Egy Apolló 13-ba oltott Robinson Crusoe-történet

Egy, a Marson játszódó filmnek aligha hozhat bármi jobb hírverést, mint az, ha a NASA épp a premierje előtt néhány nappal tesz szenzációs bejelentést arról, hogy bebizonyosodott: folyékony halmazállapotú víz található a vörös bolygón. Pedig a Mentőexpedíciónak (a film magyar címe meglehetősen érthetetlen, hiszen már a könyv is az eredeti cím tükörfordításával, A marsi címen fut, ami sokkal jobban megragadja a sztori lényegét) nincs szüksége „háttértámogatásra”: a film az utóbbi évek egyik legjobb, legprecízebb, legfeszesebb tempójú és történetvezetésű tudományos-fantasztikus mozija.

A film alapjául Andy Weir regénye szolgált, amely először ingyenesen hozzáférhető formában jelent meg az interneten, aztán a nagy közönségsikert látva a kiadók is lecsaptak rá. Receptje egyszerű: az űrkutatás, a fizika és a kémia ma ismert szabályaira alapozva dolgoz ki egy hihető, mégis fantasztikus történetet.

A sztori valamikor a közeli jövőben játszódik, amikor a NASA eljut addig, hogy embereket küldjön a Marsra tudományos kutatásokat végezni. A hattagú stáb azonban egy erős porvihar miatt idő előtt távozni kényszerül, a csapat botanikus-gépészmérnökét, Mark Watney-t pedig közben telibe találja egy, a vihar által leszakított antenna, megsebesítve őt és tönkre téve űrruhájának életfunkciókat mérő berendezését. Társai ezért halottnak hiszik, és elindulnak vissza a Földre. Watney azonban magához tér, és úgy dönt: a már felépített bázis – a Lak – nyújtotta lehetőségeket, valamint saját kreativitását kihasználva mindent megtesz az ellen, hogy a Marson kelljen meghalnia még azelőtt, hogy a következő, négy év múlva esedékes expedíció megérkezne.

A történet legnagyobb erénye az, hogy tudományos-fantasztikus műfajmeghatározásból nem hanyagolja el a tudományos részt, sőt gyakorlatilag arra helyezi a fő hangsúlyt. A marsi porvihar hevességétől eltekintve minden elem hihető és megalapozott – kezdve a létfenntartó berendezések működésétől azon át, hogy a főhős az űrhajósok ürülékét és a Földről hozott talajmintákat felhasználva burgonyatermesztésbe kezd, biztosítandó az élelmet az előtte álló négy évre, egészen addig, hogy a Pathfinder Mars-járó kommunikációs rendszerét felkutatva és beüzemelve kapcsolatba lép a földi irányítással.

A feszes történet annak ellenére is minden percében lebilincselő, hogy nincsenek látványos akciójelenetek, deus ex machina jellegű megoldások: egy jól kiképzett, szakterületének ismereteit szakszerűen és kreatívan alkalmazó, erős egyéniségű űrhajós erőfeszítéseit láthatjuk az életben maradás érdekében. Ezen erőfeszítésekhez persze a kommunikáció helyreállítását követően a földi irányító személyzet is tevékenyen hozzájárul, ez pedig amolyan Apolló 13-ba oltott Robinson Crusoe-történetté avatja a filmet.

A filmből nem hiányzik a humor és az önirónia sem, a főszereplő Matt Damon alakítása pedig hibátlan: hihetetlen beleéléssel hozza a magára maradt, csak saját tudására utalt, hatalmas lelki erővel rendelkező figurát (talán azért is, mert ugyanezt a karaktert már „gyakorolhatta” az elmúlt időszak másik nagy sci-fi-dobása, a Csillagok között dr. Mannjeként).

Mentőexpedíció
The Martian – amerikai sci-fi, 136 perc, 2015). Rendezte: Ridley Scott. Szereplők: Matt Damon, Jessica Chastain, Kristen Wiig, Jeff Daniels, Michael Pena, Sean Bean. Írta: Andy Weir regénye alapján Drew Goddard. Kép: Dariusz Wolski. Értékelés az 1–10-es skálán: 9

A Mentőexpedíció – bár a történet 2011-ben született – valahogy a klasszikus, 60-as évekbeli sci-fik hangulatát idézi, akár Asimov is írhatta volna. Nem csupán azért, mert a tudományos tényeket igyekszik a lehető legnagyobb tiszteletben tartani, hanem azért is, mert kissé talán már túlságosan is naiv, töretlen optimizmus jellemzi – fő eleme, hogy az ember mindig, minden körülmények között, a legmostohább és reménytelenebb viszonyokat is legyőzve képes diadalt aratni az elemek, illetve ez esetben az idegen bolygó és az űr fölött.

De ezt nincs amiért felróni neki: éppen ettől a nosztalgikus hangvételtől válik emberközeli, szerethető, emlékezetes filmmé.