Garabonciás-koncert a hetvenes években Temesváron
Fotó: Archív
Temesvári diákok 1976–1981 című előadásra szólt a budapesti meghívó, a vendégek viszont egy korrajzzal, kivételes zenei benyomással s a Garabonciások könyv élményével gazdagodva távozhattak. Sarány István könyve a kommunista rendszer romániai magyar kulturális életébe nyújt betekintést.
2020. február 10., 08:002020. február 10., 08:00
A pesti piarista köz kávéháza zsúfolásig megtelt a Temesvári diákok 1976–1981 névre hallgató rendezvényre. A Román Kulturális Intézet estjén izgalmas témákat kínáltak: a lázadó város történetét, a Ceaușescu-korban mérsékelten forrongó temesvári diákmozgalmak kialakulását, a fősodorból kilógó „legendás” Garabonciás együttes történetét, s a bandáról írt kötet, Sarány István újságíró művének bemutatóját.
Nagy falat, gondolhatnánk, de hamar elrepült a három óra. A hangulatot a vetített temesvári és korképek alapozták meg.
A szocializmus felsőbbrendűségét a május 1-jei felvonulások s az ipari beruházások érzékeltették. A színfalak mögötti világot pedig az élelmiszer- és benzinjegyek, a hatalmas WC-papírcsomaggal biciklijén imbolygó férfi, a kötelező munka felvételei lopták be a terembe. De a fotókon megjelenik a kísértés is a Grundig-magnó, az imperialista Pepsi és az ORWO-magnószalag formájában.
A szervezők felvonásokra osztották fel a rendezvényt. Dana Gheorghiu lokálpatrióta írónő bőségesen (talán túl hosszan is) ecsetelte Temesvár történetét, a soknemzetiségű település kialakulását. Mimo Obradov nagy szerb lélekkel (lelkesen) vázolta a város diákmozgalmait, könnyűzenei életét. Majd színpadra lépett a már akkor többször említett Garabonciás frontembere, Csutak István is. Gitárral tört utat magának a tömegben, énekelt, mesélt, a közönséggel együtt élte át a „daliás időket”. Néha felderült, máskor megcsuklott a hangja, különösen, amikor az együttes házi szövegírójáról, a hat éve elhunyt Kinde Annamáriáról emlékezett meg. Előkerült közben – a másik legendás grupp, a Metropol zenésze – Virányi Attila is, így a hangulat a tetőfokára hágott, s a közönség is bekapcsolódhatott az éneklésbe.
A kommunizmus kultúrpolitikájába betekintést nyújtó könyv borítója
Sarány István könyvbemutatójában visszafogta az érzelmeket. A Garabonciások szerzője évekig dolgozott a művén, s az adatgyűjtés során mélyen megismerte az együttes lelkületét is. Szándéka hamar kiviláglott: a könyv csupán ürügyül szolgált, hogy a keleti elnyomás és a nyugati eszmék közé szorult országot és kort bemutathassa. Összefogottan, szerényen és főleg röviden beszélt.
Mialatt Sarány a reflektorfényben állt, jómagam már a könyvét lapozgattam.
s átélheti a diktatúra mindennapjait, mozgatóit, a túlélés szabályait.
No, azért akkor sem lehetett mindent egységesíteni: Temesvár ezért kerülhetett szabadabb szellemével a központba s válhatott a társadalom élesztőjévé. A városnak a szerző külön fejezetet szentel, s az ott élő népek szemszögéből is bemutatja Losonci István egykori végvári kapitány kedves települését. A multikulturális város szellemi élete már a monarchiában is irigylésre méltó volt, színházában magyar, szerb, román és német társulatok adták egymásnak a kilincset. Világhírű operasztárjáról, Margarete Matzenauerről magam is írtam a New York-i Metropolitan Operáról szóló könyvemben. A város pezsgése később is megmaradt, ehhez hozzájárult a határok közelsége s Bukarest távolsága is.
Minden bizonnyal Csutak István, a Garabonciás frontembere, aki Petrozsény bányászvilágából csöppent a szabadabb szellemű bánsági városba, nagyokat lélegezve szívta be a friss levegőt. A 68-as eszmék egy ideig itt is hódítottak, Ceaușescu különutas politikája külföld ámításának tűnt, a „prágai tavasz” vérbefojtásából szándékosan kimaradhatott. Három évre rá Kínában kapta csak el a „diktatúra-vírust”, amelyből haláláig sem gyógyult ki, s mögötte Gustáv Husák csehszlovák népelnyomása is vidám színpadnak tűnt.
S elkezdődött a könyvben leírt játék, ami az akkor élőknek nem igazán tűnhetett commedia dell’arte-nak. Ha viszont szabályait betartották, nehezen, de túl lehetett élni a két évtizedet. Tragikomikus szereplők léptek így színre, zord, de jólelkű magyar pártfunkcionáriusok néztek félre, átvert cenzorok bánhatták utólag figyelmetlenségüket, s olyan művészek kerültek reflektorfénybe, akik éltek a ius murmurandival, a morgás jogával.
Fesztiválok népszerűsítették a könnyűzenei műfajt, a díjazottak optimistán tekinthettek a jövőbe.
