Hirdetés

Ménesi bor, a magyar királyok nedűje

•  Fotó: Dorozsmai Endre

Fotó: Dorozsmai Endre

Ha az erdélyi borászatról esik szó, borértő embernek az első asszociációja a jelenleg 103 hektáron termelő Balla Géza, aki a kétezres évek legelejétől sikert sikerre halmozott. Helye van nemcsak az anyaországi élvonalban, de borai nemzetközi összehasonlításban is kiválóak. Miközben könyvet ír és tanít a Sapientia egyetemen, számtalan borkóstolót tart szerte a Kárpát-medencében és a nagyvilágban is. Többek között az indulásáról és a ménesi borvidék fejlesztésével kapcsolatos terveiről beszélgettünk.

 

Dorozsmai Endre

2016. január 30., 19:592016. január 30., 19:59


– Hogyan indult ez a sikertörténet?

– Negyed évszázada, amikor az állami gazdaságban dolgoztam és nem olyan borokat készítettem, mint amilyet akartam volna, az volt a tervem, hogy amikor szabad és független ember leszek, a saját birtokomon minőségi borokat fogok készíteni a magam választotta fajtákból. Ez vélhetőleg minden borász álma, aki komolyan veszi szakmáját, de mégis tömegbort kénytelen készíteni. Miután saját lábra álltam, az első kérdések egyike nyilván a fajták megválasztása volt. Tudván, hogy a Ménes híres történelmi borvidék – ahol mindig nagy szerepet kaptak a helybeli fajták, melyek az akkori Magyarország határain túl is nevet szereztek maguknak –, ebbe az irányba mozdultam. Mustos fehérben, Kadarkában, Furmintban gondolkodtam. Ezelőtt 20 évvel még nem mertem arra gondolni, hogy Magyarország és a többi magyarlakta ország piacot is jelent, de eltökéltem, hogy megteszek mindent, hogy ezeket a múlt ködébe vesző jellegzetes helyi magyar fajtákat felelevenítsem.

– Sokat jelentett az anyaországi kapcsolatháló?

– Egyértelműen. 25 évvel ezelőtt vettem fel a kapcsolatot a magyarországi borászokkal. Ők már akkor 20 évvel előttünk jártak. Tiffán Ede – aki elsőként kapta a „Hét borbírák rendje” által adományozott címet, amit a borszakma Kossuth-díjaként emlegetnek – a szakmai mentorom volt, de jó barátságba kerültem másokkal is, többek között Bock Józseffel, Gere Attilával, a Szekszárdon borászkodó Takler Ferenccel, Vesztergombi Ferenccel és az egri Thumerrer Vilmossal. A jó barátság később céhtársi viszonnyá érett, 2004-ben felvettek a Pannon Bormíves Céhbe, mely szervezetnek az összes említett borász is tagja. A Magyar Borakadémia egy évvel később, 2005-ben választott tagjai közé. Tavaly egyébként mindkét szervezetben alelnökké választottak.

– Mennyire nehéz erdélyiként bekerülni a magyar borpiacra?

– Nem azért vagyok elsősorban jelen a magyar piacon, hogy a tortából minél nagyobb darabot szakíthassak, hanem azért, mert feladatomnak érzem, hogy az anyaországi borfogyasztó közönség megismerje azokat a magyar történelmi szőlőfajtákat, melyek több évszázaddal ezelőtt szeretett és elismert fajták voltak, s melyek a kommunizmus áldozataivá váltak. Legjobb példa erre a fő fajtám, a Kadarka, mely alkalmatlan volt a kommunista érában dívó tömegtermelésre, ezért kivágták. Rendezvényről rendezvényre járok, amely sok időt vesz igénybe, de küldetésemnek érzem.

– Szívesen nyúl történelmi témákhoz?

– Borértő, borszerető közönség körében ismert, okiratilag igazolt tény, hogy Gizella királyné a bakonybéli apátságnak nyolc szőlőt és ugyanannyi vincellért adományozott a ménesi határban levő Makra hegyen. Felvettem a kapcsolatot a bakonybéli apátsággal, az ott tevékenykedő egyházi személyek megtalálták a pannonhalmi apátság levéltárában a szóban forgó okiratot, ennek tiszteletére két házasítást készítettem, az egyik neve Keszla – Gizella királynő akkori neve –, másik a Makra. Ezzel is rá akarom irányítani a figyelmet e magyar borvidék történelmi jelentőségére. A ménesi borvidékről magyar királyok sora ivott bort, csak ez még nincs a köztudatban.

