Muravidéki kulturális és gasztróínyencségek

Néhány éve viszont – a határok megnyílásával – számos magyar diák is érkezik hozzánk, ez erősíti az itteni fiatalok magyar nyelvű kommunikációját. Hasonló hatást ér el a lendvai fociakadémia, ahová Magyarországról is jönnek fiatalok. A magyarságtudat őrzésében a családon kívül a pedagógusok és a magyar szervezetek munkatársai játszanak fontos szerepet, ha egyikük sem tudja megszólítani a fiatalt, akkor menthetetlenül elvész számunkra. A média szerepe is jelentős, ebben úttörő szerepet játszanak a Szlovén RTV magyar műsorai és a Népújság hetilap. A rádiót sokan hallgatják Muravidéken, adásai Magyarországon is népszerűek.”

Mesterfogások csuhéból

Csillogó szemű gyerekek vették körül a kézműves foglalkozáson a dobronaki Gerencsér Szilviát. A nagyobbacskák már maguk kötözték a csuhét, ahogy otthon mondják „kukoricasást”, a kisebbeknek az oktató nagy türelemmel tanította a mesterfogásokat. „Az őszi begyűjtésnél válogatom ki a legszebb darabokat – mutatott rá a zsáknyi csuhéra az oktató. – Megszárítom, tárolom, s így biztosítom a készleteket a foglalkozásokra. Csak előveszem, megáztatom, s már lehet is vele dolgozni. A minőségi alapanyag nem is olcsó, ötven eurót is megér kilója.” Beszélgetőtársam a helyi kézművességek házában dolgozik, céljának tekinti az ősi mesterségek megismertetését a fiatalokkal. Tanul és tanít is, az idősebbektől lesi el a titkokat, amelyeket nagy türelemmel ad tovább az ifjabb generációnak. Különösen a hímes tojásfestők között élnek még nagy öregek. Mesterei a mézeskalács-írásnak, a mézeskalács-mesefalu híre egész Muravidéken elterjedt.

A helyiek között is egyre népszerűbb a mozgalom, a hímestojás-kiállításon már mintegy harmincöt kiállító mutatja be tudását.

Muravidéki hungarikumok

Toplak Alenka és Toplak Rudolf muravidéki gyerekjátékokat és gyermekdalokat mutatott be, s az esti táncház szervezésében is jeleskedett. „Megvan az utánpótlás, születnek gyerekek, de javarészük vegyes házasságból; legtöbbjük még érti őseik nyelvét. A színmagyar családok sarjai természetesen szépen beszélnek magyarul. A 850 lakosú Dobronak a legnagyobb magyarlakta falu, a magyar lakosok aránya mintegy hetven százalék. A már említett kézműves ház megnyitása újabb lendületet adott a hagyományőrzésnek. A múltban néptáncegyüttes is működött a településen, a György-ház a magyar nyelvterület délnyugati peremének kincseit tárja a látogató elé. A fekete és piros batikolt hímes tojások igazi ritkaságok a magyar népi kultúrában: muravidéki hungarikumok.

Szinte minden településen működik hímző kör, ahol az asszonyok magas szinten, igazi lelkesedéssel végzik munkájukat.

A húsvéti tojásdobálás a locsolkodást helyettesíti a vidéken. Húsvéthétfőn a gyerekek kimennek a rétre, eldicsekednek a piros tojásaikkal, s ügyességi játékokra használják, s a legügyesebbek megóvják épen a szerzeményeiket. Ugyancsak szép tradíció az újévi köszöntés, amire a férfiemberek fiaikat is elvitték. Lucázáskor a gazdaságra vonatkozó jókívánságaikat mondták el a férfiemberek. Göntérházán és Radamosban a Gergely-járás maradt meg. A fiúk Szent Gergely nevében járták a falvakat, s adományokat gyűjtöttek, eredetileg az iskolának. Hagyomány van bőven, s ha kellően fellelkesítjük a gyerekeket, szívesen folytatják még a felsőbb tagozatokban is az éneket, a táncot. A tánckultúrában javarészt a polgári táncok maradtak meg, számtalan változat a szlovén népzenében is előfordul: ilyen a Zöld erdőben jártam, vagy a suszter polka. A Ritka búzát a második háború alatt tanították a vidéken, s mára néptánccá vált.”

Magyar, szlovén és horvát konyha

Fehér Andrea a hímzések mestere. Egy éve dolgozik szakoktatóként, így adja tovább tudását az ifjabb nemzedéknek. „Babramunka, de viszonylag elégedettek vagyunk, hogy a fiatalságnak is felkeltettük az érdeklődését. Iskolákat is felkeresünk, kedvet csinálunk, így biztosítjuk az utánpótlást. Környékünkön a hetési hímzés a legelterjedtebb, hét falut ölel föl. A hetési minták között az életfás motívum a legértékesebb, a lyukhímzés, a rozetták, a bújtatás igazi díszítőelemei a vidéknek. Jóllehet a népviseletet már nem öltik fel, de az egyik falu kitalálta, hogyan lehet a mai kor divatja szerint e mintákat, pólókra, ingekre, blúzokra applikálni.”

Az Ennyi-innya köll nevű muravidéki gasztronómiai bemutatót és kóstolót Hancsik Edit dobronaki lokálpatrióta tartotta. Ennek kapcsán kérdeztük a tájegység gasztronómiai jellegzetességeiről.

Ausztria is közel van, s ne felejtsük, hogy a tengerpart gasztronómiai különlegességei is megjelennek. Természetesen a muravidéki konyhának is megvannak a jellegzetességei. A bogrács nálunk nem az edényt, hanem az ételt jelenti. Háromfajta húsból, marhából, sertésből és vadból készül, krumplit aprítunk bele, s jó hazai csípős borral ízesítjük. A perec szintén különlegesség. A gibanicát, a százrétű bélest kicsit a flódnihoz hasonlítanám, de nem linzertésztával készítjük, hanem rétestésztából. Alul van a mák, utána a túró, a dió és az alma következik, majd mindez ismétlődik. A töltelékek megegyeznek a rétesnél használtakkal. Gyenge tűzön mintegy másfél óráig sütjük. Változik a világ, egykor ez egy olcsó, paraszti ételnek számított, ma már – az alapanyagok miatt – ünnepnapokon kerül az asztalra.”

Népzenei különlegességek

A jeles napon nagy érdeklődés mellett mutatták be a Muravidéki magyar népzene című kötetet, Paksa Katalin és Németh István munkáját. A Muravidék zenei különlegességeiről Paksa Katalin adott rövid összefoglalót. „A nyugat-dunántúli dialektus legszélső határa a Muravidék, mégis igazi gyöngyszemek maradtak fenn e tájon. Még bőven találtunk adatközlőket, ez tette élményszerűvé a munkánkat. Olyan helyekre tudtunk eljutni, ahol még szívesen énekeltek. Nem csak nekünk, még élt a közösségi zenei élet..”

A találkozó hangulata minden jelenlévőt megfogott. A Dobronaki nótázók például az épület előtt csillogtatták meg tudásukat, egyben kedvet is teremtettek az esti műsorhoz. Az Átimennék a Murán gálaestjén több muravidéki falu énekeseinek és táncosainak előadását élvezhette a közönség. Az azt követő táncház a tematikus nap méltó befejezése volt.