Legjobb kritikusai a gyerekek – beszélgetés Török Enikő Andrea szatmárnémeti pedagógussal legújabb könyvéről, a Csicsergőről

Hogy elősegítse a helyesírást, a helyes hangsúlyozást, kiemeltem színessel a hosszú egyjegyű és kétjegyű mássalhangzókat.

– A tanítók szívesen ajánlanak meséskönyvet a gyerekeknek. Pedagóguskollégáid is használhatják oktatási segédeszközként?

– A verses, mesés történeteket, dalokat, drámajátékokat beilleszthetik az óvónők, tanítónők, (logopédusok), de akár a tanárok is a tanórába, anyanyelv, személyiségfejlesztés, természet, ének, rajzórákon, vallásórán, erdei iskolában. Mivel negyedikes tanítványom illusztrálta, ötletet adhat a rajzolni szerető gyermekeknek egy-egy vers vagy történet ábrázolásához. A könyvben benne van a 10 dal QR-kódja, melyek a rajzos, szöveges videóklippekhez vezetnek, a Fiatalok Ifjúsági Zenekar előadásában. Ezt az együttes youtube csatornáján lehet meghallgatni.

– az első halászat, a szánkózások nagyapám pincéje mellett –, mind megannyi ihletforrás.

Anyukám is írt verseket, mondott meséket, s mindig úgy adta elő, hogy azt hittem, vele történt meg. Nem csoda, ha már kisgyermekként kerestem a versek világát. Harmadikos koromban olvastam először Petőfi Sándor: Anyám tyúkja című versét, s még aznap délután megírtam az első versem. Meg akartam mutatni a világnak, de mire elküldtem a Napsugárnak a téli versem, kitavaszodott és már tavaszi verseket vártak…

Voltak olyan versmondó versenyek, ahol gyakran hallottam ugyanazt a verset, ezért próbáltam saját versemmel elindítani egy-egy versmondómat, néha álnéven, mert nem mertem felvállalni a verset. Ha a gyerek nyert, a végén közöltem a zsűrivel, hogy a rímeket én fabrikáltam. Nagyon boldog voltam ilyenkor, mert a hasonló megmérettetéseken szerintem a verset is értékelik.

– Sokat hallunk manapság arról, hogy az emberek papíralapú újságot, könyvet nem olvasnak, az ilyen célú ,, fogyasztással” is felköltöztek az internetre. Hogyan lehet ezzel a trenddel szembemenni?

– A gyerekek utánozzák a felnőtteket. Ha azt látják, hogy a környezetükben valaki könyvet vagy újságot olvas, a gyerekek is ki szeretnék próbálni.

Sok múlik a szülők hozzáállásán, mennyire tartják értéknek a könyvet, az olvasást. Ha a polcon porosodó értéktelen kacatnak gondolják, a gyermek sem fogja értékelni.

– Hogyan fogadják a gyerekek a nekik szánt könyveid?

– Pályám elején jelent meg az első könyvem, mely az akkori tanítványaim rendeléseire készült álarcosbáli versek gyűjteménye lett. Sok gyerek, szülő, pedagógus jelezte már vidáman, hogy nekik is megvan e hasznos kiadvány, melyet egyetemi tanárom, dr. Bura László nyelvész nézett át. Ő bátorított arra, hogy a gyermekek kezébe kerüljön. Mivel számomra fontos a gyermekek s a felnőtt olvasók véleménye, minden versem, mesém, dalom kipróbálom a gyerekekkel való tevékenységek során, megmutatom a barátaimnak és kikérem a pedagógusok véleményét. Arra törekedtem, hogy ne csak egy mesés, verseskönyv legyen, hanem módszertani segédanyag is egyben, mely nem csak a gyermekek számára lehet fejlesztő jellegű, de a pedagógusok munkáját is segítse.

Amúgy a gyerekek nagyon őszinték és egyből kimondják amit gondolnak. Mivel én gyerekekkel dolgozom, könnyű dolgom volt, mert egyből láttam az arcukon a mosolyt, ha tetszett. Azt is kimondták, ha valamelyik ,,uncsi” és még dédelgetnem kell.

A legnagyobb jutalmam az volt, amikor kívülről fújtak egy-egy verset, pedig meg sem kellett tanulni, csak nyelvtani fogalmak megismerésére használtuk. Vagy úgy mentek haza, hogy egész nap valamelyik dalom dúdolták.

– Mennyire nehéz manapság egy könyvet kiadni?

– Könyvet kiadni egy álom. Én kicsi korom óta kincsnek tartottam a könyveket és számomra igazi boldogság volt, ha egy könyv fedelén, vagy egy könyvben a saját nevem olvashattam. Az első könyvemet – az Álarcosbál általam írt bemutatkozó versikéket tartalmazott – önköltségen adtam ki. Nagy sikere lett, így folytatása is született Mulatságos versek címen. Ezeket a rímes négy- vagy nyolcsorosokat nem tartottam azonban igazi verseknek, szerintem ilyet bárki tud. Később

Egyik kedvencem a Sikerélmény játékokkal című módszertani segédanyag, mely Gábrus Andreával közös munka és a 404 drámajáték című könyv folytatása több száz játékkal és foglalkozástervezetekkel.