– Öt évvel ezelőtt az Európai Parlament folyosóján egy nagysikerű Kárpát-medencei borkóstoló után együtt nótáztunk, kiegészülve olyan jó torkú énekesekkel, mint Surján László és Tőkés László. Feledhetetlen élmény volt. Honnan ismer ennyi népdalt?

– A népzene, a népdalok szeretetét a családból hoztam. A szilágysági Kémeren nőttem fel, ahol a népzene akkor még élő hagyomány volt.

– Mennyire figyel a gasztronómiára? A pincéjében mindig is remek étkeket lehetett enni, de arra van-e energia, hogy kövesse, melyik étteremben kaphatók a borai?

– Eredetileg az volt a szándékom, hogy Magyarországon csak éttermekben és vinotékákban legyenek jelen a boraim. Három éve a területgyarapodás miatt kénytelen voltam nyitni a hipermarketek felé is. Minden borász igyekszik legjobb helyekre, legjobb éttermekbe eljuttatni borait. Ezt én is fontosnak tartottam. Nem bízom ezt a borforgalmazással foglalkozó kollégákra, hanem évente megszámlálhatatlan borvacsorán mutatom be személyesen boraimat. Ilyenkor a legjobb séfek komponálnak a borok mellé ételeket, kezdve Gundeltől, folytatva az Astoria szálló éttermével és befejezve a vidék talán legjobb éttermével, a Kistücsökkel. De a sor hosszan folytatható. Tiffán Zsolt barátom „borpatikájába”, az Andante borbárba évente akár többször is elmegyek, legközelebb a Magyar Sommelier Szövetségnek tartok kóstolót. A sommelier-k véleménye igencsak fontos, hiszen ők kínálják a vendégnek a bort s egy hivatását komolyan vevő sommelier csak azt a bort tudja jó szívvel ajánlani, ami neki is ízlik, s amelynek hitelességéről meg van győződve.

– Hogyan látja a Rovinhud nevű rangos borászati rendezvény útkeresését?

– Még az elején tart, de nagyon jó úton halad. Óriási dolog, hogy előzetesen szelektálják a borokat és be sem engedik a rendezvényre azt, ami nem üti a mércét. Itt a minőség felmutatása a lényeg s nem a profit. Nagy feladat a közönségszervezés és a közönségnevelés. Még a borászok sincsenek hozzászokva ilyen magas színvonalhoz, nemhogy a fogyasztók. Sokan azt sem tudják, miért fontos egy „mesterkurzusra” beülni, ahol „master of wine-ok” a borszakértői világ legjobbjai tartanak előadást.

– Nemsokára az aradi Tulipánban tart borkóstolót, ott, ahol minden esztendő Balla Gézával kezdődik. Jobb vagy rosszabb itthon fellépni? Lehet valaki próféta saját hazájában?

– Ha valaki azt gondolja, hogy borbemutatót tartani, borokról beszélni rutinszerű dolog, nagyot téved. Megszámlálhatatlan borkóstolót tartottam, de egy előadás előtt – akárcsak a színészek vagy politikusok – én is mindig izgulok. Soha nem szoktam ugyanazt mondani két kóstolómon, akkor sem, ha ugyanazokat a borokat mutatom be. Igyekszem a témát más szemszögből megközelíteni. Nem könnyebb a saját közönség előtt szakmai bemutatót tartani, sőt. Itt már ismerik az ember kedvenc fordulatait, poénjait. A Tulipánban összejött egy olyan hozzáértő csapat, melynek tagjai havonta kétszer kóstolnak bort, jó részük egy másik aradi magyar borklubba is eljár. Ők joggal várnak el komoly szakmai szintet egy bemutatón. A jelenlevők részéről nagyobbak az elvárások egy borásztól, akit ismernek, mint egy távolabbról érkező borásztól, aki először jön a régióba. Ha mindenkinek van egy kedvence abból a 10–11 borból, amit egy este bemutattam, akkor elértem célomat.

– Milyen volt a 2015-ös év a ménesi borászat szemszögéből?

