2014. július 11., 07:312014. július 11., 07:31
A címben többször is szereplő angol szó ezúttal nem műfaji megjelölés, habár a dzsesszmuzsika esetében az is lehetne. Sokkal inkább életérzést, amolyan feelinget jelöl, amellyel magam is szembesültem a kincses városban július 4. és 6. között.
Nemrégiben egy nem Kolozsváron élő jó ismerősöm mondta, hogy mennyire kiváltságos helyzetben vagyunk mi, itt lakók a dzsesszmuzsika tekintetében. Fesztiválok, előadások, klubokban, pubokban való fellépések egész sora kínál változatosságot, sokszínűséget. A valóban remek felhozatalt gazdagította jelentősen a Fapte (Tettek?, Tények?) elnevezésű civil szervezet, amely 2013 után idén második alkalommal is megszervezte a Jazz in the Park elnevezésű fesztivált. Három este kiváló muzsikával, tíz fellépő zenekarral, előadóval, egyéb közönségcsalogató rendezvényekkel, mindez – egyetlen kivétel, Melanie Pain koncertje – ingyen, díjmentesen. Szóval szabadon és a szabadban. Ebből a kínálatból dőreség lenne bárkit is kiemelni, jó volt látni, hallani azt a változatosságot, sokszínűséget, kísérletező-készséget amire a dzsessz lehetőséget nyújt. Arra is rájöhettünk, hogy a román dzsessziskola és kultúra különböző irányzatai, képviselői számára mennyire fontos ihlető forrás Maria Tănase zenei repertoárja, illetve az egykori kávéházi, vendéglői úgynevezett „lăutarmuzsika”. Úgy látszik, ők ebben élik ki a retrót, de amit én hallottam, az remek volt.
Engedtessék meg azért egy kis részrehajlás is. Újfent hallhattam a kolozsvári Jazzybirds együttest, és azt kell mondanom, hogy egyre jobban szárnyalnak. A Kolozsvári Magyar Opera munkatársaiból álló együttes hű maradt önmagához – már ami a repertoárt illeti –, de sokkal tudatosabban, bátrabban, ugyanakkor kifinomultabban viszonyulnak a darabokhoz. Együtt is kiváló a produkciójuk, de remek zongora-, szaxofon- és énekszólókat is hallhattunk tőlük. Az újdonságnak számító barokkparafrázisuk (Bach?) és Kodály-feldolgozásuk szintén lenyűgöző volt, ugyanakkor jelezte, amit eddig is tudtunk: ezek a zenészek ismerik a dzsessz minden csínját-bínját, és továbbra is humoruknál vannak.
Július ötödike estéje az operáé is volt, ezúttal elsősorban a Kolozsvári Román Operáé, habár az Aida impozáns, szabadtéri előadásához a városbeli testvérintézmény, a Magyar Opera is hozzájárult. Kíváncsian vártuk ezt a szintén ingyenes előadást, maga a mű is aránylag ritkán hangzik el a Szamos parti városban, hát még ilyen formában. Este nyolc órakor még csak a zenekar hangolása hallatszott, negyedóra elteltével a zenei intézmény igazgatója köszöntötte a szép számban összegyűlteket, bemutatta a fellépőket, támogatókat, és … ismertette a zenemű cselekményét. Elnéző mosollyal nyugtáztuk a tényt, hogy minden bizonnyal az igazgató úr „ismeri a dörgést”, széles e városban talán meglehetősen sokan vannak, akik számára a Verdi-életmű ezen gyöngyszeme nem műélvezeti stáció. Sajnos kezdetben a hangosítás sem volt a helyzet magaslatán, a mikroportokkal ellátott szólistákon kívül semmit sem hallani, bocsánat, a rézfúvósokat igen. Tizenöt perc hallgatózás, fülhegyezés után úgy döntöttünk – és nem csak mi –, hogy ebből elég, távozunk. Bár ne tettük volna. Nálunk kitartóbbaktól tudtuk meg, hogy a második felvonás kezdetétől javult a hangosítás minősége, élvezhetővé és impozánsságában lenyűgözővé vált az előadás. Sajnos, nem tudtuk, hogy a mérkőzés csak a szünet után kezdődik.
Az ilyen szabadtéri rendezvényeken igyekszem megfigyelni az emberek magatartását, hallgatni a mondatfoszlányokat, ezek alapján magánkövetkeztetéseket levonni. Higgyék el, kellemes volt ez a három nap, sok-sok zenével, sok-sok mosolygó emberrel, sok-sok fiatallal. Civilizáltan, udvariasan, tisztán. Persze, kolozsvári magyarként rögtön megfordul az agyamban: a biztatóan alakuló helyzethez minden bizonnyal a Kolozsvári Magyar Napok szervezőinek úttörő jellegű munkája, az azon szocializálódott résztvevők magatartása is hozzájárult. Az utóbbi 5-6 év Kolozsvárja jóval élhetőbbé vált, mint az azt megelőző „ átkos vészkorszak” városa.
Egy „mini nyugdíjjal” indult Balin, dán repülőjegy-lemondással folytatódott, és végül Ausztráliában kapott új irányt a sepsiszentgyörgyi fiatal házaspár története.
A március elején megszokott átlagokhoz képest néhány fokkal melegebb, enyhe, tavaszias idő várható az előttünk álló hét napban; csupán az éjszakai hőmérsékletek süllyednek fagypont alá.
Szabó Szilárd táncpedagógus-koreográfus feleségével, Németh Ildikó néptáncművész-oktatóval a Fejér vármegyei Tordason lakik. Az erdélyi táncok kiváló ismerőjeként és oktatójaként a házaspár gyakran megfordul Erdélyben is. Velük beszélgettünk.
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
A méhészetből származó jövedelmének jelentős részét szenvedélyére fordítja egy hármasfalusi gazda: több mint egy évtizede régiségeket gyűjt, és otthona egyik szárnyát valóságos kiállítótérré alakította.
Egy gombolyag fonal, csendes téli esték és nemzedékeken át öröklődő tudás – innen indult, mára pedig saját, szeretettel teli alkotói világgá formálódott. A horgolt figuráktól Szabó Anita beszélt az Erdélyi Naplónak.
Közel négy év elteltével is homály fedi, ki vagy kik perzseltek meg, majd dobtak ki levélszavazatokat Maros megyében, a 2022-es magyarországi választások előtt nem sokkal. A Maros megyei ügyészségtől megtudtuk, a tetteseket nem sikerült azonosítani.
Miközben az éjszakák még téliesen fagyosak maradnak, péntektől látványosan melegednek a nappalok, hétvégére akár 15 °C-os csúcshőmérséklet is várható. A tavasziasan meleg időjárás kitart a jövő hét első felében is.
Csapatmunkára és kommunikációra épülő, intenzív és figyelemlekötő játékra számíthatnak azok, akik a Szatmár Megyei Múzeumban járva „lemerészkednek” a pincébe is. Itt ugyanis Románia első, nemrég újranyílt szabadulószobája fogadja őket.
Folyamatos lehűlés, valamint esőben, havasesőben és hóban gazdag csapadék jellemzi az előttünk álló hetet. A télies hidegek elmúltával a jövő héttől számíthatunk enyhülésre.
szóljon hozzá!