Áhítat a Kolozsvári Református Kollégium diákjai körében
Fotó: Facebook/Kolozsvári Református Kollégium
Húszas éveinek végén jár, szolgált a kolozsvári Farkas utcai gyülekezetben lelkipásztorként, dolgozik a református levéltárban, tavaly a kollégium iskolalelkészének is megválasztották, nem mellesleg két egyetemet is elvégzett, és idén ősszel Budapesten megkezdi doktori tanulmányait. A széki származású, Szamosújváron született Tasnádi Istvánnal beszélgettünk.
2024. október 05., 08:232024. október 05., 08:23
2024. október 07., 10:302024. október 07., 10:30
– A kolozsvári református kollégiumban tanultál. Bölcsészszakos hallgatóként tanítottad a kicsiket. Miért választottad a filológiát? Hogyan lettél teológus?
– Középiskolai tanulmányaim befejezése után világos volt számomra, hogy a teológián szeretnék továbbtanulni. Ebben döntő szerepe volt a Kolozsvári Református Kollégiumnak, annak a közösségnek és lelkiségnek, amelynek része lehettem. Arról még kevés elképzelésem volt, mivel jár a lelkipásztori hivatás, de abban biztos voltam, hogy ezen a területen szeretnék szolgálatot vállalni. Két év alatt belerázódtam a teológiai tanulmányokba, szerettem az ott oktatott tárgyakat, de az volt az érzésem, mégsem használom ki eléggé a rendelkezésemre álló időt. Ezért döntöttem úgy, hogy
Ezzel magamat is arra szerettem volna ösztönözni, hogy az egyetemista éveim alatt valóban hasznos dolgokkal foglalkozzak.
– Miért éppen a bölcsészet?
– A bölcsészet iránti érdeklődésemet egykori magyartanárnőm ébresztette fel bennem, aki magával ragadó lelkesedéssel tudott beszélni irodalmi művekről. Az eredeti szándékom az volt, hogy olvasottságra tegyek szert, amely később segítségemre lehet a lelkipásztori szolgálatban. Elég hamar világossá vált számomra, hogy nem szűkíthető le ennyire az ottani jelenlétem.
Egyrészt azt, hogy az irodalommal és nyelvészettel való foglalkozás olyan önálló tudomány, amelyre nem tekinthetek egyszerű eszközként céljaim elérésében. Másrészt azt, hogy milyen az a világ, amelyben szolgálni készülök. Mind a kollégium, mind a teológia önmagában eléggé zárt rendszert alkotott diákkoromban: érdekes volt szembesülni azzal, hogy mennyire eltérő módon kell például érvelni egy ilyen környezetben azon dolgok mellett, amelyeket fontosnak tartok. Találkozhattam általam kevésbé ismert nézőpontokkal, és meg is erősödtem azokban, amelyeket a teológián addig reflektálatlanul vallottam.
A Farkas utcai református templomban szolgál a kollégium iskolalelkésze
Fotó: Facebook/Kolozsvári Református Kollégium
– Egy ideig a kolozsvári Farkas utcai gyülekezet segédlelkészeként ismertek. Mennyire nehéz vagy áldásos Erdély egyik legpatinásabb református közösségében szolgálni?
– A lelkipásztori szolgálatban mindig is fokozottan éreztem a rám nehezedő felelősséget, attól függetlenül, hogy helyettesítések rendjén egy kis létszámú falusi gyülekezetben vagy egy nagyvárosi környezetben hirdetem az igét. Ez csak annyiban vált még érezhetőbbé a Farkas utcai szolgálatomban, hogy egykor diákként is ide jártam áhítatra, ezért még inkább azt éreztem, hogy fel kell készülnöm a szolgálatokra. Az ott töltött három év során – egyet segédlelkészként, kettőt pedig beosztott lelkipásztorként – sokkal inkább a munka áldásos voltát tapasztaltam meg. Ezt leginkább az ifjúsági munkában éreztem, ahol nagyon jól megtaláltuk a közös hangot a fiatalokkal. De
Hálás vagyok a Farkas utcai gyülekezetnek azért, hogy befogadtak, és tényleg otthonomnak érezhetem ezt a helyet.
– Azt talán kevesebben tudják, hogy levéltári munkával is foglalkozol. Hogyan kerültél kapcsolatba ezzel?
– A levéltári munkának talán szerves része az, hogy kívülről nézve kevésbé látványos, mint a gyülekezeti szolgálat. Ennek ellenére fontosnak tartom, hiszen a leghitelesebb képet egy adott korról akkor alkothatjuk, ha abban az időben keletkezett iratokat olvassuk. A levéltár egyik legfőbb feladata pedig ezen dokumentumok megőrzése és rendszerezése. A levéltárral egykori tanáromon, Ősz Sándor Elődön keresztül kerültem kapcsolatba még 12. osztályos diákként. Egyháztörténet témában írtam a dolgozatom a vallás záróvizsgához, ehhez pedig tanárom tanácsára levéltári forrásokat is használtam. Később teológusként természetes volt, hogy a Tudományos Diákköri Konferenciára írt dolgozataim, valamint a licensz- és mesterdolgozatom forrásainak többsége itt található.
– Milyen munkát végzel a református levéltárban?
– Amióta az intézmény alkalmazottja vagyok, sokkal nagyobb rálátást nyertem arra, hogy mennyivel több feladattal jár ez a munkakör, mint az, hogy előveszünk és helyükre teszünk dokumentumokat. Csak néhányat említek ezek közül: az iratok szakszerű tárolásra való előkészítése a porszívózástól a rendezésig, gyülekezeti levéltárak rendbetétele, elnéptelenedett egyházközségek irattárának beszállítása, rendezése és tárolása, kért ügyekhez kapcsolódó dokumentumok felkutatása stb.
amikor például egy perhez sürgősen szükség van valamilyen bizonyító erejű okiratra. Sok esetben amit ma elhanyagolunk, azt nem biztos, hogy holnap még ugyanott, ugyanolyan állapotban találjuk.
– Tavaly a kollégium iskolalelkészévé választottak. Gondoltad volna korábban, hogy az egykori alma materedbe tanárként és iskolalelkészként is visszatérsz?
– Nem számítottam erre, a püspöktől kapott megbízatás meglepetésként ért tavaly ősszel.
– Számos kötelezettséged mellett mennyire volt nehéz igent mondani a felkérésre?
– Elsősorban az egykori iskolám és az egyházkerület iránt érzett tiszteletből vállaltam el a felkérést. Miközben tudtam, más pályán képzelem el az életem középtávon. Mégis úgy éreztem, ez olyan pillanat, amikor szükség van a szolgálatomra, amikor meghálálhatok valamit abból, amit kaptam. Tudtam, hogy ez a megbízatás egy átmeneti időszakra szól, amíg sikerül hosszútávon megoldani a kérdést. De addig is arra törekedtem, hogy becsülettel végezzem el a feladatok rám eső részét.
– A diákok és a kollégák is kedveltek. Te hogyan érezted magad a fiatalság körében? Hogyan sikerült megszokni az újabb szerepkört?
– Arról, hogy mit gondoltak rólam a kollégák vagy a diákok, nem tudok érdemben beszélni. Személy szerint jól éreztem magam a fiatalok körében. A belvárosi egyházközségben is elsősorban ez volt az a terület, ahol otthonosan mozogtam.
– Idén ősztől továbbtanulás céljából szerettél volna Budapestre költözni. Most mégis maradsz Kolozsváron. Melyek a terveid a következőkben?
– Itt kicsit helyesbítenem kell: nem terveztem soha Budapestre költözni. Idén ősztől felvételt nyertem a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Doktori Iskolájába, amiért hálás vagyok. Régóta terveztem ugyanis, hogy megkezdem doktori tanulmányaimat. Mindezt azonban
Ez nagyjából összefoglalja azt is, milyen terveim vannak a következőkben: jó eredményekkel befejezni a doktori tanulmányokat és hűséggel végezni azt a szolgálatot, amire az Úr elhívott és amivel az egyházam megbízott engem.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Már kisgyermekként tudta, hogy tanítónő szeretne lenni. Azóta harminchét év telt el, Komjátszegi Fábián Réka kezei közül pedig tanítványok százai kerültek ki. Ő ma is ugyanazzal a lelkesedéssel lép be az osztályterembe, mint pályája kezdetén.
Egy elsüllyesztett repülőgép belsejében úszni vagy cápákat figyelni a Vörös-tenger mélyén sokak számára életre szóló élmény. Szabó Kolos brassói búvároktatóval a búvárkodás veszélyeiről, vonzerejéről és az erdélyi lehetőségekről beszélgettünk.
A francia Nemzetgyűlés első olvasatban elfogadta a Korzika autonómiájáról szóló alkotmánymódosítást, amely élénk politikai vitát váltott ki Franciaországban és az Európai Parlamentben is.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!