– Nehéz év volt, a borvidéken nagy volt a szórás. Nagyon aszályos év volt, heteken át tartó, 35–40 fokos meleg. A jó minőségű bort adó szőlő inkább sziklás talajon terem, s bizony az idén a sziklás talajon a szőlő sokat szenvedett. Július végén már aszalódtak a fürtök, miközben a fenolos érettségük még nyilván nem volt meg. A mennyiség szempontjából vesztettünk 30–40 százalékot, amit viszont leszedtünk, az nagyon jó minőségű volt. Szakmai presztízs szempontjából ez jó, gazdaságilag kevésbé, a veszteség nem kompenzálható áremeléssel. A borvidék északi része, Pankota, Borosjenő két esővel többet kapott, csak hát ott nincs szőlőm. Az ember megszokja a jót, jön egymás után két-három nagy évjárat, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez mindig ez lesz.

– Balla Géza az erdélyi borászatban az első fecske, aki állítólag még nem csinált nyarat. E státus előnnyel és hátránnyal is jár. Hogyan látja ezt a kérdést?

– Egyértelmű számomra, hogy nem elég a saját borászatom fejlesztése, nagyon fontos a többiek segítése és az egész borvidék felemelése. Egy fecske valóban nem csinál nyarat: minél több minőségi borászat van egy borvidéken, annál nagyobb az érdeklődés iránta, annál jobb tehát a borászatoknak. S persze nem utolsósorban a borszerető-borértő közönségnek is.

– Érdekes a villányi modell, ahol egymást emelték fel a bortermelők. Követhető a recept?

– Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a minőségi borászat fogalmába a borászkodás teljes vertikumát beleértem. A pincészet maga termelje meg a szőlőt és ne felvásárlásra alapozzon, készítsen bort, s palackozott tételekkel jelenjen meg a piacon, ne adja el a bort hordóból. Akkor is, ha az ömlesztett bor imázsa javul, és Magyarországon már egy egész szaküzlethálózat áll rá a minőségi borok kimérésére. Majdnem beleestem én is abba a csapdába, hogy csak saját borászatommal foglalkoztam s nem a borvidékkel, de ezen változtatunk. 2015 februárjában létrehoztunk egy szőlész-borász egyesületet 12 borásszal. Palackozott borral négyen vagyunk jelen a piacon, de remélem, hogy ez a szám nőni fog. A cél az, hogy a borvidék váljon márkanévvé, ezért is próbálok mindenkinek segíteni szakmailag. Legyen legalább 5 olyan borászat, ahol 15–20 turista is leülhet, és bort kóstolhat. Igény van a borturizmusra: sokan jönnek Magyarországról és kérdezik, hogy hova lehet még menni. Nagyon fontos, hogy minden pincészet minőséget nyújtson, kifogástalan borokat tegyen az asztalra, különben a silány boroknak a többiek is kárát látják.

– Érezhető-e már a fejlődés a borvidéken?

– A napokban lesz az országos DOC-osztályozás a pincémben, a mezőgazdasági minisztérium által vezetett szakmai bizottság fogja nyilvántartásba venni azokat a ménes-magyarádi borvidéken tevékenykedő gazdák által területalapú eredetvédelemre javasolt borokat, amelyek a következő évben ezt a címet és a vele járó eredetvédelmet élvezhetik. 65 mintát küldött idén 12 termelő. Ezelőtt öt évvel két-három termelő küldött mintákat. Innen is látni, hogy jó úton haladunk.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. február 15., vasárnap

Erdélyiség és egyetemesség egészséges összhangja: Balázs Ferenc életművét állítja a ma embere elé az unitárius egyház

Balázs Ferenc (1901–1937), a kiemelkedő unitárius lelkész, költő, író, faluszervező szellemi örökségére összpontosít 2026-ban a Magyar Unitárius Egyház. Kovács István püspök megkeresésünkre Balázs Ferenc szerteágazó tevékenységéről beszélt.

Erdélyiség és egyetemesség egészséges összhangja: Balázs Ferenc életművét állítja a ma embere elé az unitárius egyház
Hirdetés
2026. február 14., szombat

A szegények hangszeréből hungarikum: újra hódít a citera Erdélyben

Az Alföldön ügyes kezű mesteremberek is készítették, Erdélyben tamburaként emlegették, Kodály a szegények hangszerének nevezte. Ma virágkorát éli: hungarikum lett, és egyre többen veszik kézbe. Gyermek- és ifjúsági citeratalálkozón jártunk Maros megyében.

