Képviselet vagy demokrácia?

– Az EMNP többször is bírálta a romániai választási törvényt, amely nemcsak a többségi, román pártoknak rossz, hanem az erdélyi magyarság számára is hátrányos. Érzékel-e politikai akaratot ennek megváltoztatására?

– A jelenlegi parlamenti választási törvény a 2012-es választásokon látványosan megbukott, mindenki számára világossá vált, hogy újat kell kidolgozni. Klaus Johannis megválasztása, illetve az azt követő eufória csak felgyorsította a politikai rendszer átalakítását célzó folyamatot. Úgy tűnik, ennek irányítói kétosztatú politikai berendezkedésben gondolkodnak. Ebben konszenzus körvonalazódik a két nagy Bukarest-centrikus gyűjtőpárt, a magát baloldaliként meghatározó Szociáldemokrata Párt, a PSD és lassan a teljes jobboldali spektrumot magába olvasztó Nemzeti Liberális Párt, az új PNL között. Johannis nemcsak az államelnöki kampányában, hanem polgármesterkedése idején sem – erdélyi szász származása ellenére végig jó románként – mutatott különösebb lelkesedést az erősen központosított és homogenizáló román nemzetállam iránt. Kérdés hát, hogy államelnökként képes lesz-e megakadályozni e szigorúan többségi elvű demokráciaértelmezés egyeduralmát, amelyben nemigen osztanak lapot sem a regionális, sem a nemzeti kisebbségeknek. Márpedig Románia sem nemzeti, sem regionális szempontból nem egységes és homogén.

– Az egyéni választókerületes rendszert Traian Băsescu annak idején a választási rendszer gyökeres reformjaként mutatta be. Miért bukott meg az elképzelés?

– A 2008 óta érvényes választási rendszer Traian Băsescu és az őt feltétel nélkül támogató civil társadalmi szervezetek nyomására született. A jóhiszemű, de a gyakorlati politika szempontjait kevésbé ismerő értelmiségi szakértők és civil aktivisták az egyéni felelősség mindenhatóságától várták a politikai elit megtisztulását. A volt államelnök valójában a pártokráciát szerette volna megtörni, és azt egy hozzá hű új pártokráciával helyettesíteni. Egyik sem bizonyult életképesnek. A megszületett hibrid rendszer – hamis egyéni választókerületek, ahol nem feltétlenül az első helyezett nyer mandátumot, és az arányosság elvét létszám feletti bónuszmandátumokkal érvényesítik – az egyéni felelősség helyett a pénz és a hamis népszerűség, a kétes politikai erkölcsű celebek győzelmét hozta, de nem törte meg a korrupt pártokráciát. A törvényhozó testületet feltöltötte több, a törvénnyel hadilábon álló honatyával. Ennek következménye, hogy a saját függetlenségükre rádöbbenő, az abból származó hatalmukat felfedező bűnüldözési hatóságok számolatlanul viszik el a korrupt képviselőket, hiteltelenítve a jelenlegi törvényhozást.

– Mennyire jó a romániai magyarság számára visszatérni a 2008 előtti, az arányosság elvét elfogadó választási rendszerhez?

– Az arányosság elvének érvényesítése jótékony hatást gyakorol a demokráciára, ami egy nemzeti közösség elemi érdeke. A centralista gyűjtőpártok érdeke azonban a kis pártok és kisebbségek kizárása a játékból. Ezt a pártalakítás feltételeinek szigorításával, a választásokon való részvétel anyagi vagy törvényi ellehetetlenítésével, illetve a bejutási küszöb minél magasabbra emelésével próbálják elérni. Nekünk – magyaroknak általában, de a régiók értékteremtő képességében etnikai hovatartozástól függetlenül bízó demokratáknak is – az a feladatunk, hogy ezt megakadályozzuk. A párttörvényből ki kell vezetni a regionális pártok létrehozását ellehetetlenítő előírásokat, amelyeket már nemcsak mi tartunk annak, hanem a Velencei Bizottság, és ami a legfontosabb, az Alkotmánybíróság is. A pártfinanszírozási törvénynek a pénzügyi diszkriminációt kell megakadályoznia, ebből a szempontból a kihirdetés előtt álló új jogszabály mindenképpen előrelépés. A régió- és kisebbségbarát bejutási küszöböt pedig a választási törvényeknek kell előírniuk, számunkra ez a törvények módosításának igazi tétje.

– A néppárt a magyar és a roma kisebbség számára elkülönített mandátumokért száll síkra, azaz a magyar pártok a képviselőházban és a szenátusban előre meghatározott számú helyért versenyezhetnének egymással. Mennyire reális egy ilyen elképzelés?

