A jó vers az, ami a legtöbb embernek tetszik

Ha április 11., akkor József Attila születésnapja, s egyben a magyar költészet napja, illetve újra versverseny az Erdélyi Figyelőben. Mint ahogy a versszeretők, irodalmárok megszokhatták, az ötletgazda, Víg Emese szervezésében minden év áprilisában égnek a Facebook láthatatlan vonalai: a közösségi hálón lehet szavazni, melyik az idei év legesleg… verse. Arról persze vitatkozhatunk, hogy a legtöbb like-ot összegyűjtő győztes valóban a tavalyi év legjobb, legszebb verse-e, de a verseny célja nem is a „legszebb”, „legjobb” versnek a kiválasztása – irodalomról lévén szó, ezek igencsak szubjektív kategóriák. De ha megnézzük az elmúlt évek nyerteseit, nem csalatkozhatunk az olvasók ízlésében: elég csak, ha Markó Béla Csatolmány című versét említjük Laczkó Vass Róbert színművész és Szép András zongorista tolmácsolásában.

Víg Emese szerint a versverseny célja, tétje elsősorban az, hogy a vers minél több emberhez eljusson: s ez csak akkor valósulhat meg, ha kihasználják a közösségi hálók teremtette lehetőségeket, s ha a szerző és az előadóművész egyaránt felvállaltan reklámozza a közös produktumot. Az elkészült kisfilm ugyanis közös vállalkozás, karöltve kell azon dolgozniuk, hogy minél több emberhez eljuttassák a verset. „Ebben nincs semmi szégyen, mondja Víg Emese, azt szoktuk mondani, azt a verset keressük, amelyik a legtöbb embernek tetszik. Az a tény, hogy szakmabeliek állítják össze a végső, 11-es listát, már biztosíték arra, hogy minőségi alkotások kerülnek megfilmesítésre. Arról beszélhetünk, hogy mennyire alapos ez a 11-es lista, lehet, hogy ez sem tökéletes” – osztja meg kételyeit az elmúlt évek vitái alapján a szerkesztő. Egy-egy vers kiválasztásakor azonban objektív szempontokat is figyelembe kell venniük: mennyire mondható, mennyire rövid vagy hosszú, mennyire megfilmesíthető az adott vers. Példaként Bálint Tamás Anyegin-átiratát említette, a Lávsztorit, amely ugyan izgalmas vállalkozás, hiszen Puskin művének modern erdélyi magyar változata, de hosszúsága miatt elsősorban könyvformátumban élvezhető. És mindemellett az sem mellékes, mondja a szerkesztő, hogy évente egyszer hangsúlyozottan beszéljenek a közszolgálati magyar adásban is a kortárs erdélyi líráról, a versekről.

A versverseny körül minden évben kialakuló vita – miszerint nem a versek minősége, hanem az ismerősök száma lenne döntő – ellenére a versverseny továbbra is a közösségi hálón zajlik. Kár lenne nem kihasználni a Facebook-adta lehetőségeket, mondja Víg Emese, s ha megnézzük a tavalyelőtti nyertesnek, Markó Bélának a Facebook-aktivitását, akkor nem is biztos, hogy indokolt a közösségi háló mellőzése. „Minőségi videókkal készülünk, amelyek sem a költőnek, sem a művésznek nem válnak szégyenére, s izgalmas látni, ahogy a költők és az előadók egymást túllicitálva igyekeznek minél több helyre eljuttatni a versverseny hírét. Az egyik legaktívabb Facebook-felhasználót, Laczkó Vass Róbert színművészt a tavalyi év során Marosán Csaba már lekörözte, kíváncsian várjuk az idei szavazatokat is.”

S bár a forgatás még javában zajlik, annyit Víg Emese elárult, hogy az idén is csak ráadásként fog megzenésített vers elhangzani, hiszen ahhoz, hogy a megmérettetés méltányos legyen, muszáj volt egységesíteni, megzenésített verseket ezért – az előbbi évektől eltérően – nem versenyeztetnek. A tavalyi versenyt színesebbé tehették volna, ha a slam poetry bajnokságokról ismert André Ferenc maga mondta volna el saját versét, de ettől az ötlettől - szinén az egységesítés nevében – is elálltak végül. André Ferenc enélkül is megnyerte a tavalyi vetélkedőt. A megszokott nevek mellett a színészeknél Varga Csillával bővült a már ismert névsor, a költőknél Molnár Bea és Simonfi József neve/verse számít újdonságnak.

Az idei évtől mindössze két nap lehet szavazni a versversenyen az eddigi egy hét helyett, lehet hát készíteni az ujjbegyeket és az egereket, s lesni az Erdélyi Figyelő Facebook-profilját: az áprilisi hónap folyamán felkerülnek a kisfilmek, lehet nyomni a like-okat.