A szegények hangszeréből hungarikum: újra hódít a citera Erdélyben
2026. február 09., hétfő

Szolgálat a rácsok mögött: reményt visz a szamosújvári börtönbe Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor

A börtönlelkészi szolgálat láthatatlan, mégis létfontosságú terület a lelkipásztori munkában. Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor a szamosújvári és besztercei börtönökben vigaszt, reményt és Isten igéjét viszi a rabok számára.

Szolgálat a rácsok mögött: reményt visz a szamosújvári börtönbe Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor
2026. február 08., vasárnap

Egyház és közélet határán: Kolumbán Vilmos József erdélyi püspök a reformátusság kihívásairól itthon és a nagyvilágban

„Reformátusnak kell maradnunk, a Szentírásra és hitvallásainkra építve” – vallja Kolumbán Vilmos József erdélyi református püspök. Interjúnkban Kolumbán Vilmos József a Református Egyházak Világközössége progresszív teológiai irányáról is beszélt.

Egyház és közélet határán: Kolumbán Vilmos József erdélyi püspök a reformátusság kihívásairól itthon és a nagyvilágban
Hirdetés
2026. február 05., csütörtök

Nemzete és szülőföldje szeretete köszön vissza a munkáiban – Brittich Erzsébet, Simonyifalva sokoldalú művésze

Legyen szó képzőművészetről vagy irodalomról, műveiben visszaköszönnek a természettel összhangban élő faluközösségbe kapaszkodó gyökerek, az irányt mutató népi bölcsességek, a sallangok nélküli kifejezések, a deportálást túlélők közösségi traumája.

Nemzete és szülőföldje szeretete köszön vissza a munkáiban – Brittich Erzsébet, Simonyifalva sokoldalú művésze
2026. február 03., kedd

Melegfronti hatásokkal érkezik az enyhébb, csapadékos időjárás

A rövid ideig tartó hideghullámot követően szerdától ismét enyhe, csapadékban gazdag időjárás várható, a nappali csúcshőmérséklet elérheti a 10 fokot. Melegfronti hatásokra kell számítani.

Melegfronti hatásokkal érkezik az enyhébb, csapadékos időjárás
2026. február 03., kedd

Miért az RMDSZ-t szorongatja leginkább az adóprés a kormánypártok közül?

Kutyaszorítóba kerültek a négypárti bukaresti kormánykoalíciót alkotó politikai alakulatok, köztük is kiemelten az RMDSZ: úgy kell elszámolniuk a felháborodott polgárok előtt a népszerűtlen intézkedésekért, hogy a döntést közösen hozták meg.

Miért az RMDSZ-t szorongatja leginkább az adóprés a kormánypártok közül?
Hirdetés
2026. február 02., hétfő

Gyermekkorunk ízvilága elevenedett meg a házi készítésű hústermékek és pálinkák tordaszentlászlói ünnepén

Házi készítésű hústermékek és pálinkák versenyét szervezi immár negyedik éve egy lelkes fiatalokból álló csapat a Kolozsvártól mintegy húsz kilométerre fekvő Tordaszentlászlón. A többség számára a rendezvény remek gasztronómiai alkalomnak számít.

Gyermekkorunk ízvilága elevenedett meg a házi készítésű hústermékek és pálinkák tordaszentlászlói ünnepén
2026. január 31., szombat

Lelki gazdagodás a reformáció bölcsőjében: erdélyi lelkipásztor Genfben

A reformáció genfi emlékművétől kőhajításnyira fekvő gyülekezeti házban ma is hangzik a magyar ige. A svájci városban Dániel Levente erdélyi ösztöndíjasként szolgál, amely a magyar diaszpóra számára egyszerre lelki otthon, kulturális kapaszkod&oac

Lelki gazdagodás a reformáció bölcsőjében: erdélyi lelkipásztor Genfben
2026. január 30., péntek

A hiány képei: Apáczai Csere János a kortárs művészet tükrében

Csütörtök délután nyílt meg az Apáczai 400 című képzőművészeti kiállítás a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum dísztermében. A tárlat Apáczai Csere János sokoldalú szellemi öröksége előtt tiszteleg, kort&am

A hiány képei: Apáczai Csere János a kortárs művészet tükrében
Hirdetés
Hirdetés