
Ady Endre frissen felavatott szobra Nagykárolyban: az irodalomtörténész szerint Adyt több csoport is magáénak követeli
Fotó: Gönczy Tamás
Lázadás, éles kritikák, lágy szerelemi képek, botrányos kapcsolatok, egyházbírálat és Istenkeresés – Ady Endre élete ezek körül forgott. Kiváló költő és újságíró volt. Nyitott szemmel járt a világban. Volt elképzelése és véleménye, amit nem félt megfogalmazni. 140 éve született, de még ma is él: a soraiban.
2017. december 01., 18:172017. december 01., 18:17
2017. december 01., 18:182017. december 01., 18:18
Ady Endrét főként huszadik századi szimbolista költőként ismerjük, pedig ennél jóval sokoldalúbb volt. Novellái, publicisztikája, levelezése nem terjedt el olyan széles körben, mint költeményei. Ez azonban nem azt jelenti, hogy kevésbé lennének kiemelkedő alkotások. Kritikai hangvételű, éles, precíz, fordulatos írásaival alakította a korabeli közvéleményt. Soraival hatást tudott és tud ma is kelteni. Sokat utazott, látott, olvasott. Meglátásai elgondolkodtatóak a 21. században is.
„Versei általános jelentéssel rendelkeznek és ez a legizgalmasabb, hogy nemcsak egy korabeli tapasztalatot, hangulatot, sejtést tanúsítanak, hanem függetlenül az időtől érvényesen működnek, ami azt jelenti, hogy magunkénak érezzük, tovább gondoljuk őket” – fogalmazta meg Egyed Emese irodalomtörténész. Alkotásai tehát egyfajta általános érvényű bölcseletet közvetítenek, azonban nem elcsépelt, hanem inkább bravúros módon. Ady költeményeiben rendkívül gazdag nyelvezetet, különleges fantáziaképeket használt. A versekben alkalmazott rímek, szabályos ritmus, jambikus költői beszéd együttesen jellemzik egyedi stílusát.
Ady Endre ellentmondásos személyiség volt. Gyakran saját állításai is ütköztek egymással. Költészetében érzelmeit közvetítette, amelyek nyilvánvalóan folyamatosan változtak, alakultak. Így a szerző több arcát ismerhetjük meg, amiből mindenki kedvére kiválaszthatja a számára szimpatikus oldalt.
– mondta Egyed Emese. Ennek értelmében ma többnyire mindenki megtalálja Ady szerzeményeiben a kedvére valót.
A műelemzők között vannak nézeteltérések munkásságával kapcsolatban, azonban csak abban, hogy mit folytatott, esetleg újított, csoporthoz tartozott, vagy önálló alkotóként kell-e róla beszélni. Természetesen kortársainak véleménye nem csak ilyen kérdéskörök mentén ütközött össze. Korabeli megítélése nem nevezhető evidensnek, hiszen – bár sokan bírálták – hívei is szép számban akadtak.
„Közlendőjének nem a formája volt újszerű, sokkal inkább a magatartásának, a társadalmi viszonyulásának voltak ellenzői” – szögezte le az irodalomtörténész. Sokan elítélték életmódját, nőkhöz, házas asszonyokhoz fűződő botrányos viszonyát. Udvarlásait, utazgatásait a társadalom bizonyos csoportja nem nézte jó szemmel, erkölcstelennek tartotta. Ady ez ellen semmit nem tett, sőt nyilvánosan közölte megbotránkoztató történeteit. Magánéletét az egyház sem ítélte meg kedvezően.
Nagyváradi évei alatt egyik publicisztikájával egészen a börtönig jutott – kíméletlen egyházkritikája miatt. Írásában a római katolikus papok anyagi helyzetét állította szembe a nép nincstelenségével. Éles kritikái sok hívő embernek nem tetszettek, vallástalannak gondolták. Pedig Ady nem volt hitetlen. Felvilágosult, lázadó természetével küzdött az egyház igazságtalanságai ellen, ezzel párhuzamosan azonban mindvégig kereste Istent. Számtalan költeménye született ebben a témában. Egyed Emese irodalomtörténész szerint Ady vallásossága a Biblia olvasását, saját helyének keresését, szorgalmas munkát és a bűnbánatra való képességét jelentette.
Kormányellenes fellépései szintén megosztó személyiséggé tették. Életrajza kiemelkedő politikai írásokat tartalmaz, amelyekkel bámulatos módon tudott a közgondolkodásra hatni. Az újságírásban a véleményszabadságot, öntörvényűséget hirdette. Bármilyen határt áttörve kendőzetlenül közölte véleményét.
