Önazonosság-tudat pallérozása verssel

– „Míves munka a vers”. Minek köszönhető, hogy figyelme a verstan felé fordult?

– Forma dat esse rei, azaz a forma teszi a lényeget. A latin szállóige igazát Szabédi László ritmuselméleti, Péczeli László funkcionális verstani, Jagamas János népdaltípusokat rendszerező írásai és előadásai erősítették meg bennem. Érdeklődésemet felismerve

Ezt további kiadványok és tanulmányok követték és követik mindmáig annak a bizonyosságnak a jegyében, hogy a lényeget kifejező, olykor csak sejtető forma az önazonosság- és összetartozás-tudat pallérozásának fontos tényezője. Verstani kiadványaim közül a következőket említeném: Kötött formájú költemények antológiája (Balassi Kiadó, 1997), Míves munka a vers (A szonett kötöttsége és kötetlensége, Bíbor Kiadó, 2004), A kötöttség körei (Állandóság és változás egyidejűsége a versben, Koinónia, 2006). A három közül az elsőt széles körben használták és használják oktatási segédletként.

– A fáklyák már égnek című kötete az önazonosság-tudat ápolásának az erdélyiség szorításában kialakult módozatairól nyújt hiteles képet. Ilyen háttérrel mi késztette arra, hogy 1993-ban Kolozsvárt Miskolcra cserélje?

– A Kolozsváron szerzett egyetemi oktatói tapasztalatok kamatoztatására sajátos módon Kolozsvártól távolabb kerülhetett sor. A múlt század kilencvenes éveinek első felében megfelelő tudományos fokozattal rendelkező oktatóra több helyen is égető szükség volt. Magam választhattam tehát a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem alakulóban levő Bölcsészettudományi Kara és a Miskolci Egyetem szintén alakulóban levő Bölcsészettudományi Intézete között. Miskolcot választottam, mert itt tehettem többet az erdélyi hagyományok, az első és második világháború utáni értékmentő, értékteremtő erdélyi helytállás minél szélesebb körű megismertetéséért. Nem titok, hogy amikor és ameddig szükség volt rá, párhuzamosan a Károli Gáspár Református Egyetemen és a Magyar Képzőművészeti Egyetemen is oktatói feladatot vállaltam. Miskolcon, ha a társszerzős és a szerkesztett kiadványokat is ideszámítom, csak a Bíbor Kiadónál több mint húsz kötetem látott napvilágot. Budapesten a Balassi Kiadónál két, a Szent István Társulatnál, a Tinta és az Orpheusz Kiadónál egy-egy kötetem jelent meg. Irodalomtörténeti-irodalomkritikai könyveim közül a következő kettőt említeném: A fejedelemasszony portréjához (Balassi Kiadó, 1994) és Fényes körútjain a végtelennek (Bíbor Kiadó, 2016).

– Foglalkozott többek között József Attilával, Szabédi Lászlóval, de leginkább Dsida Jenővel. Mi az a különleges, ami a Dsida költészetében megfogta? Az angyalok citeráján tudott játszani?

– A múlt század második felében sokunk eszmélkedését József Attila segítette, Szabédi László emlékével máig is sokan tusakodnak,

Ő az, aki a mindennapi és a transzcendens emberi egybetartozásáról valami olyant tud, amit talán az egyetemes irodalomban sem tud kívüle senki más. Tanulmányaim és kiadványaim egész sorával ennek tudatosítására törekedtem, és törekszem lehetőségeim szerint ezután is. Feleségemmel, Kabán Annamáriával közösen eddig több mint tíz Dsida-, illetve Dsidával foglalkozó kötetet adtunk közre. Egyet ragadok ki ezek közül, monografikus igénnyel készült legutóbbi közös könyvünket: Tárt kapukhoz fényösvény viszen (Dsida Jenő költészete és műfordításai, Orpheusz Kiadó, 2018). Az önazonosság- és az összetartozás-tudatot erősíti az a két informális alakulat is, amelyet feleségemmel, a textológus és stiliszta Kabán Annamáriával közösen kezdeményeztünk Miskolcon 2011-ben, illetve 2013-ban: az Észak-magyarországi Irodalmi Kör és a nemzetközi Dsida Akadémia. Ez utóbbi évről évre díszoklevéllel ismeri el azoknak a munkáját, akik sokat tesznek Dsida Jenő költészetének széles körű megismertetéséért. A Dsida Akadémia szervezte évenkénti tudományos konferenciák anyagát 2015-től kötetben is megjelentetjük. Hadd soroljam fel ezeket: Elődei emberségéből – utódaink emberségéért (Reményik Sándor-konferencia, 2015), Honfoglaló nagy írónemzedék (az erdélyi Helikon írói közösség megalakulásának 90. évfordulójáról megemlékező konferencia, 2016), Egész világhoz lángbeszédül (Dsida Jenő-emlékkonferencia, 2017), Sajátosság és egyetemesség (az Erdélyi Helikon folyóirat indulásának 90. évfordulójáról megemlékező konferencia, 2018).

– Idén augusztus 20-án részesült a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozatának kitüntetésében. Mit jelent önnek e magas rangú elismerés?

– Nem tévedek talán, ha augusztus 20-i állami kitüntetésem tényéből eddigi munkám, munkánk folytatására sarkalló buzdítást olvasok ki.

– Milyen témák, könyvek, tanulmányok vannak még tarsolyában a közeljövőre?

– A folytatás első állomása Egyre közelebb az éghez munkacímű, már összeállított tanulmánykötetem megjelenése lehetne.