
2014. április 25., 13:542014. április 25., 13:54
Beszélik, ha a magyar költészet napja a magyarországi választások előtti időszakra esett volna, idén minden bizonnyal elmarad. Országos, sőt nemzeti kérdések felelősségteljes megvitatása közben ugyan kinek is lenne ideje olyan csip-csup ügyekre, mint a művészet? Még akkor is, ha magyar. De így, hogy szegény József Attila nem siette el a születést – nem úgy, mint a halált –, mégis megtartották a szóban forgó ünnepet. Igaz, nem volt valami nagy dobás: még egy becsületes kordont sem emeltek a Kossuth téren. Már az ünnepeink sem a régiek. Se felbőszült tömeg, se vízágyú, se semmi.
De legalább egész nap vers vers hátán volt mindenütt, émelyítő, koncentrált mennyiségben. Ilyen sok líra egy nap alatt azért már emberkínzás – barátok között is –, de úgy tűnik, szeretünk kínlódni április tizenegyedikén. Mélabús nemzet, szegény kis József Attilák. Így vezekelni nem túl bölcs az egész évi nem olvasás miatt. Talán ha elosztva, napról napra kiporciózva, miként az ozmózis természetes folyamata is diktálja, de mi egyszerre akarjuk degeszre tömni magunkat, mint Kis János. A kávéházakban felolvasás felolvasást ér, még a sörnek is szinesztéziaszaga van. A rádióban felolvas A Kortárs Költő, hangjától halkan megroppan egy-két feszült női váll, több autós elfelejt elindulni a zöldnél, bezárnak az éjjel-nappali boltok, és nedvesednek a fiumei kettes számú tengerész-szeretetotthon ódon falai. Az utcán lila dalra kél egy nyakkendő, az égben bál van, a villamos csönget egy picit. A tévében Az empíriokriticizmus és az egzisztencialista gondolkodás eszköztárának megtermékenyítő találkozása a 20. századi költészetben címmel rendeznek gondolatébresztő kerekasztal-beszélgetést. Ha Kassák Lajos élne, forogna a sírjában.
Kolozsváron Bogdán Zsolt volt Ady Endre. Ez nem egy avantgárd vers címe, csak a szikár tény. Megmutatta a színpadon, hogy milyen lehetett egy lehetséges Ady Endre – esetleg. De hiteles volt, azt hiszem. Apropó: ha Ady Endre méltóztatik feldobni a talpát még az Új versek és a többi előtt, tán még mindig tündérországban élnénk. De nem, nekünk magyar ugar kellett. „Ha kultúrember végignéz egy magyar választási harcot, bizonyosan fölfordul a gyomra. Egy-egy választás arra vall, hogy annyi képességünk sincs a modern parlamentáris élethez, mint a boxereknek. Minden magyar választás az intelligencia és az érettség csődje. Maguk a politikus urak akarják és csinálják, hogy így legyen. Mondta-e vagy nem egy Habsburgi főherceg, de igaz: Magyarországot csak korrupcióval lehet kormányozni” – így Ady.
Melyik részével nem ért ma egyet a tisztelt publikum? Még akkor is, ha erdélyi (magyar). Az előadás után a kolozsvári színház büféjében arról beszélgettünk, hogy milyen szedett-vedett egy fiatalság ez a miénk, hogy már lázadni sem lázad. Pedig éppenséggel volna mi ellen. De kinek van kedve ma már lázadni? Vagy Párizsban lébecolni egy évet? Sétálni a Szajna-parton, keskeny utcákban bolyongani, odalépni egy festő műterméből utcára penderített gyönyörű lányhoz, és defloráló hangon a fülébe lehelni: „Mademoiselle, de hisz kegyeden nincs cipő!” Hát ki a francnak volna ehhez kedve?
Egy „mini nyugdíjjal” indult Balin, dán repülőjegy-lemondással folytatódott, és végül Ausztráliában kapott új irányt a sepsiszentgyörgyi fiatal házaspár története.
A március elején megszokott átlagokhoz képest néhány fokkal melegebb, enyhe, tavaszias idő várható az előttünk álló hét napban; csupán az éjszakai hőmérsékletek süllyednek fagypont alá.
Szabó Szilárd táncpedagógus-koreográfus feleségével, Németh Ildikó néptáncművész-oktatóval a Fejér vármegyei Tordason lakik. Az erdélyi táncok kiváló ismerőjeként és oktatójaként a házaspár gyakran megfordul Erdélyben is. Velük beszélgettünk.
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
A méhészetből származó jövedelmének jelentős részét szenvedélyére fordítja egy hármasfalusi gazda: több mint egy évtizede régiségeket gyűjt, és otthona egyik szárnyát valóságos kiállítótérré alakította.
Egy gombolyag fonal, csendes téli esték és nemzedékeken át öröklődő tudás – innen indult, mára pedig saját, szeretettel teli alkotói világgá formálódott. A horgolt figuráktól Szabó Anita beszélt az Erdélyi Naplónak.
Közel négy év elteltével is homály fedi, ki vagy kik perzseltek meg, majd dobtak ki levélszavazatokat Maros megyében, a 2022-es magyarországi választások előtt nem sokkal. A Maros megyei ügyészségtől megtudtuk, a tetteseket nem sikerült azonosítani.
Miközben az éjszakák még téliesen fagyosak maradnak, péntektől látványosan melegednek a nappalok, hétvégére akár 15 °C-os csúcshőmérséklet is várható. A tavasziasan meleg időjárás kitart a jövő hét első felében is.
Csapatmunkára és kommunikációra épülő, intenzív és figyelemlekötő játékra számíthatnak azok, akik a Szatmár Megyei Múzeumban járva „lemerészkednek” a pincébe is. Itt ugyanis Románia első, nemrég újranyílt szabadulószobája fogadja őket.
Folyamatos lehűlés, valamint esőben, havasesőben és hóban gazdag csapadék jellemzi az előttünk álló hetet. A télies hidegek elmúltával a jövő héttől számíthatunk enyhülésre.
szóljon hozzá!