Honfoglaló márkaépítés

Nemrég Székelyföldön járva megálltunk Korondon. Az ugrálós műanyag csacsik, a kötött pulóverek mellett az elárusító a Székelyföldi Legendárium termékeire is felhívta a figyelmünket: térkép, könyv, legendáriumos Baby on board matrica, dvd, s bár az apró gyerekkezekhez képest vaskosnak bizonyult a legendáriumos kifestős mellé adott rönkszerű színes ceruza, Homoródig rózsaszín ruhába öltözött a királylány, sárgállott a királyfi páncélja, zöld krikszkraksz került a sárkány fejére. S bárhol is jártunk Székelyföldön, a Legendárium színes grafikáját mindenütt messziről felismertük.

Zete baba, a márka arca

A téma az utcán hevert, jelenti ki a legendáriumprojekt ötletgazdája, a székelyudvarhelyi Fazakas Szabolcs (portrénkon). „2008 táján támadt az ötlet: valahogyan ki kellene használni azt a hatalmas kulturális örökséget, ami Székelyföldön még mindig ismert. Ezt szerettük volna eljuttatni a gyerekekhez” – mondja. A szorgos gyűjtőmunka nyomán több mint 150 legendát, mondát sikerült összeszedni, településekhez kötve először egy nagyléptékű térképre rajzolták meg ezeket. A csernakeresztúri bukovinai székelyek számára készültek az első példányok. Aztán a gyerekeknek szánt, színes formavilággal és nyelvezettel könyv formátumban is megszületett a Székelyföldi Legendárium, amelyet elsőre 19 ezres példányszámban adtak ki – ma már közelítenek a 30 ezres számhoz.

A kezdeti sikeren felbuzdulva elkezdték a legendáriumot más, kifejezetten gyerekeknek szóló formában feldolgozni. Így készült el a könyv angol nyelvű változata, a társasjáték, a kifestős, legújabb projektjük pedig egy 13 részből álló 3D-s animáció, amelynek Likaskő címmel elkészült az első része, benne az egész vállalkozás arcává váló Zete babával. „Ennek a rajzfilmnek az angol nyelvű változatát készítjük, a szinkronizálással már megvolnánk. Közben igyekszünk termékeinkkel minél több helyen jelen lenni, egyrészt, hogy az itteni gyerekek is megismerhessék a mondavilágukat, és ne csak az amerikai rajzfilmeket nézzék. Másrészt szeretnénk árnyalni nyugat felé az egyre erősödő Székelyföld-képet, hogy ne csak Drakula jusson rólunk a nyugati turisták eszébe” – összegzi az elmúlt nyolc év munkáját Fazakas Szabolcs.

Arany és kék szavakkal

Aki már lapozott Székelyföldi Legendáriumot, tudja: jól azonosítható grafika jellemzi a vállalkozást. Persze sokan vannak, akiknek épp azért nem tetszik a székely mondavilág ilyen feldolgozása, amiért egyébként a Drakula-brand sem: a mondavilágot az elpiacosodástól féltik, a kommersz forma többet árthat, mint használhat, nem biztos, hogy jó, ha a kultúra áruvá válik. Fazakas Szabolcs is szembesült ezekkel a vádakkal, de úgy látja: megtanulták, érdemesebb csak azokkal a kritikákkal foglalkozni, amelyekből tanulhatnak. „Kaptunk olyan kritikát, hogy túl disney-sek vagyunk, de ezekből próbáljuk a pozitívumot kiolvasni. A gyerekeknek találtuk ki az egész projektet, ezért nem baj, ha színes, ha felkelti a gyerek figyelmét. És ez nem jelenti azt, hogy giccses, a gyűjtés és grafikai kivitelezés során egyaránt ügyeltünk arra, hogy szakemberekkel dolgozzunk, sőt, arra is, hogy székelyföldi szakembereket találjunk. Nem hiszem, hogy a mondák minőségén csorba esne, ha színesebb, gyerekbarátabb formában megpróbáljuk eladhatóvá tenni. Színvilágban pedig egyébként a székely kultúra is harsányabb volt régebb, ennek nyomai ma is látszanak például a székely kapukon. A hozzáértő kritika más, Jankovics Marcelltől is jó néhány észrevétel érkezett, meg is fogadtuk őket” – mondja.

