
Darvay Enikő szerint a mentősök érzelmileg nehezen tudják magukat függetleníteni munkájuktól
Fotó: Forrás: Nőileg
Hogyan lesz valakiből mentőorvos, kikből állnak a mentőegységek, mennyire veszélyes a terepen, illetve miként befolyásolta a vírusjárvány az orvosok munkáját? Kérdések, amelyekre dr. Darvay Enikővel, a Kolozsvári Mentőállomás szakorvosával kerestük a válaszokat.
2022. március 14., 11:202022. március 14., 11:20
– Sokan kicsi korban elhatározzák, hogy mentőorvosok lesznek. Önnél ez hogyan alakult?
– Én tizenkettedik osztályban határoztam el, hogy orvos szeretnék lenni egy film hatására, amely egy sebész életéről szólt. Akkor fogalmam sem volt, hogy mindez mivel jár, hiszen a családban senki nem dolgozott egészségügyben, és mivel matematika-fizika líceumban érettségiztem, sokan jövendőbeli matematikatanárt láttak bennem.
– Mi kell ahhoz, hogy valaki mentős legyen?
– Milyen arányban választják ezt a hivatást az orvosok?
– Erre a kérdésre számokkal válaszolnék. Tudomásom szerint jelenleg 25 aktív mentőorvos dolgozik Kolozs megyében, ebből 19 Kolozsváron (ebben benne van a vezetőség és a betegszabadságon lévő kollégák is). Ezt a számot osszuk el néggyel, mert négy váltásban dolgozunk. Hasonlítsuk össze ezt a családorvosok vagy a kórházakban dolgozó kollégák számával.
– Kikből áll egy mentőegység? A sofőrnek is kell alapvető egészségügyi ismeretekkel rendelkeznie?
– Háromféle csapat dolgozik nálunk. Az úgynevezett ARTI, amely orvosból, asszisztensből és sofőrből (ambulanţier) áll, az AS-U kötelékében asszisztens és sofőr dolgozik, a szállítómentő (Transport) pedig „csak” sofőrből áll. Ám a sofőrök is részben mentősök, hiszen mindegyikük elvégzett egy tanfolyamot, hogy tökéletesen tudja használni a mentőautóban elhelyezett műszereket és együtt végezze az elsősegélynyújtást kollégáival.
– Egy kiszállás során előre nem látható gondok merülnek fel, vészhelyzetek alakulhatnak, kommunikációs gondok adódnak. Hogyan lehet bírni a stresszhelyzetet?
– Nem könnyű, de idővel megtanultam elvonatkoztatni a körülöttünk történő dolgoktól. Igyekszem csupán a betegre összpontosítani, ezzel együtt pedig a kollégákra is, hiszen ha olyan helyzet alakul ki, hogy bármelyikünk veszélyben van, visszavonulunk, segítséget kérünk a rendőrségtől, hiszen az életmentő biztonsága a legfontosabb. A mi munkánk igazi csapatmunka.
A mentős munkájához pontos helyzetfelismerés és gyors döntőképesség kell
Fotó: Maros megyei tűzoltóság
– Lehet-e érzelmileg függetlenítenie magát a munkától?
Ideális esetben az volna a jó, hogy ha hazamegyek, a napi eseteket a mentőállomáson hagyom. Sajnos nem így történik. Néha túl nagy a feszültség bennem, és muszáj róla beszélni. Szerencsémre megértő társ vár otthon.
– Előfordult, hogy utólag megkeresték és köszönetet mondtak a megmentettek vagy a hozzátartozók?
– Igen, nem túl sokszor, de előfordult, és ez mindig nagyon jól esett. Legtöbbször helyben, a segítségnyújtáskor köszönik meg az emberek, de néha olyan súlyos a helyzet, hogy elfelejtik, s nekünk sem jut eszünkbe elvárni.
– Mennyire veszélyes mentősként dolgozni? Érték-e szóbeli inzultusok, fenyegetések munkája során?
