Korlátok közt szabadon

A Szent Johanna Zakariás Zalán, A haramiák Göttinger Pál és a Luisa Miller Szőcs Artúr rendezői munkája által kelt életre. A három fiatal rendező kiválasztásában az érzékenység, illetve a mûfaj kereteihez és az általa szabott határokhoz való alkalmazkodás képessége jelentett fontos szempontot. Zakariás szerint „korlátok közt szabadnak lenni, szabadon mozogni, izgalmasabb, mint a teljes szabadság.” A három fiatal rendező átlátta, hogy a három Verdi-mûvet elsősorban a librettó hiányosságai miatt nem sorolják a zeneszerző nagy mûvei közé. Göttinger Pál frappáns megfogalmazásában „nem elég kigyúrtak, a cselekményük kissé zavaros”, ezt próbálták meg kiküszöbölni, elrejteni.

Az első mû, a Szent Johanna rendezője, Zakariás Zalán kihívásnak tekinti az opera szereplőivel „bánni”, hiszen az énekest nem lehet úgy mozgatni, mint aszínészeket. A darabot nézve ráeszmél a befogadó, hogy néhány egyszerűgesztus, mozdulat is képes, drámaiságot, feszültséget teremteni. A hangulatteremtés másik fontos eszköze a Szent Johannában a fantáziával alkalmazott fények. A boszorkánysággal vádolt főhősnő ítéletének kritikus pillanatában a színház csupasz, fekete falai – amelyeket modernebb elgondolású darabok háttereként ismerhet a néző – a közel kétszáz éves darabban is eszközzé válnak, megteremtik a jelenet drámai és nyomasztó légkörét. A teret nem csak a vörös ruhás énekkar képes betölteni, a rendező a szólistákat is harmonikusan igyekezett elrendezni a térben. A sziklaszerû, kortárs szobrokként is értelmezhető, Selmeczi által „fosszíliákként” emlegetett díszlet – Kiss Zsuzsa munkája – és az énekkar vörös ruhája a további előadásokon is visszatért. Izgalmas, mennyire másként használta a három rendező ugyanazokat az eszközöket, a nézőben szinte nem is tudatosul, hogy mindhárom nap ugyanazokat a jelmezeket és díszletet látta.

Göttinger Pál szerint is mindent felülír a zene, ő sem tartja feltétlenül lényegesnek az aktualizálást, szerinte „a nézőt nem kell állandóan impulzusokkal bombázni.” A rendezőnek, a mûnek bizonyos szinten az előadás óráiban kell irányítania a befogadó gondolatait, ám az opera esetében a zene túlnő ezen.

A Luisa Miller a három műközül talán a legismertebb, a címszerepben a híres Monserrat Caballé is feltûnt már. Az intrikákkal, érzelmekkel, szerelemmel, feszültséggel teli romantikus történet drámaisága nemcsak a zene, hanem a megteremtett képek révén is megvalósul, a rendező apró gesztusok által is sokat mond, sugall. Izgalmas, kreatív megoldás az árnyék, az árnyjáték-alkalmazás, mely néha hátteret biztosít, néha az előtér eseményeinek szerves részét, kiegészítését képezi. Mind az árnyalakok elrendezése, mind az alkalmazott díszletelemek egyfajta rendet teremtenek a színpadon, egyszerre jelentenek eszközt, keretet, illetve irányítják a néző figyelmét. A drámai végkifejlet a zene, a szöveg és a képi elemek egysége által, a romantika eszköztárát használva, az időbeli távolságot átlépve hat az érzelmek erejével.

A Verdi-projekt izgalmas koncepciójának igényes eredményéta jövőben Budapesten és Kolozsváron egyaránt megtekintheti még a közönség.