Drakula görbe tükörben

Drakula dilemma a címe annak a Felméri Cecília és Lakatos Róbert által rendezett animációs dokumentumfilmnek, amelyben főként dokumentumfilmes eszközökkel eredtek a Drakula-mítosz nyomába. Másik, már támogatást nyert, az animációnak nagyobb teret biztosító filmes projektjükben, a Drakula túrában ugyancsak arra kíváncsiak: hogyan él Románia legnagyobb turisztikai brandje a hazai és a külföldi turisták emlékezetében?

„Mi szeretjük Drakulát, ezért vagyunk itt” – hangzik el Felméri Cecília és Lakatos Róbert Drakula dilemma című animációs dokumentumfilmjében egy külföldi turista szájából. A közel egyórás film a Nagy Nosztalgia Élményvonat fiktív útvonalát követve járja be Déva, Vajdahunyad, Segesvár, a törcsvári kastély, a poienari-i vár és Beszterce érintésével azokat a helyszíneket, amelyeket a külföldi turisták mint Drakulához köthető helyszíneket látogatnak végig. A magyarországiak közben még benéznek Böjte atyához is szaloncukrot osztogatni.

A filmben azonban nem az az igazán izgalmas, hogy miként látják a külföldiek Románia legnagyobb brandjét, hanem hogy mit gondolunk mi, erdélyiek, itt lakók Drakuláról. Így ismerkedhetünk meg a poienari-i kultúrház igazgatójával, aki saját dalával meséli el Vlad Þepeş igazi történetét, vagy megnézhetjük azt a romos épületet, amelyet a „népek közti testvériség” helyének szeretne kiépíteni egy poienari-i idős lakos. „Az emberek magukról meséltek a forgatás alatt, bájos helyzetek bontakoztak ki” – mesél forgatási élményeiről Felméri, aki szerint a film ötletét a Mátyás, Mátyás című animációja szolgáltatta. „Amikor a Mátyás, Mátyást készítettem, kiderült, az emberek meglehetősen keveset tudnak Mátyás királyról. De a film igazából arról szól, milyennek látom én ezt a várost, milyen az én Kolozsvárom. Ebből származott az ötlet, hogy a Drakula-brandre építve mutassuk meg, milyen ez az ország, az emberek. A mi szűrőnkön át, persze. Az, hogy miként látják az interjúalanyok a Drakula-sztorit, csak apropó volt. A falusiaknak például sok helyen fogalmuk sincs, mi is az a Drakula, nem is érdekli őket, miközben egy amerikai farmernek Erdélyről rögtön Drakula jut eszébe. Sokarcú kép él az emberekben a mítoszról, a halál utáni élettől a szexualitásig. Ezek mind külön témák is lehetnének, de alapvetően mindkét film arról szól és szólna, hogy hazájában milyen a Drakula-mítosz, milyenek az itteni emberek, hogyan és mit mesélnek magukról egy nemzetközileg ismert márka kapcsán.”

A film épp témája miatt egyaránt szól a romániai és a külföldi közönségnek – tükröt tart egyrészt a helyieknek, a külföldieknek pedig Drakula másik, a rendezők által feltárt arcát mutatja meg: azokat a figurákat, akik itt élnek, s a Drakula-sztorin keresztül ezeknek az embereknek a történetei kerekednek felül. A cél nem az volt, mondja Felméri Cecília, hogy bármit is megváltoztassanak a kialakult mítosszal kapcsolatosan, „hiszen az amerikai turistákat egyáltalán nem érdekli a történelmi valóság, bár ha eljönnek, úgyis megtudják, mi az igazság. De a Halloween-partijukat anélkül is jól meg tudják szervezni akár novemberben, akár júliusban. S miért ne borzonghatnának jóízűen a külföldiek, ha akarnak. Nagyon érdekes világ ez – szeretek, szeretünk itt élni, s ez hozzátartozik a filmhez. Ezt mutatnánk meg, hogy itt ilyenek az emberek.”

A Drakula túra című készülő animációs film azonban más lesz, holott a téma ugyanaz. Felméri Cecília szerint egy animációban nagyobb teret kaphat a karikatúra, ami kiemeli a főbb sajátosságokat, és görbe tükörben mutat meg bennünket. „Ugyanakkor sűríthetjük a képet, a hangot, egy helyszínbe hozzuk azt, ami nem volt egyben, ezért izgalmas az animáció. De mivel ez hosszabb lélegzetvételű lesz, ide már több emberi történet kell, egy erős dramaturgiai szál, amelyre fel lehet fűzni a filmet.” A forgatás a rendezők számára legfontosabb tanulsága azonban az, ami amúgy a filmben is elhangzik: a Drakula-mítosz Románián kívüli legenda. A külföldi turistát sokkal jobban vonzza az egész brand, mint az ittenieket, az ide látogató külföldiek annyira ebben a Drakula-hitben nőttek fel, hogy hiába szembesülnek itt a valósággal, úgyis kételkednek. „Adott, hogy Romániának van egy ilyen erős, nemzetközi szinten is ismert márkaneve, ráadásul ingyen – összegzi Felméri Cecília. – A külföldiek jönnek szép számmal, és a helyiek felismerték, hogy ebből jól meg lehet élni. Nyilván, ha ezt valakik akár az országimázsba is beépítenék, özönlenének a külföldi turisták. De sokan vannak, akik nem akarnak egy idegen branddel ékeskedni, történelmet hamisítani, és épp e két ellentétes nézőpont jelenti a Drakula-dilemmát.”