Presztízsgazdaság gábor módra

– Hogyan vált romákat kutató antropológussá?

– Magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanárként végeztem a Janus Pannonius Tudományegyetemen 1996-ban. Az utolsó egyetemi éveim alatt vált nyilvánvalóvá számomra, hogy a 20. századi magyar irodalom helyett (vagy mellett) olyan jelenségekkel szeretnék foglalkozni, amelyek szorosan kötődnek egyes kortárs társadalmi, gazdasági és kulturális folyamatokhoz. Részben ezért felvételiztem az ELTE Magyar és Összehasonlító Folklorisztika doktori programjába, ahol ösztöndíjasként a halál és a gyász kortárs kulturális és társadalmi változásaival kezdtem foglalkozni. Ezzel párhuzamosan a Magyar Tudományos Akadémia Néprajztudományi Intézetébe kerültem ifjúsági ösztöndíjasként. Az 1990-es évek végén lehetőségem nyílt arra, hogy Szalai Andreával (az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársával) – az Open Society Institute és prof. Michael Stewart támogatásának köszönhetően – eltöltsünk egy évet egy erdélyi roma csoportban antropológiai terepmunkával. Választásunk egy Marosvásárhelyhez közeli mikrorégióra esett, ahol három gábor közösség tagjai élnek együtt. Már a terepmunka elején szembesültem azzal, hogy a halállal és gyásszal kapcsolatos interjúk hatékonysága meglehetősen korlátozott: roma ismerőseim nem szívesen hozták szóba e témákat. Ezért hamarosan úgy döntöttem, a kutatás középpontjába olyan jelenséget helyezek, amelyet kevesebb tabu vesz körül. Így került érdeklődésem előterébe a gábor romákra jellemző politika, azon belül is az ezüstpoharak és fedeles kupák köré szerveződő presztízsgazdaság.

– Hol végezte a Fogyasztás, hírnév, politika című kötetének terepmunkáit, és miért azokat a közösségeket választotta?

– A terepmunka jelentős részét az említett Marosvásárhelyhez közeli mikrorégió roma közösségeiben végeztem. Ugyanakkor annak köszönhetően, hogy az általam vizsgált legfontosabb jelenségek – a presztízsgazdaság, a házasságpolitika stb. – nem korlátozódnak egyetlen lokális gábor közösségre vagy erdélyi régióra, vagyis transzlokálisnak tekinthetőek, számos erdélyi megye – Maros, Kovászna, Kolozs, Bihar, Szatmár stb. – településein építettem ki több-kevesebb rendszerességgel karbantartott kapcsolatot gábor családokkal. Emellett hosszabb időt töltöttem el egy másik – többnyire cãrharként vagy korturárként ismert – erdélyi roma csoport számos közösségében, amelynek tagjai a gáborokéhoz nagyon hasonló presztízsgazdasággal rendelkeznek, és elsősorban Szeben és Brassó megyében élnek. (A gábor és a cărhar romák között az ezüsttárgyak intenzív kereskedelme figyelhető meg.)

– Mit jelent a gábor romák „cigánypolitikája”?

– A roma politika (saját dialektusukban: „romani politika”) a gáborok közötti társadalmi és gazdasági különbségek létrehozására, megjelenítésére és alakítására szolgáló verseny, amely – jórészt etnikai alapon szerveződő – szimbolikus „küzdőterek”, gyakorlatok és ideológiák sorát foglalja magába. A gáborok elsősorban e szimbolikus „küzdőterek” történései alapján határozzák meg az egyének, családok, apai ágak és lokális közösségek közötti presztízsviszonyokat. E „küzdőterek” közé tartozik a vagyonfelhalmozás (különös tekintettel az ezüstpoharak és fedeles kupák köré szerveződő presztízsgazdaságra); az apai ágak presztízshierarchiája; az apatársak és az apai ági férfirokonok által alkotott társadalmi hálózatból származó kapcsolati tőke, valamint a becsület, tiszteletreméltóság és társadalmi megbecsülés felhalmozásáért folyó verseny.

– Erdélyben láthatjuk, hogy a gáborok mások, mint a többi cigány közösség. Presztízstárgyakról hallva laikusként a férfiak kalapja és az asszonyok díszes szoknyái, aranyfülbevalói jutnak eszünkbe. Melyek az elsődleges presztízstárgyak a gáborok közt, és miben van ezeknek szerepük?

– A kutatásom középpontjában álló presztízstárgyak antik ezüstből készült poharak és fedeles kupák, amelyeket főként erdélyi szász és magyar ötvösök készítettek. Ezek egykor az erdélyi arisztokrácia, a tehetősebb polgárok, a céhek, a református gyülekezetek tulajdonát képezték. A 19. században e tárgyak döntő többségét áruba bocsátották (vagy zálogházakban helyezték el), és azok jelentős része – a korabeli történeti és néprajzi beszámolók szerint – a ma gábor romaként, illetve cărhar romaként ismert erdélyi romák elődeinek a birtokába került. Az ezüstpoharak és fedeles kupák a gáborok számára az etnikai és az apai ági identitás megalkotásának, reprezentálásának és megélésének meghatározó eszközei, emellett a legdrágább vagyontárgyak – ily módon a gazdasági prosperitás szimbólumai is – etnikai csoportjukban. Az értékesebb darabok a műtárgypiaci vételárak sokszorosáért – esetenként többszázezer amerikai dollárért – cserélnek gazdát közöttük. E tárgyak egyúttal a különbség politikájának is kitüntetett eszközei: keresett politikai trófeák, amelyek megvásárlása és megőrzése érdekében tulajdonosaik jelentős gazdasági és egyéb áldozathozatalra hajlandóak. Egy adott darab értékét és árát egyrészt az alapján határozzák meg, hogy annak korábbi gábor tulajdonosai mennyire voltak sikeresek a roma politikában, másrészt anyagi tulajdonságai alapján, amelyek jelentőségét egy általuk kialakított esztétika alapján becsüli fel.

