Áhítat a Kolozsvári Református Kollégium diákjai körében
Fotó: Facebook/Kolozsvári Református Kollégium
Húszas éveinek végén jár, szolgált a kolozsvári Farkas utcai gyülekezetben lelkipásztorként, dolgozik a református levéltárban, tavaly a kollégium iskolalelkészének is megválasztották, nem mellesleg két egyetemet is elvégzett, és idén ősszel Budapesten megkezdi doktori tanulmányait. A széki származású, Szamosújváron született Tasnádi Istvánnal beszélgettünk.
2024. október 05., 08:232024. október 05., 08:23
2024. október 07., 10:302024. október 07., 10:30
– A kolozsvári református kollégiumban tanultál. Bölcsészszakos hallgatóként tanítottad a kicsiket. Miért választottad a filológiát? Hogyan lettél teológus?
– Középiskolai tanulmányaim befejezése után világos volt számomra, hogy a teológián szeretnék továbbtanulni. Ebben döntő szerepe volt a Kolozsvári Református Kollégiumnak, annak a közösségnek és lelkiségnek, amelynek része lehettem. Arról még kevés elképzelésem volt, mivel jár a lelkipásztori hivatás, de abban biztos voltam, hogy ezen a területen szeretnék szolgálatot vállalni. Két év alatt belerázódtam a teológiai tanulmányokba, szerettem az ott oktatott tárgyakat, de az volt az érzésem, mégsem használom ki eléggé a rendelkezésemre álló időt. Ezért döntöttem úgy, hogy
Ezzel magamat is arra szerettem volna ösztönözni, hogy az egyetemista éveim alatt valóban hasznos dolgokkal foglalkozzak.
– Miért éppen a bölcsészet?
– A bölcsészet iránti érdeklődésemet egykori magyartanárnőm ébresztette fel bennem, aki magával ragadó lelkesedéssel tudott beszélni irodalmi művekről. Az eredeti szándékom az volt, hogy olvasottságra tegyek szert, amely később segítségemre lehet a lelkipásztori szolgálatban. Elég hamar világossá vált számomra, hogy nem szűkíthető le ennyire az ottani jelenlétem.
Egyrészt azt, hogy az irodalommal és nyelvészettel való foglalkozás olyan önálló tudomány, amelyre nem tekinthetek egyszerű eszközként céljaim elérésében. Másrészt azt, hogy milyen az a világ, amelyben szolgálni készülök. Mind a kollégium, mind a teológia önmagában eléggé zárt rendszert alkotott diákkoromban: érdekes volt szembesülni azzal, hogy mennyire eltérő módon kell például érvelni egy ilyen környezetben azon dolgok mellett, amelyeket fontosnak tartok. Találkozhattam általam kevésbé ismert nézőpontokkal, és meg is erősödtem azokban, amelyeket a teológián addig reflektálatlanul vallottam.
A Farkas utcai református templomban szolgál a kollégium iskolalelkésze
Fotó: Facebook/Kolozsvári Református Kollégium
– Egy ideig a kolozsvári Farkas utcai gyülekezet segédlelkészeként ismertek. Mennyire nehéz vagy áldásos Erdély egyik legpatinásabb református közösségében szolgálni?
– A lelkipásztori szolgálatban mindig is fokozottan éreztem a rám nehezedő felelősséget, attól függetlenül, hogy helyettesítések rendjén egy kis létszámú falusi gyülekezetben vagy egy nagyvárosi környezetben hirdetem az igét. Ez csak annyiban vált még érezhetőbbé a Farkas utcai szolgálatomban, hogy egykor diákként is ide jártam áhítatra, ezért még inkább azt éreztem, hogy fel kell készülnöm a szolgálatokra. Az ott töltött három év során – egyet segédlelkészként, kettőt pedig beosztott lelkipásztorként – sokkal inkább a munka áldásos voltát tapasztaltam meg. Ezt leginkább az ifjúsági munkában éreztem, ahol nagyon jól megtaláltuk a közös hangot a fiatalokkal. De
Hálás vagyok a Farkas utcai gyülekezetnek azért, hogy befogadtak, és tényleg otthonomnak érezhetem ezt a helyet.