– Az etnikai arányosság elvének alkalmazása a nemzeti közösségek esetében paradigmaváltó gondolat. Választások alkalmával egy nemzeti közösség jelenleg a „képviselet” vagy „demokrácia” dilemma előtt találja magát: a kieséstől való félelem az egypártrendszer elfogadását hozza – a demokrácia rovására. Pedig a többségiekhez hasonlóan nekünk is jogunk van a politikai sokszínűséghez. A helyes válasz erre a dilemmára: „képviselet” és „demokrácia”. Ennek egyik lehetséges útja az általunk javasolt eljárás: a demográfiai számarányunknak megfelelő számú elkülönített mandátum, amelyért az illető nemzeti közösség politikai szervezetei versenyeznek. A jelenlegi képviseleti norma szerint – 70 ezer lakos után egy képviselői, 160 ezer lakos után pedig egy szenátori mandátum – a magyar és a roma közösségnek jár egynél több mandátum. A hivatalos népszámlálási adatok szerinti 1,2 milliós magyarságnak 18 képviselői és 8 szenátori, a 600 ezres roma közösségnek pedig fele ennyi. A többi elismert nemzeti közösség – csökkenő sorrendben az 51 ezres lélekszámú ukránoktól a 351 lelket számláló albánokig – nem éri el ugyan a képviseleti normát, de az eddigi, pozitív diszkriminációt alkalmazó gyakorlat, mint szerzett jog szerint egy mandátumhoz hozzájuthat.

– Miként bonyolítható le egy ilyen forgatókönyv szerinti magyar választás?

– Először is annak a politikai szervezetnek, amely az elkülönített helyekért száll versenybe, nyilatkoznia kell az Országos Választási Hatóságnál ezen szándékáról, hogy a „többségi” helyekért nem versenyez. Ily módon kiderül, kik a – magyar illetve roma – választási szereplők, akik jelöltlistákat állíthatnak a számukra elkülönített helyekre, amelyeket a magyarok, illetve a romák laksűrűsége szerint osztanak le a választókerületekben. A magyar képviselői mandátumok közül 16 biztosan hét megyében oszlik el, a fennmaradó kettőt az eredmények és a részvétel függvényében valamely két szórványmegyében osztják ki. Hasonló módszert követ a 8 szenátori mandátum elosztása is. A választások szempontjából az minősül a magyar politikai közösség tagjának, aki valamelyik magyar politikai szervezetre szavaz. Ez azért lényeges, mert az elkülönített mandátumok csak akkor kerülnek teljes egészében a magyar szervezetek jelöltjeinek birtokába, ha a magyar részvétel eléri az országos részvételi átlagot. Ha ez alá kerül, az arányosan mandátumvesztést jelent. Nem mindegy hát, a magyar szervezetek képesek-e megfelelően mozgósítani.

– A néppárt méretű kisebb pártoknak megoldás lehetne a természetes választási küszöb...

– Nyilván javasoljuk a kis és regionális pártoknak előnyös természetes választási küszöb bevezetését választókerületi (megyei) szinten: ha egy választási szereplő a választókerületben eléri az egy mandátumhoz szükséges szavazatszámot, akkor ahhoz a mandátumhoz joga van, tehát kapja is meg. Az önkényes határ- és küszöbmeghatározások mindig sértik a dolgok természetes voltát. Ezt az igazságos mandátumkiosztás elvét egészíti ki az arányosság elve országos szinten: aki egyszer mandátumhoz jutott legalább egy választókerületben, vagyis parlamenti párt lett, eredményeivel arányosan részesedjen a kompenzációs mandátumelosztásból is.

Kelemen Hunor a kisebbségi mandátumokat garantálná
A Szövetségi Képviselők Tanácsának elmúlt hétvégi zilahi ülésén jelentette be Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke: olyan módszer bevezetésétszeretnék a készülő választójogi törvénybe, amely mindenképpen garantálná a kisebbségi mandátumokat. A politikus elmondta, hogy azoknak a regionális pártoknak és politikai szervezeteknek is biztosítanák a parlamentbe jutást, amelyek legalább négy megyében 20 százalék fölötti eredményt érnek el. Hangsúlyozta: az alternatív küszöbre azért van szükség, hogy az erdélyi magyarság semmilyen körülmények között ne maradjon parlamenti képviselet nélkül. Az RMDSZ-elnök fontosnak tartja, hogy elvi egyetértés mutatkozik Bukarestben az arányos képviselet megőrzésének tekintetében, és az RMDSZ-nek azt a felvetését is sikerült elfogadtatni a szakbizottságban, hogy a legkisebb megyéknek se legyen kettőnél kevesebb szenátora, és négynél kevesebb képviselője. A szövetség azt is javasolta, hogy a töredékszavazatok összesítésével elnyert mandátumokat ne a megyei, hanem egy országos jelöltlistáról osszák szét a pártok között. Ily módon el lehetne kerülni, hogy az RMDSZ a szórványmegyék helyett a Kárpátokon kívüli megyékben nyerjen egy-egy mandátumot. Az önkormányzati választásokat szabályozó törvényben az RMDSZ 3 százalékosra szeretné csökkenteni a bejutás küszöbét a megyei önkormányzati testületekbe. Ez újra önkormányzati pozíciókat biztosíthatna a szövetségnek azokban az erdélyi megyékben, ahol szórványban él a magyarság.