellált hegedűjátékának. Zeneileg könnyedebb műfajúnak tűnt, de remekül szólt egy 19–20. századi angol zeneszerző, R. Vaughan-Williams Hat angol népdal fagottra és vonósokra című szerzeménye, amely lehetőséget adott Lakatos György magyarországi fagottművész játékának őszinte csodálatára. A zenei tortán a habot Selmeczi György erre az alkalomra komponált, remekbe szabott Concerto oboára, angolkürtre és vonósokra című darabja jelentette. Ritkán tetszett ennyire zenei ősbemutató...
A második előadás is fúvóshangszerekkel kapcsolatos. Az Erdélyi Szaxofonkvartett (Transylvanian Saxophone Quartett) a hazai zenei élet ismert és elismert együttese, egyediségük, szakmai tudásuk ellenállhatatlan vonzerőt jelent. A Kaszinóbeli koncertjüket még rendkívülibbé tette Szentpáli Roland tubaművész fellépése. Mi tagadás, mi külső szemlélők többnyire úgy vagyunk ezekkel a „nagy” hangszerekkel (nagybőgő, tuba, kontrafagott, üstdob stb.), hogy nem tudjuk elhinni: szólófeladatok megoldására is képesek. Nemcsak a hangszer, hanem az előadó is. Aztán mindig meglepődünk, amikor az ellenkezőjére csodálkozhatunk rá. A TSQ mindenesetre a tőle megszokott magas szintű professzionalizmussal játszotta Könczei Árpád nekik ajánlott szerzeményét, az In memoriam Balassi Bálint című darabot. Aztán következett az a gyönyörű tuba hangszín. Mert bizony ilyen is van, legalábbis akkor, ha a hangszert Szentpáli Roland szólaltatja meg. De esetében a dallamhoz, melódiához, hangszínhez virtuozitás is társul. Ami hiányzik: a tubára, mint szólóhangszerre írt művek sokasága. Sebaj, Szentpáli ezt is megoldotta: átiratok, saját szerzemények, és sok-sok humor. Nem túl sokan, de akadnak olyan zeneművészek, akik el is adják a portékájukat, zenei tudásukon túl egy kicsit humorizálnak is, beszélnek a közönséggel, információt közölnek. A kamarazenei fesztivál e koncertjének hangulatába a magatartás – és a szólista koncerthez nem illő fehér zoknija is belefért. Amire amúgy a fene sem figyelt oda, maga Szentpáli Roland hívta fel rá a figyelmet.
A zene kiváló volt. A fesztivál is. Jómagam már a deCAMERon tizedik kiadását várom – természetesen az összes közbeesővel együtt.
Radikális lépésre szánta el magát Erdély egyik legvonzóbb pontja: Brassó a tömegturizmus helyett inkább a minőségre fókuszál, 2034-től a „Kárpátok fővárosaként” reklámozza magát. Íme a nagyszabású, multikulturalizmusra is építő stratégia.
A szerdai kellemes, napos időt csütörtöktől kiadós esőzés és jelentős lehűlés váltja fel Erdélyben. Pénteken mindössze 13 Celsius-fokig emelkedik a hőmérséklet, a hétvégére azonban javul az idő, és ismét előbújik a nap.
Akár húszmillió ukrán menekült is Európába indulhat, ha Ukrajna vereséget szenved – figyelmeztetett Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a múlt heti brüsszeli uniós csúcstalálkozón. A lehetséges menekülhullámról kérdeztük az Európai Bizottság szóvívőjét.
Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter erdélyi körútja során eléggé élesen kirajzolódott, miként is viszonyul egymáshoz a romániai magyar közösség és az anyaország új kormánya.
A tiltás mindenkire vonatkozott, a terheket az érintettek mégsem egyformán viselték: akinek pénze vagy kapcsolata volt, biztonságosabb utat talált, a falusi és munkásasszonyok viszont sokszor az életükkel fizettek.
Az Egyesült Államok élőben közvetítheti Nidal Hasan kivégzését, akit 2009-ben 13 ember meggyilkolásáért ítéltek halálra a texasi Fort Hood katonai bázison. A volt katonai pszichiátert december 3-án kivégzőosztaggal tervezik kivégezni.
Változékony felhőzet, időnként napsütés, helyenként záporok jellemzik Erdély időjárását a következő egy hétben. Jelentős lehűlés egyelőre nem várható: a változékony időjárásban a nappali csúcshőmérsékletek többnyire 14–16 Celsius-fok körül alakulnak.
A gyenge PISA-eredmények hátterében több tényező áll, de a tanárképzés átalakítása, a több iskolai gyakorlat és a személyiségfejlesztés megkerülhetetlen. Birta-Székely Noémivel, a BBTE Pszichológia és Neveléstudományok Karának oktatójával beszélgettünk.
Immár két évtizede tevékenykedik a szatmárnémeti Aranykapu Kulturális Egyesület, amely a magyar népi hagyományok, kézműves mesterségek és az előző nemzedékek tudásának továbbadását tűzte ki célul.
A hét közepén még 23–24 Celsius-fokig emelkedhet a hőmérséklet Erdélyben, a hétvégére azonban véget ér az októberi meleg: eső, záporok és jelentős lehűlés érkezik.
szóljon hozzá!