A költő „otthonai”

Bodostól Kolozsvárig

Egyed Emesének, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Magyar Irodalomtudományi Intézet tanárának kutatási területe a 18. és 19. századi magyar és európai irodalomtörténet, a felvilágosodás, a magyar és európai színháztörténet, a francia-magyar művelődési, irodalmi kapcsolatok. Ezen kívül az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztályának elnöke, számos verseskötete jelent meg. Az ünnepségen elhangzott, a munkásságát méltatók valamiképpen mind Egyed Emese egy-egy „otthonának”képviselőiként értékelték sokoldalú tevékenységét, költészetét, pedagógusi, kutatói, művelődésszervezői és irodalomszervezői munkáját.

Májusban a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésén, a külső tagok fórumán, Arany János-díjjal tüntették ki Egyed Emesét: az elhangzott indoklás szerint munkássága túlmutat a szigorúan értelmezett tudományos pályán. Irodalom- és színháztörténeti kutatásaival, versesköteteivel, oktatómunkájával, a diákszínjátszás népszerűsítéséért végzett fáradozásaival meggyőzően bizonyítja, hogy az írás, az olvasás segít értelmezni a világot.

Mint mondta, szenvedélye, hogy alkotó módon közelítsen a világhoz, amelyet pedagógusként, kutatóként is át akar formálni örökös kísérletező kedvvel. Soós Anna, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese az Alma Mater nevében méltatta az ünnepeltet, kiemelve a magyar tagozat építésében vállalt meghatározó szerepét, majd Ez az a föld című versét olvasta fel.

Berszán István, a Magyar Irodalomtudományi Intézet vezetője a tanárok és diákok nevében is köszöntötte Egyed Emesét, kiemelte kutatási eredményeinek jelentőségét. Az ünnepeltet az EME elnöke, Sipos Gábor is méltatta. „Egyed Emese mintegy bevonja, bevonzza a fiatal kutatókat az egyesület munkájába, és ami lényeges: közösséget teremt. Így az ifjúság rájön, hogy az EME nem vénemberek elefántcsonttoronyba zárt közössége. Ugyanakkor tudományszervező munkájával kiterjesztette az egyesület hatókörét Kolozsváron túlra is. Kapcsolatokat teremtett és tart fenn az egyetem, az egyesület és franciaországi intézmények között”–mondta Sipos Gábor.

Mivel a Szegedi Tudományegyetem régóta testvérkapcsolatban áll a kolozsvárival, Szajbély Mihály irodalomtörténész a magyarországi intézmény képviseletében szólva kiemelte: Egyed Emese a francia–magyar irodalmi kapcsolatok legavatottabb erdélyi kutatója.

A köszöntések sorát az édesapa, Egyed Ákos felszólalása zárta, aki meghatottan mondta: tartsa meg az Isten lánya segítőkészségét, sokirányú érdeklődését, a szülőföld, Bodos iránti szeretetét is.

–fogalmazott meghatottan a rangidős akadémikus. Lánya hozzátette, édesapja épp 1989-ben töltötte 60. életévét.

A költő figyel, jelet hagy és belső szabadságra tanít

Egyed Emese legújabb verseskötete a vásárhelyi Lector Kiadónál látott napvilágot. Mint Gálfalvi Ágnes szerkesztő-vezető elmondta, a kiadót voltaképpen Egyed Emese „indította”négy évvel ezelőtt, hiszen az első szerzőket ő irányította a Lectorhoz. Amint a könyv fülszövegében olvasható, az Egyed Emeséé „sokhangú létköltészet, számára mentsvár a vers, de nem öncélú a költészete: költői attitűdjét mi sem teszi árulkodóbbá, mint a Paian kötetcím –»gyógyító« versek, az ajándékozás, felajánlás gesztusai, mi több, a megbocsátáséi”. Bartha Katalin Ágnes irodalomtörténész úgy fogalmazott, Egyed Emese versvilága, költői univerzum az 1988-ban megjelent első, Délvidék című kötettől kezdve egyedi hangot képviselt és képvisel ma is az erdélyi líratermésben. „Ezek a versek »csupasz bőrrel« érintik a klasszikusokat, a mitológiai világgal tartanak szoros kapcsolatot, szabadító, gyógyító erejűek, a költő figyel, jelet hagy és belső szabadságra tanít, a kötet pedig izgalmas, furcsa szerepformálódásokat is hordoz”–mondta Bartha Katalin Ágnes. Egyed Emese úgy fogalmazott, bizonyos fajta szemtelenség kell ahhoz, hogy a költő különleges állapotait nyilvánvalóvá tegye, megossza a mindenkori olvasóval. „Mindannyian szeretünk bámészkodni, felnőttként meghosszabbítani a meséket, mesei szerepeket, ezeket úgy átalakítani, hogy jobbá tegyék emberi kapcsolatainkat. Király László mondta nekem, hogy amit ma nem írsz meg, nem írod meg soha. Úgy gondolom, jó, ha nyoma marad bizonyos állapotoknak, hangulatoknak, ugyanakkor így, a versen keresztül is össze lehet kapcsolni az elképzeltet a tapasztalhatóval, a versírás pedig oldja az ember tehetetlenségét”–tette hozzá.