A Garabonciások 1976-os indulása szerencsésnek mondható, szűz területre léptek, tagjai zeneileg is folyamatosan fejlődtek, s a partiumi magyarságnak a szimpátiáját hamar kivívták. Az igazi csoda, hogy csupán fél évtizedet játszottak együtt, ez idő alatt is olyan hírnevet szereztek, ami nosztalgiázó korunkig kitartott. Szerepléseik pedig azokat a számokat is felszínre hozták, amit egykor nem tudtak megosztani rajongóikkal. A Garabonciás szövegei az akkori életérzés, a költészet s a cenzorok felé való allegorikus ködösítés eredői. A könyv kitér arra is, hogy a magyar szövegírók nagy hatással voltak Kinde szellemére, ez talán nem véletlen, hiszen a hasonló miliő múzsa is egyben.
Külön fejezetet kapott az együttes reneszánsza. Kívánhatjuk, hogy még sokáig dobogtassák meg az egykori rajongók s leszármazottaik szívét. Szégyen viszont, hogy az együttes sikere – a Metropollal együtt – visszhang nélkül maradt Magyarországon. Csak egy szűk szakmai elit tudott felületesen róluk. A számokat hallgatva helyük lett volna a Hungaroton kínálatában is. Mások jobban forgolódtak, mert például a 3+2 délvidéki lakodalmas rockot játszó banda felvételei százezer számra keltek el.
A kötetet lapozgatva ismerős nevek hozzák még közelebb a leírtakat.
Józsa Erikával tavaly Sepsiszentgyörgyön futottam össze, s ott folytattuk a beszélgetést, ahol két évtizede Ausztráliában abbahagytuk. Bodor Pál erdélyi pozitív szerepéről, hatalmából fakadó gondoskodásáról is örömmel olvastam, személye Magyarországon már erősen megosztó volt.
Boros Zoltán, a magyar adás egykori főszerkesztője és Csutak István, a Garabonciás frontembere
Sarány István alapos munkát végzett, kiváló stílusával, pontosságával tette hitelessé krónikási szerepét. Ő csak jegyez, és ha ellentmondást észlel (pl. egy-egy történetre Boros és Csutak másképpen emlékezett), mindkét vélemény papírra kerül. Forráskutatása – felületességre hajló korunkban – példamutató. Talán a könyv adós marad azzal, hogy a vox populi kimaradt az oldalakról, a bőséges idézetek mellett szívesen olvastam volna egykori rajongók véleményét. Az ismétlésekre is kitérnék: a Garabonciás kibontakozásáról írt kilencedik fejezet s a kötet végére szerkesztett Rendhagyó fényképalbum személyes emlékekkel rész átfedéseket tartalmaz.
A könyv képanyaga kiválóan szerkesztett. A mű multikulturális voltát román–német–szerb összefoglaló teszi teljessé, a CD-melléklet a zene nyelvére fordítja a leírtakat. A szép kiállítású kiadvány a Kriterion Könyvkiadó gondozásában jelent meg.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A zene nemcsak hangszertudást adhat a gyerekeknek: megtaníthatja őket figyelni, kitartani, alkotni, kiállni mások elé és hinni önmagukban. Erre a szemléletre építve hozta létre a Sound Garden Zenei Egyesületet Vigh Emőke széki orgonaművész, pedagógus.
Bár az ütemtervnek megfelelően halad a fekete-tengeri gázkitermelés előkészítése, jelentős biztonsági kockázatokkal kénytelen szembesülni az európai léptékben mérve is óriási román beruházás.
Három hét Sanghajban egy kínai egyetemen, ahol a színészképzés egészen más alapokra épül, mint Európában. Kasler Viktor és Benkő Boróka számára a nyári egyetem nemcsak különleges szakmai lehetőség, hanem valódi kulturális kaland is volt.
Romániában fokozatosan az elektronikus személyazonosító igazolvány válthatja fel a jelenlegi egészségbiztosítási kártyát. Az átállás azonban nem egyik napról a másikra történik: a két okmány egy ideig párhuzamosan használható.
Az alkotmánybíróság ítélete, amellyel alkotmányosnak minősítette a feddhetetlenségi törvény módosítását, komoly kérdéseket vet fel a visszamenőleges hatály miatt.
A Kolozsvári Református Egyházmegye mintegy negyven gyülekezetből álló közössége idén is saját nyílt nappal kapcsolódott be a Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozatába.
Pénteken tetőzik a hőség Erdélyben, amikor a nappali csúcshőmérséklet elérheti a 37 Celsius-fokot. A HungaroMet előrejelzése szerint a szerdai záporok után csütörtökön és pénteken sok napsütésre számíthatunk, majd a hétvégén labilisabbá válik a légkör.
Ha az erdélyi lakásárakat vesszük górcső alá, Kolozsvár továbbra is verhetetlen, és egyben toronymagasan a legdrágább romániai nagyváros. Érdekes aspektus azonban, hogy Nagyszebenben, Nagyváradon és Temesváron is gyorsabban emelkedtek a lakásárak.
Mintegy ötvenmillió uniós polgár tartozik valamely őshonos etnikai vagy nemzeti kisebbséghez, az Európai Unióban még sincs egységes jogi keret e közösségek helyzetének rendezésére. A világ őslakos népeinek nemzetközi napja alkalmából az Európai Bizott
Mesterséges intelligenciával készített álhír nyomán támadtak mentőautóra Kolozs megyében – legalábbis az interneten terjedő beszámolók szerint. Az eset arra figyelmeztet: az MI már nemcsak megkönnyítheti az életünket, hanem veszélyes fegyverré is válhat.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!