Közösségépítő színházi foglalkozás Kolozsváron

Az ATELIER 200 elnevezésű képzés az Európai Színházi Unió (ESZU) programjainak keretében jött létre, és ennek tagszínházai vesznek részt benne. A március 28-án és 29-én sorra került műhelymunka hozadékáról az elmúlt hét végén számoltak be a szervezők, az eseményekről fényképkiállítás is nyílt a Kolozsvári Állami Magyar Színház emeleti előcsarnokában.

A Bobigny-i színház javaslatát, hogy civilek számára indítsanak az ESZU tagszínházai közösségépítő műhelyt, akkora siker övezte, hogy mára már több ezren vettek részt a képzéseken Európa-szerte. Az unió tagjaiként – nyilatkozta Visky András, az intézmény művészeti aligazgatója – a kolozsvári színház is jelezte, hogy szívesen részese lesz a kezdeményezésnek. A műhely nem színházi embereknek, nem színészeknek szólt, hanem a város polgárainak, azoknak, akik a színházi munka segítségével olyan játékokban vettek részt, amelyek észrevétlenül önismereti játékokká váltak, olyan találkozásokat szültek, amelyek minden város számára fontosak. Ahogyan Visky András is megfogalmazta, az európai városok nagy többsége ma már többnyelvű, sokszínű: nagyszerű lehetőség egymás megismerésére az, hogy kétszáz ember felmegy a színpadra, és négy színházi ember segítségével közös munkában vesz részt. Nem mellékes az sem, hogy a műhelymunkára nagyon sok román anyanyelvű érdeklődő is jelentkezett, így a Kolozsváron előszeretettel hangoztatott multikulturalitás ebben az esetben valóban megvalósult. A négy színházi szakember – Andreea Iacob, Albu István, Molnár Levente és Sinkó Ferenc – által irányított műhelymunka során például felcsendültek a múlt század hetvenes éveinek pionírdalai, de megtanulták a résztvevők Beethoven Örömódáját is. Molnár Levente színművész, rendező ötlete volt, hogy az Örömódát, az Európai Unió himnuszát az egykoron mélységesen utált kommunista koreográfiával párosítsa, ami – ahogyan azt a munkafolyamatról készült filmben is láthattuk – igencsak érdekesen alakult.

Nagyon fontos eleme volt a műhelymunkának – mutatott rá Visky András –, hogy a civil résztvevők saját bőrükön lássák és tapasztalják meg, mire való a teátrum. Hiszen a színházzal rengeteg lehetőség nyílik arra, hogy megszólítsa saját városát és közösségét, és olyan üzeneteket fogalmazzon meg, melyek valamilyen értelemben aktívabbá teszi az embereket egy város, egy utca lakóiként. Ez csak akkor lehetséges – vélekedik a szakember –, ha egymás szemébe tudunk nézni, ha pozitív feltételezéseink vannak egymásról, és otthonunknak tekintjük azt a helyet, ahol élünk. Tehát a műhelymunka jóval túlmutat a művészeten: igazi közösségépítő feladatot vállal magára, ami egyértelműen arra mutat, hogy a színháznak ma is megvan a maga nevelői szerepe a társadalomban. A cél megvalósítása mindenki számára vonzó programokat tartogatott: görög kórussal indultak a foglalkozások, hiszen a görög kórus a színháztörténetben mindig is magát a várost képviselte, ő éli meg azt, ha a polisz veszélyben van. Ógörög nyelven próbáltak a résztvevők, és ez hihetetlen élményt jelentett számukra. Az idősebbek felelevenítették a diktatúra nem éppen rózsás emlékeit, ami igencsak tanulságos volt azon fiatalok számára, akik még meg sem születtek a Ceausescu-érában. Ezek után a résztvevők átléptek az Európai Unió korszakába,  ezt kétféleképpen közelítették meg: közösségként és egyénként. Kívánságlistát állítottak össze, és egyeztetniük kellett arról az öt pontról, amely a közösséget képviseli. A foglalkozás lényege: olyan embereknek kellett közös nevezőre jutniuk, akik soha életükben nem találkoztak egymással, lévén különböző életkorúak, és társadalmi státusuk sem egyforma. Mindazonáltal eljutottak addig a pontig, hogy kijelenthették: ezek vagyunk mi, a közösség. Visky András szerint ez igen lényeges, hiszen hajlamosak vagyunk vagy az individualitást vagy pedig a kommunitást túlhangsúlyozni. Holott mindkettő túlzott előtérbe helyezése a társadalom betegsége. Ez a fajta műhelymunka aktív gondolkodásra ösztönzi a résztvevőket, és a kortárs színház is arrafele mutat, hogy a közösség hangja egyre hallhatóbbá váljon.

Az Európai Színházi Unióban már folynak az egyeztetések a következő műhely tematikájáról. 2014-ben száz éves évfordulója lesz az első világháború kitörésének, és a belgrádi színház ezt javasolta következő workshop témájának. Hiszen – ahogyan Visky András fogalmazott – egy olyan európai formációnak lett az első világháborúval vége, amely nélkül Európai Unió nem lehetne. A kiegyezéstől a háború kitöréséig teljes átjárhatóság volt a kultúrák között, a dél-szláv térség pedig ma is nosztalgikusan viszonyul ehhez a korszakhoz.