A kötetben a múzsák világához való közeledés is tetten érhető, Ady, Arany János, Petőfi, Weöres Sándor, Shakespeare, Apollianaire költészetére, egy-egy verssorára, életpályájára való utalásokból építkeznek költemények. Ilyen például a kétszáz éve született Arany előtt tisztelgő, Levél a lélek ifjúságáról–1867 című vers (a cím utalás Arany Hová lettél, hová levél, ó lelkem ifjúsága sorára), amelyben a költő a Petőfinek már annak halála után levelet író Arany szerepét ölti magára, a költőóriásét, aki megkeseredetten, környezetével konfliktusban állva beszél az eltávozott Petőfihez. Egyed Emese meghatottan olvasta fel a rendezvényen jelenlévő szüleinek, édesapjának, Egyed Ákos akadémikusnak is ajánlva az erdővidéki szülőfaluról szóló, Bodos felé, Bodosban című versét.

„Mintha rejtőznél, Bodos lelkem,

Mintha bivalyok lépte tűntén

Holnapod nem is érdekelne,

A pillantás eltévelyedne.

Átkel a vágy a verőfényen.

Hagyj, Istenem, már hazatérnem. (...)

Hadd üldögéljek méhrajzásban,

Reggeli fecskecikázásban,

Esti csorda-kolompolásban,

Esti kapureteszelésben,

Feleselő ebek szavában,

Széljövendölő égaljában,

Megfejthetetlen tücsökszóban.

Papírhajóban.”

Bartha Katalin Ágnes a költőre jellemző játékosságot, kísérletező kedvet, valamint a kötetben szereplő alkalmi verseket is kiemelte. A szerző úgy fogalmazott, számára fontos az is, hogy a nevek misztikuma köré építsen egy-egy verset. „A név, legyen az helynév vagy növénynév, idegen vagy magyar nyelvű egység, titokzatos, és bár csupán főnévnek látszik, történetek laknak benne. Kíváncsi vagyok a nevekben rejlő univerzumokra”–tette hozzá.

Barátok kertje

A rendezvény egy meglepetéskötet bemutatójával zárult: az EME adta ki Egyed Emese 60. születésnapjára a száz szerző írását magába foglaló Hortus amicorum (Barátok kertje) című kiadványt. Mint Demeter Zsuzsa, a kötet egyik szerkesztője mondta, az Erdélyi Magyar Írók Ligája és az irodalomtörténészi szakma egyaránt írt a kötetbe. Szilágyi István, Király László, a Székelyföld és a Helikon folyóirat csapata, Egyed Emese mindegyik szerkesztő-, illetve költőkollégája verset vagy prózát írt a kötetbe, akárcsak Szőcs Géza és Markó Béla is. A kortárs irodalommal foglalkozó grémium mellett a 17-19. századi irodalmi és színháztörténeti műhelyek tagjai is köszöntötték az ünnepeltet: Margócsy István, Fried István, Szajbély Mihály, Szilasi László, Szörényi László, Szilágyi Márton, Debreczeni Attila is.

A születésnapi ünnepség zárásaként Király László, Karácsonyi Zsolt és László Noémi olvasta fel az ünnepelthez szóló írását. A rendezvényt az EME, a Lector Kiadó, a Kincses Kolozsvár Egyesület, Magyarország Főkonzulátusa, valamint a Helikon folyóirat szervezte, a Hortus amicorum című kötet kiadását a Communitas Alapítvány támogatta.

Kiss Judit