– Azt talán kevesebben tudják, hogy levéltári munkával is foglalkozol. Hogyan kerültél kapcsolatba ezzel?
– A levéltári munkának talán szerves része az, hogy kívülről nézve kevésbé látványos, mint a gyülekezeti szolgálat. Ennek ellenére fontosnak tartom, hiszen a leghitelesebb képet egy adott korról akkor alkothatjuk, ha abban az időben keletkezett iratokat olvassuk. A levéltár egyik legfőbb feladata pedig ezen dokumentumok megőrzése és rendszerezése. A levéltárral egykori tanáromon, Ősz Sándor Elődön keresztül kerültem kapcsolatba még 12. osztályos diákként. Egyháztörténet témában írtam a dolgozatom a vallás záróvizsgához, ehhez pedig tanárom tanácsára levéltári forrásokat is használtam. Később teológusként természetes volt, hogy a Tudományos Diákköri Konferenciára írt dolgozataim, valamint a licensz- és mesterdolgozatom forrásainak többsége itt található.
– Milyen munkát végzel a református levéltárban?
– Amióta az intézmény alkalmazottja vagyok, sokkal nagyobb rálátást nyertem arra, hogy mennyivel több feladattal jár ez a munkakör, mint az, hogy előveszünk és helyükre teszünk dokumentumokat. Csak néhányat említek ezek közül: az iratok szakszerű tárolásra való előkészítése a porszívózástól a rendezésig, gyülekezeti levéltárak rendbetétele, elnéptelenedett egyházközségek irattárának beszállítása, rendezése és tárolása, kért ügyekhez kapcsolódó dokumentumok felkutatása stb.
amikor például egy perhez sürgősen szükség van valamilyen bizonyító erejű okiratra. Sok esetben amit ma elhanyagolunk, azt nem biztos, hogy holnap még ugyanott, ugyanolyan állapotban találjuk.
– Tavaly a kollégium iskolalelkészévé választottak. Gondoltad volna korábban, hogy az egykori alma materedbe tanárként és iskolalelkészként is visszatérsz?
– Nem számítottam erre, a püspöktől kapott megbízatás meglepetésként ért tavaly ősszel.
– Számos kötelezettséged mellett mennyire volt nehéz igent mondani a felkérésre?
– Elsősorban az egykori iskolám és az egyházkerület iránt érzett tiszteletből vállaltam el a felkérést. Miközben tudtam, más pályán képzelem el az életem középtávon. Mégis úgy éreztem, ez olyan pillanat, amikor szükség van a szolgálatomra, amikor meghálálhatok valamit abból, amit kaptam. Tudtam, hogy ez a megbízatás egy átmeneti időszakra szól, amíg sikerül hosszútávon megoldani a kérdést. De addig is arra törekedtem, hogy becsülettel végezzem el a feladatok rám eső részét.
– A diákok és a kollégák is kedveltek. Te hogyan érezted magad a fiatalság körében? Hogyan sikerült megszokni az újabb szerepkört?
– Arról, hogy mit gondoltak rólam a kollégák vagy a diákok, nem tudok érdemben beszélni. Személy szerint jól éreztem magam a fiatalok körében. A belvárosi egyházközségben is elsősorban ez volt az a terület, ahol otthonosan mozogtam.
– Idén ősztől továbbtanulás céljából szerettél volna Budapestre költözni. Most mégis maradsz Kolozsváron. Melyek a terveid a következőkben?
– Itt kicsit helyesbítenem kell: nem terveztem soha Budapestre költözni. Idén ősztől felvételt nyertem a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Doktori Iskolájába, amiért hálás vagyok. Régóta terveztem ugyanis, hogy megkezdem doktori tanulmányaimat. Mindezt azonban
Ez nagyjából összefoglalja azt is, milyen terveim vannak a következőkben: jó eredményekkel befejezni a doktori tanulmányokat és hűséggel végezni azt a szolgálatot, amire az Úr elhívott és amivel az egyházam megbízott engem.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!