
Viola Gábor sokszor bizonyított már a kolozsvári színpadon. Most is valódi profiként alakított
Fotó: Bíró István
Bemutatóval indította az új évet a kolozsvári magyar színház: Csehov Regény nagybőgővel című novellájának színpadi adaptációját Paco Alfonsín rendezésében vitte színre a társulat.
2018. január 21., 08:492018. január 21., 08:49
2018. január 21., 08:502018. január 21., 08:50
A novella Bibulova hercegnő és Pitsikatoff, a célját vesztett nagybőgős találkozásáról szól. Az előadás az emberi kapcsolataink lehetetlenségét, az időben-térben felfüggesztett, kiutat kereső emberi létet ábrázolja sok zene és mozgás segítségével. A rendhagyó díszletben, a nézők „erdejében” játszódó történet közösségi alkotásként jött létre.
Paco Alfonsín rendező elmondása szerint régóta foglalkoztatja a novella színrevitele. „Csehov történetében, ahogy az előadásban is, több befejezés van, ezek egyszer csak új kezdetekként kezdenek működni. A történet sosem fejeződik be, folyamatosan megyünk, aztán szétválunk, más utakat próbálunk ki, de sosem találkozunk igazán. Calderón azt mondja, az élet álom. Csehovnál olyan erős a valóság, hogy már-már álomnak tűnik. A színházban is a valóság és álom összeütköztetése érdekel, az a pont, ahol a költőiség megszületik” – írja a színház honlapján.
Az előadás kezdete előtt (és utána is) Paco Alfonsín rendező felszólította a nézőket, bátran mondjanak véleményt az előadásról a közösségi oldalakon, ő pedig levonja belőlük a megfelelő következtetéseket, hiszen minden hozzászólás építő jellegű lehet. Értékelendő, hogy a rendező kíváncsi a közönség véleményére. Ha ez a felszólítás nem hangzik el részéről, az alábbi írás sem születik meg. Nem kritika, nem szemrehányás és főleg nem támadás, pusztán reflexió arra, amit a bemutatón láttam.
Töredelmesen bevallom, Csehov alkotását a bemutatóig nem sikerült megszereznem és elolvasnom, így azt sem tudnám megítélni, mennyire passzol egymással az orosz szerző mondanivalója és a spanyol rendező elképzelése. Másrészt viszont a novella ismeretének hiányában nem igazán volt világos, miről szól az előadás és hova akar kilyukadni a rendező. Az álomszerűség, amelyről a rendező is beszél, némileg átjött a nézőkhöz, de valahogy ennek az álomnak nem volt feloldása, mintha megrekedt volna egy állandóan ismétlődő idősíkban.
A darab megértését jócskán nehezítette, hogy az egyik szereplő angolul, a másik németül beszélt, a sport-tv nagyságú képernyőn nem mindenhonnan látszott a felirat, így ha az ember nem beszéli az angolt és a németet egyaránt anyanyelvi szinten, a „műélvezet” lassan belehal a megfeszített figyelésbe. Furcsa volt, hogy magyar színházban magyar színészek nem magyar nyelven adják elő a darabot, de üsse kő, a mai össze-vissza és agyonglobalizált világban tán még ezt is megértjük. Azt már kevésbé, hogy a nézőt miért kell éppen a teátrumban „kimozdítani a komfortzónájából”, ahogyan a rendező fogalmazott a bemutató előtt. Ha szeretnék kimozdulni a kényelmi területemből, elmegyek epret szedni külföldre, a híd alá aludni, vagy kiállok az esőben ázni. Nyilván erre is lehet válasz: a kényes ember menjen a cukrászdába süteményt zabálni, vagy ki se mozduljon otthonról, akkor nem érik meglepetések sem. Valóban kissé kényelmetlenül érezte magát az ember a színpadon összevissza elhelyezett székeken, forgattuk is a fejünket rendesen a körülöttünk zajló események követésére.
De még ez sem lett volna probléma. Nem is tűnt vészesnek az a kimozdítás a komfortzónából, láttam már ennél elviselhetetlenebb előadást is, amelyen – minősége miatt – valóban kényelmetlenül éreztem magam. Előfordul minden színházban. Mi több, remek zenei aláfestést hoztak létre az alkotók, amely kimondottan tetszett, és amit a közönség nagy része is élvezett, értékelt (a színházból kijövet többektől is hallottam ezt a megjegyzést: legalább a zene jó volt).
Ha nem vagyunk álságosan prűdök, ma már a meztelenkedést is elviseljük a színpadon. Még akkor is, ha ebben az előadásban történetesen a férfi szereplő vetkőzik anyaszült meztelenre. Nem is tűnt öncélúnak a rendezőtől megkövetelt pucérkodás, hiszen embert nem ismerek, aki felöltözve fürödne. Igaz, legalább egy fürdőnadrág elkelt volna, de hát ez sem a világ vége. Az sem, hogy a történet a nézők körében zajlik, a színészek ott forognak körülöttük. Néha még meg is botlanak bennük.
Egészében mégis volt valami zavaró az előadásban. Ezt az érzést talán azoknak az apróságoknak az összessége okozta, amiket felsoroltam. Tompa Gábor, a színház igazgatója már a bemutatót megelőző sajtótájékoztatón elmondta: a színpadképet a szükség is alakította, hiszen a Regény nagybőgővel „költségvetés nélküli” előadás. Talán ez a szűkösség is hozzájárult annak a bizonyos kényelmetlen érzésnek a kialakulásához. Mindazonáltal Gergely Edó remek dalszövegei és a valóban jó zene valamennyire kárpótolta azt a hiányérzetet, ami a bemutató után bennem maradt. Csak hát ez így kevés egy élvezhető előadáshoz. A nézők boldogságához…
Viola Gábor sokszor bizonyított már a kolozsvári színpadon. Most is valódi profiként alakította szerepét, rajta biztos nem áll vagy bukik az előadás sikere. A pályája kezdetén levő Ötvös Kingáról nehezen lehetne akár jót, akár rosszat mondani: az előadásban betöltött szerepe, a rendező által megkívánt játéka igen kevés színészi eszköz megvillantatását igényelte. Így hát értékelni sem lehet azt, amit produkált. Bizonyára pontosan betartotta a rendezői utasításokat, és valószínűleg várnak még rá nagyobb alakítások is.
A. P. Csehov nyomán: Regény nagybőgővel
Rendező: Paco Alfonsín. Az előadás szereplői Ötvös Kinga, Viola Gábor és Platz János, valamint videofelvételen Bodolai Balázs, Bogdán Zsolt és Farkas Loránd látható. Díszlet- és jelmeztervező: Carmencita Brojboiu. Dramaturg: Demeter Kata. Az előadás zenéjét Alex Catona jegyzi, közreműködött Barabás Ábel és Ötvös Kinga. Hangszerelés: Farkas Loránd és Antal Attila. A zenekar tagjai: Farkas Loránd, Balla Szabolcs, Antal Attila, Bajusz Gábor. A dalszövegeket írta: Gergely Edó, Bodolai Balázs és Paco Alfonsín. Az előadás bemutatója szombaton, január 13-án volt.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
szóljon hozzá!