Főhajtás Erdély nagyasszonyai előtt

Az öt Berde gyereket (Amália, Sándor és Mária a Kolozs megyei Kackón születtek, míg Károly és Zoltán Nagyenyeden) fiatalon megözvegyült édesanyjuk nevelte. Ahogyan a tárlat egyik plakátján is olvasható: „a gyermekeknek nem sok emlékük maradt édesapjukról, de azt büszkén és féltve őrizték”. Berde Mária erről később így írt: „apámról oly kevés az emlékem, hogy mint kincsszemeket őrzöm… Nem nagyságuk, hanem fajsúlyuk, tiszta színük, tüzük ad mély összhangot külső képüknek és örök jelentést belső tartalmuknak”.

Berde Mária író, költő, műfordító 1889. február 5-én született és Kolozsvárott hunyt el 1949-ben. Ahogyan a Berde család több tagja is, a középiskolát Nagyenyeden végezte, ő volt a kollégium első leánynövendéke. A kolozsvári egyetem bölcsészkarán magyar–német nyelv- és irodalomból doktorált. Sajnos igen fiatalon betegedett meg tüdőbajban, egy svájci szanatóriumban gyógyították.

Három évet tanított diákéveinek színhelyén, marosvásárhelyi éveiben az Erdélyi Szemle és a Zord Idők lapokat szerkesztette, tagja volt az Erdélyi Helikon íróközösségnek, az Erdélyi Irodalmi Társaságnak, a Kemény Zsigmond Társaságnak. Egyik alapítója az Erdélyi Magyar Írói Rendnek. Amellett, hogy a tárlaton látható plakátokról végigkövethető az írónő életútja, néhány hozzá vagy általa írt levélből is értesülhetünk azokról a küzdelmes évekről, melyekben kifejtette munkásságát. Kiderül például az is, hogy Máriának és családjának sok nehézséggel kellett megküzdenie, de írótársai, barátai mindig kiálltak mellette, és a lehetőségekhez mérten még anyagi támogatásban is részesítették.

Nővére, a festőművész Dóczyné Berde Amália 1886-ban született, gyermekkorától rajzolt és festett. Tanítóképzőt végzett, de rajztanárként is működött a nagyenyedi kollégiumban. Münchenben tanult, azonban stílusának kialakulását a nagybányai festőiskola mesterei, Réti István és Thorma János határozták meg. Bejárta a Székelyföldet, Kalotaszeget, Torockót: többek között ezeken az utakon szerzett élményeit rögzítette vászonra. Amál azonban nemcsak festett, hanem írt is: benyomásait, megfigyeléseit korabeli napilapok közölték. A református múzeum kiállításán több alkotása is megtekinthető, ezek jó része a családi hagyatékból származik. Az egyik festmény valóságos kuriózum: a művésznő saját fiát, ifj. Dóczy Ferenc világutazót készült megfesteni. A fiatalember azonban a kép felvázolása után tragikus körülmények között elhunyt, így az arc már Berde László teológushallgatót mutatja.