Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet által szervezett rendezvényeken van egy különleges légkör, amelyben a fiatalok nyitottan, bizalommal és biztonságban tudnak jelen lenni, kérdezni, fejlődni, tanulni egymástól
Fotó: Facebook/ODFIE
Mi tart életben egy ifjúsági konferenciát egy évszázadon át? Hogyan tud a hagyomány megújulni, miközben megőrzi szellemiségét? Az Unitárius Ifjúsági Konferencia (UIK) 1928 óta ad teret a fiatal unitáriusoknak, hogy a hit, a tudomány és a közösség kérdéseit együtt gondolják tovább. Az idei, 47. rendezvénynek Kolozsvár adott otthont az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) szervezésében. A konferencia múltjáról, céljairól és különleges légköréről Magyari Zita Emese ifjúsági lelkész, az ODFIE elnöke, és Széles László alelnök, a rendezvény főszervezője mesélt.
2025. november 13., 09:162025. november 13., 09:16
2025. november 13., 13:532025. november 13., 13:53
– A konferencia 1928 óta létezik. Hogyan alakult ki az Unitárius Ifjúsági Konferencia hagyománya?
Sz. L.: Az első, 1928-ban megrendezett konferencia vagy ahogy akkoriban némelyek illették, „kongresszus” olyan rendezvény volt, amelynek célja az unitárius ifjúság aktuális kérdéseinek megtárgyalására szolgált. Ez a kezdeti alkalom értelmezhető találkozóként is, azonban már akkor azon volt a hangsúly, hogy különböző előadások keretében a résztvevő ifjúság a kor égető kérdései kapcsán együtt gondolkodhasson. A rendezvény újszerűsége nem várt elismerést váltott ki a kortársak körében, hasonló sikerrel szervezték meg a második alkalmat 1929-ben.
– Hogyan tudta a konferencia megőrizni a folytonosságát a történelmi változások, rendszerváltások és társadalmi átalakulások során?
M.Z.E.: A Dávid Ferenc Egylet Ifjúsági Köreinek Egyetemes Szervezete a konferenciát kiemelt jelentőségű éves eseményként szervezte meg. Az újraalakulást követően 1990-ben az akkori egyletesek szintén konferenciával kezdték meg az ifjúsági mozgalom tevékenységét. Olyan eseménye ez az unitárius ifjúságnak, amely meghatározó szereppel bír mind a hagyományainkat, mind az értékeinket tekintve. Talán éppen ezért
A nagy múltú örökségnek, a hagyományának, a hozzá kapcsolódó élményeknek és az iránta való érdeklődésnek is köszönhető a folytonossága.
– Van-e olyan pillanat vagy személy a múltból, aki különösen meghatározta az UIK szellemiségét?
M.Z.E.: Amikor unitárius nagyjainkra gondolok, több olyan személy is eszembe jut, akik meghatározták a konferencia szellemiségét és alakulását. A megújított forma kapcsán azonban dr. Erdő János néhai unitárius püspököt és teológust szeretném kiemelni. Ő fontos szerepet játszott az unitárius ifjúsági mozgalom újraindításában is. Gondolatai és nézetei ma is jelentős mértékben meghatározzák az UIK szellemiségét és az egylet működését. Egy 1934-ben írt tanulmányában arról értekezett, hogy a népfőiskolák révén meg lehet teremteni a művelt és kiegyensúlyozott embert, amely sorsdöntő fontosságú az emberiség jövője szempontjából. Ez a gondolat vezérelte szervezetünk vezetőit is, amikor az elmúlt évben megújítottuk az UIK-ot.
Magyari Zita Emese, ifjúsági lelkész, az ODFIE elnöke
Fotó: Facebook/ODFIE
– Hogyan kapcsolódott először az Unitárius Ifjúsági Konferenciához?
M.Z.E.: Szervezőként kapcsolódtam először az UIK-hoz, akkor még az ODFIE egyik nagy nyári rendezvényeként szerveződött augusztus végén. Elevenen él bennem a konferencia hangulata, az a felelősség és odafigyelés, ahogyan a főszervező irányította a konferencia alakulását. Meghatározó programpontja volt akkor az éjszakai áhítat. Különleges élmény volt ez számomra. Valahányszor erre gondolok, látom magam előtt, ahogy az akkori ifjúsági lelkész a konferencián résztvevők, az egyletesek összekapcsolódását fehér lapokból kivágott, egymás kezébe kapaszkodó emberkékkel ábrázolja. Itt kapcsolódtam először, azóta is meghatározó módon. Akkor felkarolt, és azóta is tart a konferencia.
– Mit jelent a szervezők számára e rendezvény?
Sz. L.: Az ODFIE valamelyest állandó szervező-önkéntes csapata számára mindig különleges élmény a konferencia megszervezése. Nem csupán azért, mert a szintén tudományos munkát folytató egyetemi hallgatók számára „személyes ügy” az ilyen jellegű rendezvény, hanem azért is, mert a nagy múltú UIK hagyományát tovább öregbíteni felelősségteljes érzés. Az UIK közegében ötvöződik a múlt ösztönző ereje és a jövő reménysége.
– Milyen célkitűzésekkel szervezték meg az idei, 47. UIK-t?