Fazakas ugyanakkor úgy látja, a mai vizuálisan telített világban nem lehet elvárni, hogy az írott szónak, az elefántcsonttoronyban őrzött kultúrának az amerikai rajzfilmekhez hasonló ereje legyen pusztán azért, mert az, ami. „A kultúra ma már ugyanolyan áru, mint bármi más, s ez a fanyalgástól még nem változik meg. Át kell formálni ezt a nyelvet a gyerekek számára. Nem kell idegenkedni attól, hogy 3D-s eszközökkel jelenítsük meg az időben és korban távoli világunkat. A gyerekek a könyvet és a rajzfilmet egyaránt imádják, a történetek működnek, jó és gonosz harcát látják bennük, s közben megismerik ennek a tájegységnek a földrajzát, a történelmét. Nincs ebben semmi ördögtől való, és sokéves tapasztalat után azt mondhatom, ha valaki önerőből, pályázati pénzek nélkül akar valamit kezdeni a székelyföldi kultúrkörrel, akkor ez járható út.”

Ágyúval az ágyú ellen

Hogy mennyire módosítja a piac az eredeti ötletet? A szülők véleményére mindig igyekeztek odafigyelni, az évek során sok minden magától adódott.

„Egy mai gyerekhez többnyire az amerikai vizuális kultúra jut el. Ágyúlövésre csak ágyúlövéssel lehet válaszolni, de ez az ágyú ettől még székely ágyú marad: az illusztrációink is sokat alakultak , a Legendárium-könyvben szereplő várak eléggé fantáziaszerűek még, de Gyöngyössy János történeti grafikussal megrajzoltattuk az összes székely várat, s az elkövetkezendőkben ezeket igyekszünk használni meseköntösbe öltöztetve. Már a Likaskőben is az Orbán Balázs-féle alaprajzot használtuk, erre építettük a meseszerű falakat” – összegzi Fazakas.

A kritikus hangok részben azért is alaptalanok, mert a Legendárium csapata nem történeti intézmény, hanem üzleti vállalkozás kevés támogatóval, ami a költségeknek legfeljebb a 20 százalékát fedezi, s amelynek a gyerekeknek szánt termékeken kívül más szeletei is vannak. Próbálnak beépülni a hazai turisztikai hálózatba is, Legendárium-túrákat szerveznek.

Bicskával tölgyfát vágni

Nem beszélve a filmről, amely roppant költséges vállalkozás. „A 15 perces Likaskő összköltségvetése 50 ezer euró körüli. Néha mi magunk sem tudjuk, honnan került rá pénz. Folyamatosan úton voltunk, árultuk a termékeinket. Ma már csak úgy lehet eladni bárit is, ha nem sajnálod a pénzt a reklámra, és igyekszel minél több helyre eljutni a termékeddel.”

A film elkészítése közben számos újabb ötlet született, hogyan lehetne tovább fejleszteni a vállalkozást. A kezdeti cél, egy székely 3D-s rajzfilm elkészítése, után megszületett a rajzfilmsorozat ötlete, amelyet azonban szakemberek nélkül képtelenség jó minőségben kivitelezni. Rajzfilmműhely indítását tervezik Udvarhelyen a budapesti szakmai műhely segítségével, ahová szívesen várnak minden olyan fiatalt, aki rajzfilmkészítéssel akar foglalkozni. „Az első rész úgy készült, mintha a tölgyfát kivágtuk volna bicskával. Életünkben nem készítettünk rajzfilmet, kísérleteztünk. De Legendárium-szerű könyvet sem adtunk ki korábban, saját hibáinkból is tanulunk, de ezt nem lehet sokáig csinálni. A rajzfilmkészítéshez profi körülmények kellenek. Ahhoz próbálunk most anyagi forrásokat előteremteni, hogy bicska helyett rendes láncfűrésszel dolgozhassunk.”

