A csombordi református templom előtt a gyülekezet tagjai
Fotó: Facebook/Erdélyi Református Egyházkerület
Hogyan tartozik össze anyanyelvápolás, kultúra- és hagyományőrzés, borászat és pálinkafőzés egy lelkipásztori szolgálat közben. Barabási Endrével beszélgettünk a Magyarországi Református Közéleti és Kulturális Alapítvány által évente megszervezett Kárpát-medencei református szőlészek és borászok borversenye, a Borum kapcsán.
2025. március 10., 20:492025. március 10., 20:49
2025. március 13., 09:242025. március 13., 09:24
– Mezőpanitból származol, ahonnan sok lelkipásztor került ki az elmúlt évtizedek során. Különleges varázsa van Panitnak?
– Mezőpanit Erdély legnagyobb református gyülekezete, régi lelki ébredések színhelye. 1912-ben olyan lelkész érkezett a faluba, aki már a teológiai évek során aktív belmissziói munkát végzett. Váradi Albert az egyházi életet felpezsdítette, a kulturális, gazdasági és sportélet által teljesen átalakította. A következő időszakban bölcs és aktív lelkipásztorok szolgáltak Sárpataki János és Pitó Antal személyében. Ők a személyes és közösségi kegyesség gyakorlása mellett a fiatalság továbbtanulására is neveltek. Tíz lelkipásztor nevelődött ki a gyülekezetben, különleges hely ez a református község, s ha nincs is varázsa, de kegyelmet kapott.
– Miért választottad a teológiát?
– Imádkozó és egyházias őseim voltak. Gyerekkoromtól fogva jártam vallásórára és vasárnapi iskolába. Konfirmáció után kezdtem ifjúsági bibliaórára járni és lassan szolgálattevővé válni. Sátortáborokat, csendes napokat és evangelizációs heteket szerveztünk, színjátszó csapatunkkal több helyen felléptünk, faliújságot szerkesztettünk, énekekkel és szavalatokkal rendszeresen szolgáltunk.
Tíz hónap alatt elolvastam a Bibliát, és így a folyamatos igék által Isten meggyőzött, hogy a teológiára menjek. A fő ige, ami megpecsételte a döntésemet az Ef 4, 11-13 volt.
– Sokáig szolgáltál Bálványosváralján. Milyen volt az ottani gyülekezeti élet?
– A falu minden szinten „érdekes” helység. Isten segítségével szinte minden belmissziós szolgálatot elkezdtünk. Buszt fogadtunk, hogy a betegeket és időseket szállítsunk istentiszteletekre. Kilenc utcában házi bibliaórát tartottunk, ahova háromszáz személy járt. Olyan több mint harminc ifis bibliaórás volt, akik naponta Bibliát olvastak, hangosan és kötetlenül imádkoztak. Három vallásórás csoportban szinte minden gyerek járt. Kéthetes nyári bibliaheteket szerveztünk. A konfirmándusokkal és a fiatalokkal többször tartottunk táborokat a tengerparton. A gyülekezetet rendszeresen többnapos kirándulásra vittem a Székelyföldre az ottani gyülekezetek megismerésére, a magyar öntudat erősítésére. Külön volt gyülekezeti, nőszövetségi és presbitercsaládos bibliaóra. Az erős kisegyházak térítései ellen saját kátét írtam és tanítottam a közösséget.
Közben a teljes parókiát átépítettük, teljesen modernizáltuk pályázatok segítségével, közmunkával. Az elkezdődött „visszahonosítás” során rövid időn belül több mint ezer embernek segítettem, hogy magyar állampolgár (is) legyen.
De elkezdődtek a támadások is.
Folyamatos jelentgetések, a rohamrendőrség és az adóhatóság zaklatása, a SRI kihallgatása Désen, törvényszéki behívatások, a gyerekek bántása az iskolában, az interneten és telefonhívások által való lejáratásom stb. A püspök tanácsára öt és fél év után elpályáztam, főleg mikor halálos fenyegetéseket is kaptunk.
Barabási Endre küküllővári lelkipásztor számos rendezvény házigazdája
Fotó: Facebook/Barabási Endre
– Immár több éve vagy a küküllővári gyülekezet lelkipásztora. Mennyire más a lelkület a Küküllő mentén, mint Bálványosváralján?
– Küküllővár is a lelkészeit támogató és megbecsülő gyülekezet. Az itteni páratlanul brutális nacionalizmus megedzette az embereket. Sokat szenvedtek, hogy a magyar és református identitásukat megőrizzék. Az ittlétem közel 12 éve alatt sikerült az ezeréves templomot, az ötszáz éves parókiát, a százéves harangozóházat felújítani. Múzeumunk és Magyar Házunk is van a borturizmus bővítése érdekében.
Nem hivalkodó és bizonyságtevő az itteni emberek hitélete, de a csendes istenfélelmüket megélik. Minden helyen meg kell találni, mit és hogyan lehet bevezetni és működtetni.
– Egyesek már nem is lelkészként, hanem borászként ismernek. Mikor kezdtél el borászkodni?
– A hely „szelleme” kihat az emberekre. A vidék a középkori térképeken Wineland néven szerepel. Már az itteni rómaiak is művelték a szőlőt. Jelenleg itt van Európa legnagyobb (2500 ha) egy családi kézben lévő borászata, a Jidvei. Az őseim Mezőpanitban, mint nemesek foglalkoztak szőlőműveléssel, tehát a génjeimben van.
Egerben oklevelet is szereztem borászatból. A Balla Géza vezette borásztanfolyamok nagyszerűek. Közben a dicsőszentmártoni Szent Márton Borlovagrend tagjává is megválasztottak.
– Évek óta foglalkozol borászattal, saját borod van, borlovag is lettél. Ez mit jelent?