„Én abban hiszek, hogy figyelte a politikát, a társadalom mozgásait, a különböző csoportok perspektíváit, hogy mi lesz a nincstelenekkel, miért kell kivándorolni, mit rontott el a kormány, és azért fogalmazta meg ezeket a bíráló sorokat” – fogalmazott Egyed Emese. Cikkeivel, amelyek gyakran összefüggtek verseivel is, célba ért – fűzte hozzá a szakértő. Ugyanis több mint száz év után is soraival ösztönöz: a vélemény megfogalmazására, a nyilvános beszédhez való bátorságra, szolidaritásra, a tömegekre való figyelésre. „Nyilván nem azt érte el, hogy megváltozott a világ, de azáltal, hogy költészete és publicisztikája nyugtalanít, kérdéseket tesz fel ma is, azáltal a probléma napirenden tartója és ez hasznos dolog” – emelte ki az irodalomtörténész.
A modernizálódásnak, előrehaladásnak volt a szószólója. Sokat járt külföldön, így a nyugati stílus felé próbált fordulni, és erre szerette volna ösztönözni országát is. Cikkei gyakran azért sikerültek olyan botrányosra, mivel nyugtalanította, hogy Magyarország nem előre, hanem visszafejlődik.
Az említett megosztó nézetei miatt a 20. század elején sokan féltették az ifjúságot az Ady-szövegek és -életrajzok hatásától. Ezzel szemben mára, ha csak részben is, de tananyaggá vált munkássága, életútja. Ez a nyilvánvaló tény érzékelteti leginkább, hogy Ady korabeli és mai megítélése között micsoda különbségek vannak.
Ady Endre mára a huszadik század klasszikus irodalmárai közé tartozik, azonban nem lehet egyik kortársával sem azonosítani életművét. Az évek múlásával irodalmát nem felejtik el, hanem egyre több oldalról világítják meg. A fiatal költők gyakran merítenek Ady költészetéből, főleg különleges képi kreációiból. Emellett a színészek is fantáziát látnak benne, hiszen sokan szavalják. A zenészek igényes feldolgozásokat készítenek, ami jó újjászületési irányt ad a legendás poéta költészetének. „Adyt, mint dalszövegírót a következő húsz évben jobban meg fogjuk ismerni, ami által költészetének is új dimenziója nyílik” – vélekedett Egyed Emese. Számottevő elemzés született róla, amelynek többsége a magánéleti líráját, illetve politizáló verseit vizsgálja, mindezeket összefüggésbe hozva életrajzával, valamint a kor politikai helyzetével.
Ady Endre mindenütt ott van: szobrokban, utca-, illetve iskolanevekben. Mindezek arról tanúskodnak, hogy emlékszünk rá, foglalkozunk vele, ami által megőrizzük halhatatlanságát.
Erdély-szerte ünnepeltek
A 20. század egyik legjelentősebb magyar költőjeként, valamint a politikai újságírás egyik legnagyobb alakjaként beszélhetünk a november 22-én 140 éve született Ady Endréről. Költészete, életfilozófiája mai napig komoly hatással bír. Rendezvénysorozatokkal, ünnepségekkel fejezték ki tiszteletüket több erdélyi településen is a költő, újságíró előtt.
Szülőfalujában, a még ma is gyakran Érmindszentnek nevezett Szatmár megyei Adyfalván huszonnyolcadik alkalommal tartottak megemlékezést. Szülőházát és a család egykori kúriáját, amely ma emlékmúzeumként működik, három éve újították fel. Ekkor frissítették, egészítették ki a kiállítás anyagát is. A szülőháznál rendezett megemlékezésen és koszorúzáson erdélyi és magyarországi elöljárók is felszólaltak.
A programsorozat Nagykárolyban, Ady gimnazista éveinek egyik helyszínén folytatódott. A költőről könyvbemutatóval egybekötött kulturális műsorral, szoboravatással és neves vendégek megszólalásával emlékeztek meg. A város központjában elhelyezett szoborpár Ady Endre és Bölöni Györgyné Marchiş Otilia nagykárolyi találkozásának állít emléket egészalakos bronzszobrok formájában. Az alkotás a román–magyar barátságot is hivatott ábrázolni.
Életének egyik fontos helyszíne Nagyvárad volt, így ez a város sem feledkezhetett meg róla. Az Ady Endre Emlékmúzeum 140 év 14 hónap alatt címmel nagyszabású rendezvénysorozatot szervezett. A múzeum minden hónapban újabb kiállítással áll elő a költő születésének 140. évfordulójától kezdve 2019. január 27-ig, halálának 100. évfordulójáig. Addig is a múzeumba látogatók leülhetnek a legendás szerző munkaasztalához, ahol bármilyen témában írhatnak. Az egyetlen feltétel az, hogy az írás szellemiségében közel álljon Adyéhoz. A program sikerességétől függően az emlékmúzeum ezeket az írásokat is kiállítja majd.
Hevele Lili
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
szóljon hozzá!