Művészek az élet körhintáján – Nánó Csaba új kötetét mutatták be a vallásszabadság házában

E rövid felsorolásból is látszik, hogy „súlyos” nevek gyűjteménye Nánó Csaba legújabb kötete, amely ugyanannál a kiadónál jelent meg, mint az előzőek: a nagyváradi Europrintnél. A kiadó vezetője, Derzsi Ákos a könyvbemutató „bemelegítőjeként” elmondta: az idén húszéves kiadó a könyvkiadást és könyvterjesztést jellemző anyagi és egyéb gondok ellenére szép eredményeket tud maga mögött, hiszen több száz címet sikerült a két évtized alatt megjelentetni és piacra dobni.
A könyvet bemutató beszélgetés során – az Erdélyi Napló főszerkesztője, Makkay József kérdezett és a szerző, Nánó Csaba válaszolt – többek között kiderült, hogy honnan származik a szerző vonzódása Thália szekeréhez. Ez a szoros kapcsolat a színházzal már gyerekkorában elkezdődött. Nánó elmondta: temesvári és kolozsvári nevelkedése idején a családnak sok színészismerőse volt, és maguk is rendszeresen jártak színházba, másrészt a nyolcvanas években a szerző kipróbálta amatőr színjátszóként is magát a kolozsvári Stúdió színpadán.

Pontosabban fogalmazva, ezek az interjúk „nem turkálnak” a művész magánéletében. A szerző szerint az erdélyi magyar újságírás különbözik a magyarországitól, így nem véletlen, ha sok előadóművész fenntartásokkal viszonyul az újságírókhoz. A közhiedelem szerint sok médiacsatorna és lap csak a botrányra hajt, ezért a művészek is elővigyázatosak, hogy kinek mit nyilatkoznak. A szerző örömmel nyugtázta, hogy az Erdélybe látogató magyar sztárok többsége nyitott volt az általa feltett kérdésekre, őszintén beszéltek munkájukról. Az újságírókkal közismerten nem túl jó viszonyt ápoló Hobó is vállalta a beszélgetést. Földes László gyakori vendége Erdélynek, az utóbbi években például többször is fellépett Kolozsváron.
Persze, nem minden próbálkozást koronáz siker az újságíró szakmában sem. A szerző a könyvbemutatón arról is mesélt, miként nem sikerült interjút készítenie a Kolozsvári Magyar Napokon fellépő Bródy Jánossal. „A fellépés előtt véletlenül a város forgatagában, a Farkas utcában találkoztam össze a művésszel és kíséretével. Nyakamban csüngött az újságírói akkreditáció, így nem kellett sokat magyarázkodnom, és elébe álltam. Nagyon kedvesen reagált, mondta, hogy a fellépés után keressem meg, szívesen ad interjút. Igen ám, de az utcán folytatott beszélgetésünket meghallotta a menedzsere, és azonnal lecsapott rám. A foga között sziszegte: »Maga hogy képzeli, a hátam mögött egyezkedik a művész úrral?« Meglepetésemben szóhoz sem jutottam. A hölgy szinte kiabált, és ekkor már Bródy is szinte szégyenkezve nézte a jelenetet, a hangoskodásra a környéken állók is felfigyeltek. »Hát tudja meg, nem lesz semmi interjú!« – mondta az illető, és testületileg elvonultak. Bródy még utánam szólt, hogy sajnálja, én meg a döbbenettől földbe gyökerezve álltam ott, jól faképnél hagyva.”
A kötetben megjelent húsz érdekes beszélgetés azonban azt igazolja, hogy a Bródy-féle történet kirívó eset, a megszólított művészek többsége ugyanis készséggel kötélnek állt. Kérdésre válaszolva Nánó Csaba azt is elmondta, hogy a háromkötetnyi sorozatnak lesz folytatása, hiszen az eddig megjelent ötven interjúnál sokkal több készült az elmúlt években, s ezek zöme az Erdélyi Napló hasábjain jelent meg.