Lüktető kultúra, kultúrlüktetés Sepsiszentgyörgyön

Ugróiskola a járdán, színes kövek, festett farönkszeletek az egyik oldalon, formabontó, befogadói korlátokat feszegető előadások, tárlatok a másikon. Ennek megfelelően a játék minden elemében azonnal otthonra találó gyerekek, illetve a művészet cseppet sem konvencionális irányzatait magáénak valló vagy afelé keresgélő többnyire fiatal fogyasztói réteg. Ezt a két tábort máris meghódította a második alkalommal megrendezett sepsiszentgyörgyi fesztivál. Az önkormányzat városimázsfejlesztő elszántságából kinőtt néhány napos kultúrsereglet a kortárs kultúra lüktetését, a különböző művészetek irányzatait, útkereséseit letapogató rendezvénnyé kíván lenni, s hogy máris meglehetős sikerrel, azt a teltházas előadások egyértelműen igazolták.

A történet Sepsiszentgyörgy települési létének három évvel ezelőtt cerebrált 550. évfordulójával kezdődött, illetve abból a felismerésből, hogy érdemes megpróbálni nevet, témát adni minden esztendőnek, amellyel a város önfelmutatása azonosulni tud, rendezvényeit a köré tudja csoportosítani. A folyamat követésében Barta Mónika, az iroda vezetője igyekszik ellátni az idegenvezető szerepet, és úgy fogalmaz, hogy  a Sepsiszentgyörgy Európa Ifjúsági Fővárosa című pályázat olyan művészi és szervezési energiákat szabadított fel, amelyeket a pályázat sikertelensége ellenére is bűn lett volna veszni hagyni. A különböző kulturális körök bevonásával zajló beszélgetések nyomán körvonalazódott, hogy a város továbbra is évente, koncentrált módon foglalkozzon a művészet valamelyik ágazatával. A tavalyi a hang és szó, zene és irodalom éve lett, idén a játék, a színház került a középpontba, jövőre pedig a Háromszék táncegyüttes megalapításának 25. évfordulója apropóján a népi kultúra, a hagyományőrzés kerül fókuszba. S ha már egy egész év rendezvényei egy bizonyos téma köré csoportosulnak, szükség lenne egyfajta tömény összefoglalóra is. Nos, ebből lett a pulzArt, amely a remények szerint bőven túléli majd az önkormányzati ciklusok négyéves periódusait.

Idén már öt napon át zajlott az eseménysorozat, amely egy új kultúrtér, a Köntés-kiállítótér átadásával, az ott rendezett, a Henning János–Kiss Bence alkotópáros Ő is én című fotókiállításával kezdődött. Az érdeklődők közvetlen, őszinte hangvételű, személyes történetekkel és életképekkel színezett közönségtalálkozón ismerkedhettek meg az egyik legjelentősebb kortárs román íróval, Mircea Cărtărescuval, aki szinte meghatódott a tömeges érdeklődés láttán.

Csutak Magda kiállításának megnyitóján a Magma kiállítótér bejárata zárva volt, a fesztivál pityköves játéka nullásokban számolt, de nem a semmibe vezetett, hanem a hátsó bejárathoz, ahol kivételes módon kint tartották meg a beszédeket. Az Ausztriában élő, sepsiszentgyörgyi származású képzőművész – aki 1977-es emigrálása óta nem állított ki itthon – tárlatán konkrét alakzatok, anyagminőségek, térkompozíciók és fényérzetek vívnak egymással, nemcsak vizuálisan hatnak, de értelmezést is igényelnek.

„A festők nem olvasnak, az írók nem mennek el a tárlatokra, a zenészek nem csinálnak semmit – állapította meg Kukorelly Endre író a Tein színpadán, – a pulzArt összművészeti fesztiválon viszont van esély arra, hogy összeismerkedjünk. A korábban még létező átjárást a művészetek közt úgy lehet újjáéleszteni, ha közös tereket alkotunk.”

Az előzetes várakozásnak megfelelően a pulzArt egyik kiemelkedő pillanatának bizonyult a Jel Színház Woyzeck című előadása, amelyet az elmúlt húsz évben legalább háromszázszor játszottak a világ valamennyi táján. Georg Büchner különös, látomásos szövegét Nagy József táncos-koreográfus képekké, akciókká alakította, a több síkon értelmezhető, erős képzőművészeti kötődést, rendkívüli nagy mesterségbeli tudást felvonultató produkció Sepsiszentgyörgyön is nagy sikert aratott.

A színházi zenét élteti tovább a Theatre Fleas Orchestra, amelyet a temesvári színházban alkotó zeneszerző, Cári Tibor alapított. Fellépéseik nemcsak koncertek, hanem a vizualitásra is figyelnek, olyan zenei performance, amely kezdetben csupán háttérzenének tűnik, de fokozatosan magába szippantja a hallgatót.

A csupán szemelvények révén felvillantott fesztiválképet az ugyancsak ezekben a napokban rendezett Sepsiszentgyörgyi Utcazenei Fesztivál előadásai egészítették ki, amelyek jótékony hozzáférhetőséggel oldották művészi élménnyé a sok esetben kínzó továbbgondolkodásra késztető pulzArtos kínálatot. Remek átmenet a tömény fesztiválnyárból az iskolakezdésbe – Szentgyörgy ezt is tudja.