– Igen, sőt az utóbbi időben többször is előfordult, mert rengeteg hívás érkezett, s mi ugyanaz a maroknyi csapat maradtunk. Sajnos a családorvosok, tisztelet a kivételnek, nem könnyítették meg a munkánkat.
– Meddig lehet ezt az életformát folytatni? Ha valaki felhagyna a munkájával, hol tudná folytatni?
– A kérdést mostanában én is gyakran felteszem magamnak, hiszen huszonhat éve dolgozom mentőorvosként. A váltás szakvégzettségtől függő. Az asszisztenseket bármelyik klinikai részleg szívesen fogadja, mert nagyon ügyesek. Nálunk orvosoknál bonyolultabb a helyzet.
– Volt-e rá példa, hogy szabadidejében, szabadság ideje alatt is mentősként kellett segítenie?
– Igen,
Ez természetes.
– Mennyire felszereltek Romániában a mentőautók az európai átlaghoz képest?
– A romániai mentőautók az európai elvárások szerint vannak felszerelve, csak az a baj, hogy kevés van belőlük, és a személyzet is kevés az egyre növekvő városi lakossághoz képest.
– Hogyan élték meg a két évvel ezelőtti kéthónapos karantént?
– A karantén elején mi is tele voltunk félelemmel, mert szinte semmit nem tudtunk erről a betegségről, nehéz volt megszokni a maszkot és védőruhában dolgozni. De ezúton is köszönetet kell mondanom mindazoknak, akik védőfelszereléssel, fertőtlenítőszerekkel és a napi meleg étel biztosításával rengeteget segítettek nekünk.
– Nemcsak az emberekért, hanem az emberekkel is kellett küzdeni, hiszen egyesek tagadták a betegséget, mások eltúlozták. Hogyan befolyásolta a vírus a munkájukat? Mi volt a legnehezebb?
Ehhez hozzájárult az is, hogy amikor a kórházakban már nem volt hely, órákig nálunk volt a mentőautóban a beteg, sokszor csak más városban találtak neki helyet. És féltettük saját családjainkat is, próbáltuk minél jobban védeni őket.
– A legnagyobb leterheltség idején kik azok, akik meghatározzák, kihez, hova kell leghamarabb eljutni?
– Létezik egy irányítóközpont, ahova a megyéből az összes hívás beérkezik, ott egy koordinátor orvos dönti el, hova kell a leghamarabb eljutni. Sajnos az emberek megszokták, hogy bármi baj van, hívják az 112-t, ezért előfordul, hogy egy balesethez vagy agyvérzéses beteg ellátására nincs szabad mentő. Pedig az emberek hasfájással, derékfájással, lázzal, vizeletfertőzéssel, fejfájással, szédüléssel – hogy csak párat említsek – nyugodtan fordulhatnának a családorvosukhoz.
– Érződik-e, hogy munkájuk iránt az elmúlt időszakban nagyobb a tisztelet és az elismertség, vagy ez nem jellemző?
– Igen is, meg nem is, rendkívül relatív, attól függ, hogy éppen kivel beszélgetünk. Nagyon sajnálom viszont azt, hogy a megyei és városi vezetőség nem értékelte annyira a munkánkat, mint a kórházban dolgozókét.
– Van-e olyan szakmai álma, amit szeretne megvalósítani?
– Szeretném, ha a törvényhozó szervek elfogadnák a „mentősök statutumát” (Statutul personalului operativ de la serviciile de Ambulanţă). Ebben azt kérjük, hogy aki úgy érzi közülünk, nem tud tovább dolgozni, 57 évesen nyugdíjba mehessen, és helyet adjon a fiataloknak, akik hatékonyabban tudnak teljesíteni nehéz körülmények között. Addig is azt szeretném, hogy legyen elég erőm és egészségem becsületesen végezni a munkámat.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
szóljon hozzá!