Renoválás
Fotó: Székely Annamária festménye
Erdélyben nőtt fel, a családi örökség alapjaiban befolyásolta pályaválasztását. Székely Annamária kitaposatlan utakon jár a festészetben, minden tárlatát nagy érdeklődés övezi.
2021. november 26., 10:422021. november 26., 10:42
2021. november 26., 10:432021. november 26., 10:43
– Miért volt szüksége családodnak új hazát választani?
– A szüleim döntötték el velünk, gyerekekkel is megbeszélve terveiket, hogy elköltözünk Kolozsvárról Magyarországra. Nem szerettek volna tovább a Ceaușescu-rendszerben élni, és nem akarták, hogy gyermekeik is megszenvedjék azokat a nehézségeket, amelyekkel nekik kellett megküzdeniük. A jobb és könnyebb élet reményében szánták el magukat a szüleim e bátor, ugyanakkor embert próbáló lépésre.
– Szüleid is művészi tehetséggel rendelkeztek. Egy ilyen örökség befolyásolt pályaválasztásodban?
– Mindkét szülői ágról örökölhettem a készséget. Anyai nagymamám tanítónő volt, de szeretett festeni. A tájképfestészet érdekelte, mindemellett öt lánygyermeket nevelt. Anyai nagyapám a zene világában volt jártas, ő hegedült. Sajnálatomra nem örököltem e tehetséget, így nem tudok hangszeren játszani. Édesanyám, akárcsak én, a Kolozsvári Művészeti Líceumba járt, tehetséges volt, később mégis más útra sodorta a sors, és nem az alkotó-művészi pályát választotta.
Székely Annamária kiskorában eldöntötte, hogy festőművész lesz
Fotó: Kéri Gáspár
Édesapám az ötvösművészet iránt érzett vonzalmat, ezüstékszereket, később rézből dísztárgyakat készített. A művészetek iránti érdeklődés mindig jelen volt a családunkban. Viccesen úgy szoktam mondani: nővérem elvitte az okos, szorgalmas, jó tanulói, kötelességtudásért felelős géneket, nekem pedig maradt a művészszemlélet által sztereotipizált lazaság, kötetlenség, bohémság, vagy akár a határokat feszegető szabadságvágy. Korán lekötött a képes mesekönyvek nézegetése, órákon keresztül bele tudtam feledkezni, álmodoztam a képek láttán, és az illusztrációkból saját meséket találtam ki magamnak.
– Kolozsvárott kerámiaszakra jártál, de Budapesten az egyetemet és a mesterképzőt már festőszakon végezted. Mi indokolta a váltást?
– Valószínűleg a nagyszülői örökség megőrzése indokolta a kerámia szak választását. Izgalmas dolog volt számomra az anyaggal (porcelán, agyag, samott) dolgozni. Szerettem kitalálni, tervezni használati tárgyakat, létrehozni valami új és kézzel fogható dolgot. Tetszett a teljes alkotói folyamat a tervezéstől a megvalósításig anélkül, hogy tudná a készítő, milyen lesz a végeredmény – gondolok itt az égetőkemencékből kikerülő tárgy megpillantására. Az idő elteltével mégsem éreztem kiteljesedést e szakmában, az egyetemi tanulmányok elkezdésére már más elképzeléseim voltak. Ugyanakkor a szakmaszerzés iránti vágyam még bennem volt, ezért
Rétegek V.: Margit híd
Fotó: Székely Annamária festménye
– Munkáidban fontos szerepet kap a térábrázolás. Festettél háromdimenziós képeket is, amely a hétköznapi ember számára talán meghökkentő…
– Festészetem egyik meghatározó témája a térábrázolás, amelyet az építészeten keresztül – épületek, épületegyüttesek, utcák, utcarészletek elemeiből – építek fel. E terek létező, bárki számára elérhető, látható városképrészletek, az épített környezetünk egyfajta lenyomatai. A képeimen nem az adott hely lemásolása történik, hanem minden egy másféle törvényekkel rendelkező szűrőn keresztül látható, amely az utóbbi években készült munkáim esetében a tükröződés. Ez azért is fontos eleme a munkáimnak, mert például
A tükröződés szerepe mellett fontos eleme munkáimnak a kétdimenziós síkfelületi ábrázolásmód megtörése, illetve az abból való kilépésének az illúziója. Egy festményen belül rétegenként megjelenítek több, akár más perspektívarendszerben ábrázolt városképet, hullámokat; vagy mértani alakzatok megjelenítésének a segítségével vagy akár a vászonra festett képkeretekkel való játékos tér–sík rendszert beépítem a festészetembe. Fontos momentuma munkásságomnak a szétdarabolás, a több részletképből felépített, egy egységet alkotó kép. A tükröződés pillanatnyi állapota mellett utalok az emlékezet pillanataira: amikor szeretnénk felidézni egy emléket, akkor először részletek jutnak eszünkbe, ezek kiegészülnek újabb részletekkel, és csak ezután látjuk meg a teljes emlékképet.
Torino
Fotó: Székely Annamária festménye
– Mi az, ami alkotóként foglalkoztat?