– A bor maga „transzcendes, isteni ital” (értsük jól és biblikusan), a föld és a hely szeretete, a közösség gyakorlásának egyik formája. Sok jó embert megismertem a borászkodásnak köszönhetően. A völgy borászait is sikerült összegyűjteni, a Református Borászok (BORUM) Kárpát-medencei versenyeire is bevonni. Kétszer nyertük meg a versenyt (Czirmai Levente és Csaba, szürkebarát és Savignon blanc borokkal). Jó emberek a borászok, jó barátságok alakultak ki. Érdekes, mind egyházi emberek. Boraimat saját termesztésből és vásárolt szőlőből készítem. Minden évben bővítek. A boraim neve: Reformátorok itala. A parókia alatti ötszáz éves pincében tevékenykedem.
– Küküllőváron található a Bethlen-Haller kastély. Milyen állapotban van? Mennyire segíti a (falu)turizmust?
– A változások után a Haller család a Jidvei borászat tulajdonosának, a Necsulescu családnak adta el a kastélyt. Időközben teljesen felújították és az egyik legnépszerűbb turisztikai látványosság lett a lovardával és a biokertészettel együtt. Jó viszonyt ápolok a tulajdonosokkal, programjaimat támogatják, a magyar idegenvezetésben segítek.
A BORUM díjkiosztó ünnepsége Csombordon
Fotó: Facebook/Erdélyi Református Egyházkerület
– Nemrég könyvet is írtál. Miről szól a kötet?
– Több mint ötévi kemény munka után sikerült leadni a kéziratot. Küküllővár és a Kis-Küküllő völgyének a történelme.
Az írással egyrészt intellektuálisan is igyekszem formában lenni, másrészt a nemzeti önazonosság megőrzését, az ismeretanyag megörökítését tűztem ki célul.
– Legutóbbi találkozásunk alkalmával egy díjnyertes pálinkádat mutattad. Már nem csak borászattal foglalkozol?
– A borászkodás egyfajta státuszszimbólum és összetartozik a pálinkakészítéssel. Sokféle párlatot készítek, a legsikeresebb a földieper és a traminitörköly. A borpárlatból eredeti és biorecept alapján konyakot állítok elő. A legsikeresebb a konyakom, amellyel az Ákovita versenyen aranyérmet nyertem.
– Októberben Mezősámsondon avatták fel Bethlen István emlékplakettjét, ahol az egyik ötletgazdaként mutattak be téged. Hogyan kerültél Sámsondra?
– Megkeresésre segítettem a lelkésznek a művész (Vetró András) és a mecénás (Hegedűs Ferenc) megtalálásával Mezősámsondon gróf Bethlen István miniszterelnöknek emlékművet állítani. A születésének 150 éves évfordulójára sikerült gyönyörű ünnepség keretében leleplezni az emlékművet.
– Hogyan lehet összeegyeztetni ezt a sokrétű tevékenységet, utazást a lelkipásztori munkával?
– Igyekszem aktív életet élni minden téren és a fontos tevékenységeket választani. Úgy érzem, ezekre szükség van, és szeretem is végezni.
Még a labdarúgást is bevezettem, Roy-Chowdhury Gergely barátommal a Mikes-kupát is kitaláltuk, nem mellesleg a pincémben. Sokat utazok, de igyekszem a lelkiekre, a kultúrára, a sportra, a három egyetemista gyerekemre és természetesen a gyülekezetre is odafigyelni.
– Korábban előadást is tartottál az egyház nemzetmegmentő szerepéről. Szerinted az egyháznak 21. század globalista, posztkeresztény korszakában is van ilyen szerepe, hatása? És ha igen, miként?
– Az egyháznak óriási jelentősége van. A legtöbb helyen csak a lelkész maradt értelmiségiként a faluban. A biblikus értékrendet az egyháznak ki kell vinnie a társadalom minden területére. Legfőbb feladata, hogy az embereket Krisztushoz és az üdvösségre vezesse, s az okos és boldog életre tanítsa. Majd a magyar identitást segítse, a nyelvhasználatot és a kultúránkat támogassa.
– Március elején a Küküllőmentén, Csombordon tartották a Borum elnevezésű találkozót. Mit takar az elnevezés, kik vehetnek részt rajta? És te mivel vettél részt?
– A Magyarországi Református Kulturális Alapítvány évente megszervezi a Kárpát-medencei református szőlészek és borászok borversenyét.
Én egy 2022-es Sauvignon Blanc borral neveztem be. A múltkor a tramini borom ezüstérmes lett. Jó lehetőség ez a találkozásra és tanulásra, a kapcsolatok ápolására – istentisztelet keretében.
A Csombordi Református Egyházközség volt a házigazdája a A Kárpát-medencei Református Szőlészek és Borászok Fórumának, a BORUM-nak. A borversenyen kiválasztották a Magyarországi Református Egyház borát és a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány Borát is.
A Magyarországi Református Egyház fehérbora 2025-ben Czirmai Csaba Ywine - Neuburgerje; az egyház vörösbora pedig a Matias Borászat Cabernet Franc Prestige bora lett.
A Református Közéleti és Kulturális Alapítvány bora fehér kategóriában Dénes Mihály Királyleánykája, míg a vörösborok közül Gömbös Lóránd Cabernet Sauvignonja lett a befutó.
Magyarország Bukaresti Nagykövetségének különdíjában a Darabont Fleurt Rosé és Köble Tibor Királyleánykája részesült.
Virágkorát éli Erdélyben a borkóstolás. Egyre több helyi és magyarországi szakember kínálja saját készítésű nedűit a borok iránt érdeklődők folyamatosan bővülő táborának. Borbély Zsolt Attila borszakértőt az erdélyi borkultúra fejlődéséről kérdeztük.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!