Csáky Zoltán és a kék farkasok

Két televízió indulásánál, alapításánál – a bukaresti magyar adásnál és a Duna Televíziónál – volt jelen. Máig feledhetetlen műsorok fűződnek nevéhez, a magyar nemzet, a romániai magyar kisebbség érdekében kifejtett tevékenységét így utólag is csak csodálni lehet. Hiszen nem kis mértékű bátorság kellett a diktatúrában ahhoz, hogy az újságírók szembeszálljanak az árral, és olyan maradandót alkossanak, mint például a magyar tudatot erősítő Kaláka. (Furcsa egybeesés, hogy 30 éves eltéréssel mindkét tévét ugyanazon a napon, január 12-én kellett elhagynia. Az egyik megszűnt, a másiknál nem tartottak többet igényt munkájára). A kötet jelentős része remek interjúkat, dokumentumfilmek szövegeit tartalmazza. Egy másik rész azonban már sokkal személyesebb…
Csáky Zoltán

Csáky sem fedi fel a besúgók kilétét, de a szövegkörnyezetből kiderül, kik voltak a „téglák” a környezetében. „És ismét »Bíró Ferenc«! Aki 1982 szeptemberében arról ír jelentést feletteseinek, hogy Csáky Zoltán gyakran találkozik Kolozsvárott Cselényi Lászlóval, a román televízió riporterével. Hát hogy a fenébe ne találkoztunk volna, amikor kollégák voltunk a magyar adásnál. Laci apósa, Sütő András pedig Marosvásárhelyen lakott. De a Szekuritáté semmit sem bízott a véletlenre, mert ’82 decemberében még szerepel egy jelentés a dossziémban, »Nagy István« kézzel írott irománya agglegény életem történéseiről” – fedi fel a dossziéjában szereplő tényeket Csáky.
Különben elképesztő, és a mai fiatalok számára teljesen érthetetlen, milyen haszontalan dolgokkal foglalkoztak a szekusok. De jelentést kellett írni, a felettesek megkövetelték, és a követett vagy megfigyelt személy szempontjából minden apróság számított. Semmitmondó jelentések tömegével találkozott a szerző is (mikor ment el otthonról, hova, kivel, mit vett az üzletben, milyen kocsiba ült be, mikor ért haza – mindennapi cselekedetek felsorolása), amikor kikérte dossziéját. És mi, olvasók is elborzadva vehetjük tudomásul, ahogy a könyvet lapozzuk, hogyan éltek és alkottak közöttünk olyan emberek, akiket szinte egész életükben nyomon követtek. Minden lépésükről, az összes beszélgetésükről tudtak a hatalom emberei. Ezek után inkább azon csodálkozhatunk, hogy még a 80-as években is kitartottak, és nem menekültek el hamarabb. Másrészt pedig rácsodálkozhatunk, hogy barátnak, jó kollégának hitt emberkék képesek voltak az árulás útját választani némi talmi jutalmak reményében.

Legfeljebb úgy, ahogyan azt Csáky Zoltán is tette: egy jobb világ reményében odébb állt. Ő pusztán csak szülőföldjére tért vissza, hiszen Sümegen, Magyarországon született 74 évvel ezelőtt…