– Hogy miként és miért alakul ki az igény arra, hogy az alkotó kilépjen a három dimenziót ábrázoló kétdimenziós képszerkezetből, vagy legalábbis a kilépés illúzióját keltse a befogadó közönség, illetve a néző számára. Sőt plasztikus ábrázolásmódban, a szobrászatban is megtaláljuk e jelenséget, amikor a háromdimenziós ábrázolásból is kilépni látszik az alkotó. Az ilyen ábrázolásmód csupán technikai bravúr? A művész kézügyességét tükrözi vagy igényét a megszokottól való eltéréshez?
több terület áttekintésének a segítségével. Gondolok itt a művészet, a művészeti alkotások elemzése és az alkotói tevékenység mellett a társadalmi körülményekre és elvárásokra, a technika gyors ütemben való fejlődésére, a befogadó közönség vagy akár a közösség ingerküszöbének a megnövekedett határértékére. Az észlelés és érzékelés határainak az egybemosódására utalok, amely szintén egy társadalom gondolkodásmódjával, vagyis társadalmi problémával kapcsolódik össze, sőt befolyásolja azt. Fontosnak tartom megemlíteni azt a képsorozatomat is, amely szintén valós terekről szól, csak itt a korábbiaktól eltérő ábrázolásmódot használtam. Ez esetben 3D technikát választottam, amely az ismert vörös-kék szemüvegen keresztül közvetíti a nézőnek a teljes térélményt, így kapott főszerepet a festészet legalapvetőbb eleme, a kolorizmus.
Fal
Fotó: Székely Annamária festménye
– Háromdimenziós alkotásaid mit ábrázolnak?
– A 3D technikával megfestett képeim is tereket, utcarészleteket, házsorokat ábrázolnak. Ezek olyan valós helyszínek, ahol bárki megfordulhat itthon vagy külföldön. E képeknél az volt a célom, hogy a színek egymás mellé tételével, a színek játékával élénk színvilágú képek szülessenek, de a teljes térélményt mégis a szemüvegen keresztül, a színek redukálásával éri el a szemlélő. Ez az alkotói folyamat hosszadalmas, mert szabad szemmel keverem ki a színeket, viszont folyamatosan ellenőriznem kell a különleges szemüvegen keresztül, hogy a megfelelő vörös-kék árnyalatot érjem el az egymás mellé kerülő színek viszonylatában. A tudomány és a művészet talán leggyakrabban foglalkoztatott témája és legtágabb fogalma a tér problematikája. Művészeti szempontból, hogyha pusztán meghatározni szeretnénk a teret, akkor a legegyszerűbben így fogalmazhatnánk: a térábrázolást vonalak, vonalvázlatok, rövidülések, színek, fény–árnyék viszonyok, formák, tónusok alkotják. Ekképpen
Ilyen a perspektivikus térábrázolása a városképeknek, e téma – amely magába foglalja az épített környezet ábrázolását– mindig foglalkoztatott. A városkép-ábrázolás fontos volt, mert társadalmi tükre volt az adott kornak, magukban hordozza a meglepetés és felismerés örömét, és reflexió a tudomány és művészet felkészültségére. A városban vagy akár utazásaim során sétálva nézelődöm, és ha számomra valamiért érdekes, a továbbiakban kifejtendő látványt látok, azt lefotózom, majd e fényképeket használom fel „munkaalapoknak”.
– A Magyar Állami Operaház alkalmazottja vagy. A munkád kötődik az alkotói énedhez?
– Alkotói tevékenységem mellett fontos számomra az alkalmazott munkám, amely több szállal kötődik alkotói munkásságomhoz. Több mint egy évtizede dolgozom díszítőfestőként az Operaházban.
Gyakori jelenség volt, hogy a mesterek mellett művészek is foglalkoztak díszítőfestészettel, épületdíszítéssel, akik mindemellett saját tevékenységet is folytattak, sőt kiemelkedő alkotói munkát tudtak felmutatni. Az épület, az épített környezet díszítésére már az antik világban is igény volt, ez az elvárás ma is tetten érhető. Mindemellett a díszítőfestészet, épületdíszítés a festészetemben is megjelenik, mint jelképrendszer, térelem, vagy mint az ábrázolni kívánt hely hiteles megfestése. A díszítőfestésnek az építészetben és a festészetben egyaránt fontos célja van. Építészeti elemeket elrejt, tompít vagy kiemel, s ez érvényes az alkalmazott formák és a színek, színárnyalatok kiválasztására is. Az épület díszítőfestőjének nemcsak a díszítés volt a szerepe, hanem a belső terek színvilágának komplex megoldása is. Persze a legfontosabb az illúziókeltés és a szimbólumrendszer vagy készlet, amelyből az alkotások készültek.
Székely Annamária festőművész
Művészeti tanulmányait Kolozsváron kezdte, majd elvégezte a budapesti Képzőművészeti Egyetemet és annak mesterképzőjét. Ezt követően a budapesti Gazdaságtudományi és Műszaki Egyetem műemlékvédelmi szakmérnöki szakán is diplomát szerzett. A Barcsay-díjas művész 1994 óta szerepel csoportos és egyéni kiállításokon, munkái közül több magángyűjtemény része. Háromdimenziós festészeti technikáját maga fejlesztette ki.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!