
Darvay Enikő szerint a mentősök érzelmileg nehezen tudják magukat függetleníteni munkájuktól
Fotó: Forrás: Nőileg
Hogyan lesz valakiből mentőorvos, kikből állnak a mentőegységek, mennyire veszélyes a terepen, illetve miként befolyásolta a vírusjárvány az orvosok munkáját? Kérdések, amelyekre dr. Darvay Enikővel, a Kolozsvári Mentőállomás szakorvosával kerestük a válaszokat.
2022. március 14., 11:202022. március 14., 11:20
– Sokan kicsi korban elhatározzák, hogy mentőorvosok lesznek. Önnél ez hogyan alakult?
– Én tizenkettedik osztályban határoztam el, hogy orvos szeretnék lenni egy film hatására, amely egy sebész életéről szólt. Akkor fogalmam sem volt, hogy mindez mivel jár, hiszen a családban senki nem dolgozott egészségügyben, és mivel matematika-fizika líceumban érettségiztem, sokan jövendőbeli matematikatanárt láttak bennem.
– Mi kell ahhoz, hogy valaki mentős legyen?
– Milyen arányban választják ezt a hivatást az orvosok?
– Erre a kérdésre számokkal válaszolnék. Tudomásom szerint jelenleg 25 aktív mentőorvos dolgozik Kolozs megyében, ebből 19 Kolozsváron (ebben benne van a vezetőség és a betegszabadságon lévő kollégák is). Ezt a számot osszuk el néggyel, mert négy váltásban dolgozunk. Hasonlítsuk össze ezt a családorvosok vagy a kórházakban dolgozó kollégák számával.
– Kikből áll egy mentőegység? A sofőrnek is kell alapvető egészségügyi ismeretekkel rendelkeznie?
– Háromféle csapat dolgozik nálunk. Az úgynevezett ARTI, amely orvosból, asszisztensből és sofőrből (ambulanţier) áll, az AS-U kötelékében asszisztens és sofőr dolgozik, a szállítómentő (Transport) pedig „csak” sofőrből áll. Ám a sofőrök is részben mentősök, hiszen mindegyikük elvégzett egy tanfolyamot, hogy tökéletesen tudja használni a mentőautóban elhelyezett műszereket és együtt végezze az elsősegélynyújtást kollégáival.
– Egy kiszállás során előre nem látható gondok merülnek fel, vészhelyzetek alakulhatnak, kommunikációs gondok adódnak. Hogyan lehet bírni a stresszhelyzetet?
– Nem könnyű, de idővel megtanultam elvonatkoztatni a körülöttünk történő dolgoktól. Igyekszem csupán a betegre összpontosítani, ezzel együtt pedig a kollégákra is, hiszen ha olyan helyzet alakul ki, hogy bármelyikünk veszélyben van, visszavonulunk, segítséget kérünk a rendőrségtől, hiszen az életmentő biztonsága a legfontosabb. A mi munkánk igazi csapatmunka.
A mentős munkájához pontos helyzetfelismerés és gyors döntőképesség kell
Fotó: Maros megyei tűzoltóság
– Lehet-e érzelmileg függetlenítenie magát a munkától?
Ideális esetben az volna a jó, hogy ha hazamegyek, a napi eseteket a mentőállomáson hagyom. Sajnos nem így történik. Néha túl nagy a feszültség bennem, és muszáj róla beszélni. Szerencsémre megértő társ vár otthon.
– Előfordult, hogy utólag megkeresték és köszönetet mondtak a megmentettek vagy a hozzátartozók?
– Igen, nem túl sokszor, de előfordult, és ez mindig nagyon jól esett. Legtöbbször helyben, a segítségnyújtáskor köszönik meg az emberek, de néha olyan súlyos a helyzet, hogy elfelejtik, s nekünk sem jut eszünkbe elvárni.
– Mennyire veszélyes mentősként dolgozni? Érték-e szóbeli inzultusok, fenyegetések munkája során?
– Igen, sőt az utóbbi időben többször is előfordult, mert rengeteg hívás érkezett, s mi ugyanaz a maroknyi csapat maradtunk. Sajnos a családorvosok, tisztelet a kivételnek, nem könnyítették meg a munkánkat.
– Meddig lehet ezt az életformát folytatni? Ha valaki felhagyna a munkájával, hol tudná folytatni?
– A kérdést mostanában én is gyakran felteszem magamnak, hiszen huszonhat éve dolgozom mentőorvosként. A váltás szakvégzettségtől függő. Az asszisztenseket bármelyik klinikai részleg szívesen fogadja, mert nagyon ügyesek. Nálunk orvosoknál bonyolultabb a helyzet.
– Volt-e rá példa, hogy szabadidejében, szabadság ideje alatt is mentősként kellett segítenie?
– Igen,
Ez természetes.
– Mennyire felszereltek Romániában a mentőautók az európai átlaghoz képest?
– A romániai mentőautók az európai elvárások szerint vannak felszerelve, csak az a baj, hogy kevés van belőlük, és a személyzet is kevés az egyre növekvő városi lakossághoz képest.
– Hogyan élték meg a két évvel ezelőtti kéthónapos karantént?