A székelyföldi mondavilágot 3D-s animációba öltöztetni nem szokványos eljárás, főként ha szemünk a Jankovics Marcell-féle Magyar népmesékhez szokott. Ízlés kérdése ez is, mondja Fazakas, az eredeti elképzelésükhöz ez a képi világ tűnt a legizgalmasabbnak. „Ezeket nagyon bonyolult képi világgal, művészi ábrázolással is el lehet készíteni, de az már nem a gyerekeknek szól. Nem művészfilmet akarunk készíteni, az teljesen más műfaj, mi azt akarjuk, hogy a gyerekek nézzék és szeressék, no meg értsék a rajzfilmjeinket.”

Veteszkedni angolul?

A rajzfilm kedvező fogadtatását egy londoni út követte – castingot hirdettek, kiválogatták a megfelelő színészeket, majd megszervezték az angol szinkroncsoport erdélyi útját. „A színészek nagyon élvezték az egészet, általuk több neves szakemberhez is eljutottunk, ez segített nekünk abban, hogy a film angliai útját – televíziók, produkciós irodák, biennálék – egyengethessük. Ma már várják, hogy elkészüljenek a további animációk, egyetlen film ugyanis nem elegendő.” Az angol nyelvű változat londoni bemutatójára készülnek, próbálják kiépíteni a márka londoni útját: a Legendárium-branddel részt vesznek a Brand Licensing Europa 2015 kiállításon is a rajzfilmmel, de hogy komolyan vegyék őket, 13 elkészült részre van szükség.

Jó kérdés, persze, mennyire működik majd angol nyelven a székely mondavilág: tatárokkal, törökökkel, no meg a lefordíthatatlannak vélt tájnyelvi elemeivel: „Ne mind veteszkedjél má”, vagy „há’ menny e” vagy akárcsak azt, hogy „perpatvar”. Ez az alkotóknak is sok fejtörést okozott, az angolok egy napig gondolkodtak a Hargitán, hogy lehetne úgy angolra fordítani, hogy az angol kultúrkörben is működjenek, s közben ne csorbuljon el a székely jellegük sem. A hangsúlyt azonban elsősorban a történeten látja, ez kell ugyanis a gyerekeknek, nemzetiségtől függetlenül. Nem mellesleg egy mexikói gyerek nemcsak Drakulára fog gondolni, ha Erdélyről, Székelyföldről hall, hiszen a Legendárium tele markáns arcélű és történettel rendelkező figurákkal, elegendővel ahhoz, hogy a tájegységhez kössék majd a gyerekeket. Csak ügyesen kell menedzselni, s vinni a jó hírét a nagyvilágba – teszi hozzá Fazakas.

Kitáruló mondavilág

A film a kecskeméti fesztiválon közönségdíjat kapott, de ez nem elég ahhoz, hogy eladhassák a termékeiket. „Úgy érzem magam néha, mint a honfoglalók: mindig úton vagyunk, visszük a hírünket – neveti el magát Fazakas a kérdésemre, hogyan telik egy átlagos munkanapja. Európában mindaz, amit mi akarunk, jól működik, itt azonban még gyerekcipőkben jár. Nehéz megváltoztatni az emberek gondolkodását, megértetni velük, hogy amit mi szeretnénk, nekik is hasznot hozhat, például a falusi turizmusban. De amíg a turista amúgy is bekopog az ajtón, nem tesznek plusz erőfeszítést.”

S hogy merre tovább, Legendárium? A rajzfilmkészítés mellett Fazakas szerint az a legfontosabb, hogy elkötelezettjei a projektnek. Ezt másként nem is lehet csinálni, mondja, szeretni kell, minden energiát belefektetni, kreatívan hozzáállni. Az eladási mutatókon, a fiatal székelyföldi szakemberek által épp most készülő telefonos applikáción, videojátékon kívül ugyanakkor egyéb hozadéka is van a projektjüknek, s ezek azok, amelyek továbblendítik a csapatot. Csíkrákoson például a Legendárium hatására letakarították a Pogány-várat, s most színdarabot és állandó programot készítenek a turistáknak. „Már ezért megérte belevágni az egészbe” – összegzi Fazakas Szabolcs. A legnagyobb öröm, ha azt látják, egy-egy rendezvényen nem is fontos már, hogy személyesen is jelen legyenek. „Ott van helyettünk az óriás Legendárium-társasjáték, kitárul a székelyföldi mondák világa. Ennél többet aligha kívánhatnánk.”