Misszió a roma közösségekben: van, ahol évtizedek óta senki nem lépte át a viskó küszöbét

Nem volt átgondolt, tervezett, igazi missziós munka, amelyik nem csak egy réteget céloz meg, hanem az egész roma közösséget. Végül az Erdélyi Református Egyházkerület igazgatótanácsa 2023 októberében döntött arról, hogy elindítja a szolgálatot, a református cigány-missziót és engem kért fel ennek megszervezésére.

– Mi volt az első lépés, amit fontosnak tartott ebben a szolgálatban?

– Elsősorban egy átfogó felmérés készült, amelynek során csaknem háromszáz gyülekezeti vezető, lelkész mondta el, hogy náluk, a településen jelen van-e a roma közösség, van-e kapcsolatuk velük, az egyháztagok között vannak-e roma reformátusok, és összességében milyen a viszonyuk a településen élő roma közösséggel. Megkérdeztük azt is, hogy a lelkészek szerint mit kellene helyi szinten tenni? Vannak-e olyan szolgálatok, amelyeket bevállalnának? A felmérést Kiss Tamással, a kisebbségkutató intézet egyik szociológus munkatársával végeztük el.

– Mi derült ki szociológiai felmérésből?

– Egyfelől az, hogy vannak cigány közösségek a magyar közösség mellett. Vannak olyan települések, ahol semmiféle kapcsolódás nincs a két közösség között: általában azok, ahol kompakt roma közösségek vannak, és ahol jelen van a szegregáció is. De vannak olyan települések, ahol a roma közösség bizonyos mértékig integrálódott a faluba. Általában olyan közösségek ezek, amelyekben a romák már sem a nyelvükhöz, sem a kultúrájukhoz nem ragaszkodnak. És

– Mi volt a következő lépés a felmérés elkészítése és az adatok feldolgozása után?

– Elkezdtük a cselekvési terv elkészítését, amely több részből áll. Egyik legfontosabb alappillére, hogy a cigány közösségre értékként tekintünk. Isten teremtményeiként értéket képviselnek, és Krisztus – aki az életét adta értünk –, őértük is ugyanúgy vállalta a kereszthalált. Ez azt is jelenti, hogy a roma emberek a testvéreink, felebarátaink. De az is fontos, hogy ne csak a közösség egy részével foglalkozzunk – mondjuk a kicsi és nagyobb gyermekekkel –, hanem a közösség minden tagjával. Fontos a gyülekezetek érzékenyítése, odafordítása a roma közösségek felé. Itt arra gondolok, hogy ha van igény és hajlandóság, akkor a gyülekezetek figyelmét a cigányság felé lehet fordítani.

amellyel támogatni tudjuk a helyi lelkészeket, ha két-három napos táborokat akarnak megszervezni. Felmerült annak a lehetősége és igénye is, hogy a roma közösségek számára baba-mama klubot indítsanak helyi szinten. Mint tudjuk, nem ritka az a református gyülekezet, ahol évek telnek el keresztelő nélkül, vagy csak egy-két keresztelő van, míg a velük egy településen élő, magyar ajkú roma közösségekben évente akár 30-40 gyermek születik. Fontos ezekkel a gyermekekkel, a kismamákkal, leányanyákkal foglalkozni.

A folyamatban lévő cselekvési terv összeállítás mellett kiválasztottunk egy gyülekezetet, amely mellett cigány közösség él, és elkezdtük a missziót, hogy lássuk, élőben hogy is megy. A Kovászna megyei Kisborosnyón a körülbelül kétszáz lelkes tradicionális református gyülekezet mellett egy kétszáz lelkes cigány közösség él, amelynek eddig nem volt köze az egyházhoz. Magyar ajkú cigányok és a településen csak a református egyház van jelen. Itt délutáni oktatást indítottunk és külön vallásórás csoportot, rendszeres igehirdetéses evangelizációs szolgálatokkal vagyunk jelen. Idős gondozás is működik, ugyanakkor igyekszünk odafigyelni arra, hogy kinek lehet munkát szerezni, milyen felnőttoktatást tudnánk beindítani. Tavaly júniusban kezdődött ott a misszió, természetesen a helyi református egyházzal való egyeztetés után.

– Hogyan viszonyult ehhez a cigány közösség?

– A kisborosnyói roma közösség nagyon nyitott volt. Mi már az elején leszögeztük, hogy nem segélyezni akarunk, hanem evangelizálni. Már az első alkalommal a gyülekezeti teremben 60-70 ember jött el, de azóta is minden alkalommal nagyon sokan vannak. A gyülekezeti házban szinte nem is férünk el. Ezek általában 1,5-2 órás alkalmak igehirdetéssel, beszélgetésekkel, néha egy kis kalács, tea is van. A misszió fontos része a családlátogatás. Kisborosnyón a roma telepen viskók vannak: nincs se víz, se áram, mély nyomorban élnek. Ezeknek az embereknek az ajtaját vagy a küszöbét nem lépte át soha senki.

Többen elsírták magukat, hogy ilyent még nem éltek át. Korábban, amikor gyülekezeti lelkészként szolgáltam, a református családokban családlátogatáskor sokan panaszkodtak arra, hogy kicsi a nyugdíjuk, hogy nem jut erre, meg arra. De itt, a kisbosornyói roma közösségben családlátogatáskor egy panasz sem hangzott el. Örvendtek, hogy ott vagyunk.

– Van-e kapcsolatuk a magyarországi cigány-misszióval vagy az Erdélyben, más felekezetekben működő missziókkal?

– A magyar református egyház cigány-missziójával nagyon jó a kapcsolatunk, képzésekben is segítenek, de nemcsak. Találkoztunk már a magyarországi pünkösdista és görögkatolikus egyház cigány-misszióval foglalkozó szakembereivel is, velük szintén jó kapcsolatokat ápolunk. Tavaly decemberben megalakult a Kárpát-medencei cigány-missziók fóruma, ahova minket is meghívtak, és ennek évente egy hivatalos nagy találkozója lesz majd. A roma közösségekkel foglalkozó erdélyi katolikusokkal is felvettük a kapcsolatot, hiszen az a célunk, hogy egymástól tanulva, egymás szolgálatát kiegészítve tudjunk dolgozni.