– A poharakon és fedeles kupákon kívül milyen egyéb luxuscikkeket keresnek, illetve kedvelnek még?

– Az általam megismert gáborok szemében a rendszerváltás után megjelenő – vagy széles körben ekkortól elterjedő – új, költséges árucikkek egy része is számottevő vonzerővel rendelkezik. Ide sorolhatóak például a nyugati személyautók, az új építésű, tágas, márkás tartós fogyasztási cikkekkel berendezett lakóházak, a legújabb divatot követő színes televíziók és mobiltelefonok. Ezek egy része szintén alkalmas arra, hogy hatékonyan „reklámozza” tulajdonosa vagyonosságát. A rendszerváltás óta e posztszocialista presztízsjavak komoly versenytársaivá váltak az ezüstpoharaknak és fedeles kupáknak a jövedelem elosztása és felhasználása terén.

– A házasságban mennyire számítanak az anyagiak?

– A gazdasági tőke jelentősége a házasságpolitikában közvetett módon mutatkozik meg. Számos egyén számára a párválasztás (és az ezzel együtt járó apatársválasztás) elsődleges szempontja az, hogy olyan családba házasítsa be gyermekét, amely a sajátjához hasonlóan sikeres vagy annál sikeresebb a roma politikában. A házasságkötés elmaradhatatlan eleme a leendő feleséggel adandó hozomány összegyűjtése, amelynek legfontosabb része a juss. Ez utóbbi összege széles skálán mozoghat. A juss nagyságának megállapítása során – amelyet gyakran hosszas egyezkedés előz meg – a résztvevők számos tényezőt mérlegelnek különös tekintettel a roma politikában elért sikerekre. Az 1998 és 2014 között általam figyelemmel kísért – jómódú családokat érintő – esküvőkhöz kapcsolódó jussok összege általában 10–30 ezer dollár között mozgott, a legmagasabb juss pedig 100 ezer eurót tett ki. A juss nagysága rendszerint jelentős hatást gyakorol arra, hogy a potenciális apatársak közül végül kire esik a választás. Emellett az összeházasítandó fiatalok szüleinek egy része titokban felajánlott pénzajándékok segítségével is megpróbálja elősegíteni azt, hogy az általa kiszemelt család végül az ő apatársi ajánlatát fogadja el (másoké helyett). A gazdasági tőke tehát többféleképpen is befolyásolhatja a házasságok és apatársi szövetségek létrejöttét, valamint azok későbbi alakulását.

– Mitől sikeresek gazdaságilag?

– Tapasztalataim szerint a kereskedésből élők sikeressége három tényezőre vezethető vissza: az intenzív – számos esetben országhatárokat átívelő – gazdasági (kényszer)migrációra, a változó piaci igényekhez való gyors alkalmazkodásra, a rugalmas piac- és profilváltás képességére, valamint a piaci árusítás és a házalás során alkalmazott benyomáskeltési-bizalomépítési stratégiák hatékonyságára.

– Milyen jövő vár a hagyományosnak számító mesterségeikre?

– A gáborokra korábban jellemző hagyományos mesterségeket (a fémművességet és a bőrfeldolgozást) a rendszerváltás előtti évtizedekben fokozatosan felváltotta a közvetítő kereskedés – legalábbis az általam ismert családok többsége esetében. Számos család ma elsősorban bádogos munkákból (és egyéb építőipari megbízásokból) él – talán ők tekinthetőek valamelyest a „hagyományos fémművesség” folytatóinak. A hagyományos mesterségek – legalábbis rendszerváltás előtti formájukban – mára lényegében eltűntek.

– Jelenleg Angliában él. Mit tapasztal: ha elmondja, hogy romákat kutat, hogyan reagálnak a szigetország lakói?

– A brit médiában Közép-Kelet-Európa országai – akárcsak az e régióból érkező romák – többnyire negatív színben tűnnek fel. A Brexittel kapcsolatos népszavazás után egyre erőteljesebbé váló gazdasági, bel- és külpolitikai bizonytalanság sajnos tovább erősíti a negatív etnikai sztereotípiák iránti politikai keresletet. Valószínűleg csak évek múlva derül ki – és nagymértékben függ attól, hogy a Brexit utáni Egyesült Királyság mennyire lesz gazdaságilag sikeres –, hogy a nacionalizmus, a birodalmi nosztalgia és az idegenellenesség újabb hullámai végül elcsitulnak-e majd.

Berta Péter
Gazdaság- és szociál antro pológus, 1972-ben született Kaposváron. Doktori fokozatát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerezte 2008-ban. Jelentősebb kutatásai az anyagi kultúra, a fogyasztás, a társadalmi nem és az elrendezett házasság témaköreihez, valamint egyes európai roma csoportokhoz kapcsolódnak. Fogyasztás, hírnév, politika: Az erdélyi gábor romák presztízsgazdasága című kötete 2014-ben jelent meg. Számos nemzetközi folyóiratban publikált, a Rutgers University Press által megjelentetett, The Politics of Marriage and Gender: Global Issues in Shifting Local Contexts című angol nyelvű könyvsorozat szerkesztője. 1999-től a Magyar Tudományos Akadémia Néprajztudományi Intézetének munkatársa. Jelenleg a University College London, School of Slavonic and East European Studies, valamint a UCL Institute for Global Prosperity kutatójaként az Egyesült Királyságban él és dolgozik. Nős, egy gyermek édesapja.