Új könyvem megjelenésében támogatott a Szatmár Megyei Tanács és a Szatmári Hagyományőrző Forrásközpont. Külön köszönet László Róbertnek és Nagy Orbánnak a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont vezetőinek, Elek György publicistának, aki a Szamos folyóirat főszerkesztője s a Hagyományőrző Forrásközpont munkatársa. A támogatók között volt a szatmári Termo cég, az Aethos Alapítvány és a retrolibris.ro online könyvesbolt, ahol a könyv megrendelhető. A Corvin Kiadónak köszönhetően az olvasók is megcsodálhatják az ,,újszülöttet”, ahogy én nevezem, amely bár nem lett A4-es méretű, amilyenre vágytam, de annyira meseszép a kivitelezése, hogy kicsinek és nagynak örömet okozhat.

Egy színes könyvnek többe kerül az előállítása, mint egy fekete fehérnek. A versek, mesék kiválasztásában és szerkesztésében Fehér Imola költő fogta a kezem, tanácsaival segítve minden lépésem. Ő a rímeim keresztanyja, aki mindenben támogatott és bátorított, ha megtorpantam volna.

– Köteted külön érdekessége, hogy hangoskönyvként is szolgál...

– Mivel azt szerettem volna, hogy a dalaim életre keljenek, meg kellett keresnem az előadókat. A sors a Fiatalok Ifjúsági Zenekart hozta utamba. A zenekar tagjai: Fehér Róbert Benjamin, Szilágyi Norbert és Kocsis Erik, akik egyben a The Phoenix SM együttes tagjai is. Szilágyi Norbert kollégám az iskolában, ő volt az első az együttesből, aki meghallgatta az általam felénekelt dalokat. A Fiatalok Ifjúsági Zenekar Csicsergő projektje nem csak a meseszép hangszerelést, csodás zenei világot, a gyerekbarát hangot és a stúdióminőséget biztosította, hanem

vagy könnyen megtekinthető az együttes youtube csatornáján.

Szeptemberben a szatmári Brighella Bábszínház 20. születésnapján élőben énekelt a Fiatalok Ifjúsági Zenekar pár dalt a Csicsergő albumról. Fehér Róbert Benjamin és csapata engem is bevont az előadásba, s velem együtt szinte minden gyermek elindult a dallamok útján MESEORSZÁGBA.

– A köteted tanítványod, Antku Alexandra Hanna illusztrálta, ami nem egy hétköznapi történet...

– Antku Alexandra Hanna tanítványom – bármilyen hihetetlen –, negyedikesen illusztrálta a könyvem. Véletlen volt, hogy őt választottam. Mikulásra kisorsoltuk az osztályban, hogy ki kit lep meg. Ő engem húzott ki, és nem tudta, mit adhat nekem karácsonyra. Akkor javasoltam, hogy rajzolja le 5 versemet, ahogy ő elképzeli. Mivel nagyon jól sikerült, tavaly Mikulás napján megkértem Alexandrát, hogy vállalja el a könyvem illusztrálását. Csak akkor hitte el, hogy egy negyedikes gyerekkel szeretném illusztrálni a könyvem, mikor az édesanyjával is megbeszéltem. Nagyon boldog volt, hogy tetszenek a rajzai. Nem inspirálódott sehonnan, csak elolvasta a verseim vagy a mesém és azt mondta, már benne van a ceruzában. 6 hónap alatt készültek el a rajzok. Ez idő alatt rengeteget fejlődött. Mindig ösztönöztem, biztattam, hogy nagyon tetszenek az ötletei, ennek ellenére volt olyan rajz, amit pár hónap után újragondolt változatban hozott el, és leesett az állam a fejlődését látva.

Egyedi ötleteivel életre kelti a Tűzoltótornyot, a tejet, a kávét és még a sötétet is egy gyerekké varázsolja, akit a barátunkká fogadunk.

– Mennyire vagy elégedett a munkáddal? Mennyire nehéz manapság tanítóként dolgozni?

– Nagyon szeretem a munkám, mert számtalan lehetőséggel bíró hivatás. Sokan csak azt látják benne, hogy a pedagógus délben hazamegy az iskolából, pedig a felkészülés, ötletelés, javítás mind délután vagy a szabadnak hitt időben folytatódik. Mint minden más szakmának, ennek is megvannak a maga nehézségei és szépségei. De

Kedvelem az eredeti ötleteket, a nem hagyományos megoldásokat. Arra nevelem a tanítványaimat is, hogy egy problémára számtalan megoldás lehetséges és a lényeg, ahogy egyik versemben is megfogalmaztam: