Huszonéves lelkészként az iskolapad másik oldalán is megtalálta a közös hangot a fiatalokkal

Ezzel magamat is arra szerettem volna ösztönözni, hogy az egyetemista éveim alatt valóban hasznos dolgokkal foglalkozzak.

– Miért éppen a bölcsészet?

– A bölcsészet iránti érdeklődésemet egykori magyartanárnőm ébresztette fel bennem, aki magával ragadó lelkesedéssel tudott beszélni irodalmi művekről. Az eredeti szándékom az volt, hogy olvasottságra tegyek szert, amely később segítségemre lehet a lelkipásztori szolgálatban. Elég hamar világossá vált számomra, hogy nem szűkíthető le ennyire az ottani jelenlétem.

Egyrészt azt, hogy az irodalommal és nyelvészettel való foglalkozás olyan önálló tudomány, amelyre nem tekinthetek egyszerű eszközként céljaim elérésében. Másrészt azt, hogy milyen az a világ, amelyben szolgálni készülök. Mind a kollégium, mind a teológia önmagában eléggé zárt rendszert alkotott diákkoromban: érdekes volt szembesülni azzal, hogy mennyire eltérő módon kell például érvelni egy ilyen környezetben azon dolgok mellett, amelyeket fontosnak tartok. Találkozhattam általam kevésbé ismert nézőpontokkal, és meg is erősödtem azokban, amelyeket a teológián addig reflektálatlanul vallottam.

Hálás vagyok a Farkas utcai gyülekezetnek azért, hogy befogadtak, és tényleg otthonomnak érezhetem ezt a helyet.

– Azt talán kevesebben tudják, hogy levéltári munkával is foglalkozol. Hogyan kerültél kapcsolatba ezzel?

– A levéltári munkának talán szerves része az, hogy kívülről nézve kevésbé látványos, mint a gyülekezeti szolgálat. Ennek ellenére fontosnak tartom, hiszen a leghitelesebb képet egy adott korról akkor alkothatjuk, ha abban az időben keletkezett iratokat olvassuk. A levéltár egyik legfőbb feladata pedig ezen dokumentumok megőrzése és rendszerezése. A levéltárral egykori tanáromon, Ősz Sándor Elődön keresztül kerültem kapcsolatba még 12. osztályos diákként. Egyháztörténet témában írtam a dolgozatom a vallás záróvizsgához, ehhez pedig tanárom tanácsára levéltári forrásokat is használtam. Később teológusként természetes volt, hogy a Tudományos Diákköri Konferenciára írt dolgozataim, valamint a licensz- és mesterdolgozatom forrásainak többsége itt található.

– Milyen munkát végzel a református levéltárban?

– Amióta az intézmény alkalmazottja vagyok, sokkal nagyobb rálátást nyertem arra, hogy mennyivel több feladattal jár ez a munkakör, mint az, hogy előveszünk és helyükre teszünk dokumentumokat. Csak néhányat említek ezek közül: az iratok szakszerű tárolásra való előkészítése a porszívózástól a rendezésig, gyülekezeti levéltárak rendbetétele, elnéptelenedett egyházközségek irattárának beszállítása, rendezése és tárolása, kért ügyekhez kapcsolódó dokumentumok felkutatása stb.

amikor például egy perhez sürgősen szükség van valamilyen bizonyító erejű okiratra. Sok esetben amit ma elhanyagolunk, azt nem biztos, hogy holnap még ugyanott, ugyanolyan állapotban találjuk.

– Tavaly a kollégium iskolalelkészévé választottak. Gondoltad volna korábban, hogy az egykori alma materedbe tanárként és iskolalelkészként is visszatérsz?

– Nem számítottam erre, a püspöktől kapott megbízatás meglepetésként ért tavaly ősszel.

– Számos kötelezettséged mellett mennyire volt nehéz igent mondani a felkérésre?

– Elsősorban az egykori iskolám és az egyházkerület iránt érzett tiszteletből vállaltam el a felkérést. Miközben tudtam, más pályán képzelem el az életem középtávon. Mégis úgy éreztem, ez olyan pillanat, amikor szükség van a szolgálatomra, amikor meghálálhatok valamit abból, amit kaptam. Tudtam, hogy ez a megbízatás egy átmeneti időszakra szól, amíg sikerül hosszútávon megoldani a kérdést. De addig is arra törekedtem, hogy becsülettel végezzem el a feladatok rám eső részét.

– A diákok és a kollégák is kedveltek. Te hogyan érezted magad a fiatalság körében? Hogyan sikerült megszokni az újabb szerepkört?

– Arról, hogy mit gondoltak rólam a kollégák vagy a diákok, nem tudok érdemben beszélni. Személy szerint jól éreztem magam a fiatalok körében. A belvárosi egyházközségben is elsősorban ez volt az a terület, ahol otthonosan mozogtam.

– Idén ősztől továbbtanulás céljából szerettél volna Budapestre költözni. Most mégis maradsz Kolozsváron. Melyek a terveid a következőkben?

– Itt kicsit helyesbítenem kell: nem terveztem soha Budapestre költözni. Idén ősztől felvételt nyertem a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Doktori Iskolájába, amiért hálás vagyok. Régóta terveztem ugyanis, hogy megkezdem doktori tanulmányaimat. Mindezt azonban

Ez nagyjából összefoglalja azt is, milyen terveim vannak a következőkben: jó eredményekkel befejezni a doktori tanulmányokat és hűséggel végezni azt a szolgálatot, amire az Úr elhívott és amivel az egyházam megbízott engem.