– A karantén elején mi is tele voltunk félelemmel, mert szinte semmit nem tudtunk erről a betegségről, nehéz volt megszokni a maszkot és védőruhában dolgozni. De ezúton is köszönetet kell mondanom mindazoknak, akik védőfelszereléssel, fertőtlenítőszerekkel és a napi meleg étel biztosításával rengeteget segítettek nekünk.
– Nemcsak az emberekért, hanem az emberekkel is kellett küzdeni, hiszen egyesek tagadták a betegséget, mások eltúlozták. Hogyan befolyásolta a vírus a munkájukat? Mi volt a legnehezebb?
Ehhez hozzájárult az is, hogy amikor a kórházakban már nem volt hely, órákig nálunk volt a mentőautóban a beteg, sokszor csak más városban találtak neki helyet. És féltettük saját családjainkat is, próbáltuk minél jobban védeni őket.
– A legnagyobb leterheltség idején kik azok, akik meghatározzák, kihez, hova kell leghamarabb eljutni?
– Létezik egy irányítóközpont, ahova a megyéből az összes hívás beérkezik, ott egy koordinátor orvos dönti el, hova kell a leghamarabb eljutni. Sajnos az emberek megszokták, hogy bármi baj van, hívják az 112-t, ezért előfordul, hogy egy balesethez vagy agyvérzéses beteg ellátására nincs szabad mentő. Pedig az emberek hasfájással, derékfájással, lázzal, vizeletfertőzéssel, fejfájással, szédüléssel – hogy csak párat említsek – nyugodtan fordulhatnának a családorvosukhoz.
– Érződik-e, hogy munkájuk iránt az elmúlt időszakban nagyobb a tisztelet és az elismertség, vagy ez nem jellemző?
– Igen is, meg nem is, rendkívül relatív, attól függ, hogy éppen kivel beszélgetünk. Nagyon sajnálom viszont azt, hogy a megyei és városi vezetőség nem értékelte annyira a munkánkat, mint a kórházban dolgozókét.
– Van-e olyan szakmai álma, amit szeretne megvalósítani?
– Szeretném, ha a törvényhozó szervek elfogadnák a „mentősök statutumát” (Statutul personalului operativ de la serviciile de Ambulanţă). Ebben azt kérjük, hogy aki úgy érzi közülünk, nem tud tovább dolgozni, 57 évesen nyugdíjba mehessen, és helyet adjon a fiataloknak, akik hatékonyabban tudnak teljesíteni nehéz körülmények között. Addig is azt szeretném, hogy legyen elég erőm és egészségem becsületesen végezni a munkámat.
Balázs Ferenc (1901–1937), a kiemelkedő unitárius lelkész, költő, író, faluszervező szellemi örökségére összpontosít 2026-ban a Magyar Unitárius Egyház. Kovács István püspök megkeresésünkre Balázs Ferenc szerteágazó tevékenységéről beszélt.
Az Alföldön ügyes kezű mesteremberek is készítették, Erdélyben tamburaként emlegették, Kodály a szegények hangszerének nevezte. Ma virágkorát éli: hungarikum lett, és egyre többen veszik kézbe. Gyermek- és ifjúsági citeratalálkozón jártunk Maros megyében.
A börtönlelkészi szolgálat láthatatlan, mégis létfontosságú terület a lelkipásztori munkában. Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor a szamosújvári és besztercei börtönökben vigaszt, reményt és Isten igéjét viszi a rabok számára.
„Reformátusnak kell maradnunk, a Szentírásra és hitvallásainkra építve” – vallja Kolumbán Vilmos József erdélyi református püspök. Interjúnkban Kolumbán Vilmos József a Református Egyházak Világközössége progresszív teológiai irányáról is beszélt.
Legyen szó képzőművészetről vagy irodalomról, műveiben visszaköszönnek a természettel összhangban élő faluközösségbe kapaszkodó gyökerek, az irányt mutató népi bölcsességek, a sallangok nélküli kifejezések, a deportálást túlélők közösségi traumája.
A rövid ideig tartó hideghullámot követően szerdától ismét enyhe, csapadékban gazdag időjárás várható, a nappali csúcshőmérséklet elérheti a 10 fokot. Melegfronti hatásokra kell számítani.
Kutyaszorítóba kerültek a négypárti bukaresti kormánykoalíciót alkotó politikai alakulatok, köztük is kiemelten az RMDSZ: úgy kell elszámolniuk a felháborodott polgárok előtt a népszerűtlen intézkedésekért, hogy a döntést közösen hozták meg.
Házi készítésű hústermékek és pálinkák versenyét szervezi immár negyedik éve egy lelkes fiatalokból álló csapat a Kolozsvártól mintegy húsz kilométerre fekvő Tordaszentlászlón. A többség számára a rendezvény remek gasztronómiai alkalomnak számít.
A reformáció genfi emlékművétől kőhajításnyira fekvő gyülekezeti házban ma is hangzik a magyar ige. A svájci városban Dániel Levente erdélyi ösztöndíjasként szolgál, amely a magyar diaszpóra számára egyszerre lelki otthon, kulturális kapaszkod&oac
Csütörtök délután nyílt meg az Apáczai 400 című képzőművészeti kiállítás a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum dísztermében. A tárlat Apáczai Csere János sokoldalú szellemi öröksége előtt tiszteleg, kort&am
szóljon hozzá!