Sz. L.: A konferenciát az előző, 46. kiírásra a szervezőcsapat formai szempontból átgondolta. Röviden úgy lehet ezt összefoglalni, hogy a korábbi, a tapasztalatok alapján kifulladóban levő koncepciót, amely azon alapult, hogy a fiatalok számára nagynevű meghívottak tartsanak előadásokat, felváltotta egy diákköri konferenciákra emlékeztető rendszer. Ez arra helyezi a hangsúlyt, hogy az ODFIE tagjait tudományos kutatásokra ösztönözze. Ennek megfelelően a tavaly kipróbált, de még ki nem forrott rendszert próbáltuk tökéletesíteni az idei évben.
– A programban tudományos és lelki elemek egyaránt szerepeltek. Hogyan sikerült ezeket összehangolni?
Sz. L: A rendezvény célközönségét, az ODFIE tagjait alapvetően vallásos életet élő, hitükkel foglalkozó fiatalokként kezeljük, ezért nincs is szükség különösebb összehangolásra. Magától értetődő, hogy rendezvényeinket istentisztelettel vagy áhítattal nyitjuk és zárjuk, emellett minden reggelt is közös imával indítunk.
– Idén 50 résztvevő érkezett. Milyen volt a fiatalok aktivitása, hozzáállása?
Sz. L.: A résztvevőknek előzetesen egy-egy kutatást összefoglaló dolgozatot kellett elküldeniük, a rendezvényen pedig ezek rövid összefoglalása, bemutatása zajlott társaik és a zsűri előtt. A bemutatót tartó fiatalok mindegyike lelkiismeretes munkával végezte kutatását az őt legjobban érdeklő, leginkább „lázba hozó” tudományterületen. Épp ezért
– Volt-e valamilyen különleges pillanat, amely személyesen megérintette a rendezvény során?
M.Z.E.: Mindig megérint, ahogyan az enyje-bejnyével fémjelzett ifjúság megosztja másokkal, miként gondolkodik a világról, mi foglalkoztatja leginkább, mi a legfontosabb számára, és nem fél a kérdésektől, az őszinte párbeszéd elindításától. Az idei konferencián ez különösen érezhető volt. A fiatalok egymáshoz intézett kérdései, gondolatai és hozzászólásai, valamint a bemutatóikat követően kialakult párbeszédek mind megerősítően hatottak. Abban az értelemben, hogy ilyen őszinteséggel, nyitottsággal és egymás iránti tisztelettel érdemes tanulni egymástól – a közösségben.
Széles László alelnök, a rendezvény főszervezője
Fotó: Facebook/ODFIE
– Mit jelentett az, hogy „az ifjúság közművelődési és tudományos műhelye” – hogyan valósult ez meg a gyakorlatban?
Sz.L.: Ez alatt elsősorban azt értjük, hogy a konferencia lehetőséget teremt, hogy az erre fogékony fiatalok támogató közegben kereshessék meg azt a területet, amely őket megmozgatja, és szakértői segítséggel mélyülhessenek el benne.
– A zárónyilatkozatban ez áll: „hisszük, hogy az ifjúság népfőiskolája, az Unitárius Ifjúsági Konferencia felkarol és megtart.” Hogyan lehet értelmezni e kijelentést?
M.Z.E.: A konferencia megújításán dolgoztunk, amikor egy fiataloknak szóló vezetőképzőn arra kértük a résztvevőket, szervezzenek olyan konferenciát, amelyre ők maguk is szívesen elmennének. A feladat része volt az is, hogy válasszanak hozzá mottót. Akkor és ott fogalmazták meg a „felkarol és megtart” jelmondatot. Úgy magyarázták, hogy
Számomra pedig azt jelenti, hogy a fiatalok után kell menni, meg kell őket keresni, hangjukat fel kell erősíteni, teret kell adni a kibontakozásukra, mert így tarthatóak meg az egyletes közösségben, majd az egyházban.
Fotó: Facebook/ODFIE
– Hogyan tud a konferencia hozzájárulni a fiatalok hitének, tudásának és közösségi érzésének erősítéséhez?
M.Z.E.: A közvetlenség, a személyesség az, ami által a fiatalok hite, tudása és közösségi érzése erősödni tud. Van egy különleges légkör a konferencián, de más eseményeken is, amelyben a fiatalok nyitottan, bizalommal és biztonságban tudnak jelen lenni, kérdezni, fejlődni, tanulni egymástól.
A szervezők, a mentorok és a résztvevők között van egy közvetlen kapcsolat, személyesen is odafigyelünk a fiatalokra: meghallgatjuk, reagálunk a kérdéseikre, segíteni próbáljuk a fejlődésüket.
Azt hiszem, ez erősíti az egyéni kötődést a közösséghez és a valahová tartozás érzésének biztonságát adja, amely révén erősödhet a hit is.
– Milyen terveik vannak a következő évre vagy a jövőbeli konferenciákra nézve?
M.Z.E: A konferencia maradjon nyitott, aktuális és hiteles. Teremtsen lehetőséget a tudományos párbeszédre, a kritikus gondolkodásra és a folyamatos fejlődésre.
– Ha üzenhetne valamit a következő generációnak, mit mondana nekik? Mit kíván a jövő unitárius ifjúsági közösségeinek?
Fotó: Facebook/ODFIE
M.Z.E.: Talán azt, hogy álmodjanak nagyokat, keressenek, kutassák azt, ami leginkább érdekli őket, mert mindig lesz egy hely, egy közösség, amely felkarol és megtart.
– Mi volt a legnagyobb tanulság, amit 47. UIK-ból elvitt?
M.Z.E.: Hogy a tudományosság nem egy unalmas világ, amelyre a fiatalok ne lennének kíváncsiak, sőt keresik a lehetőséget, ahol tanulhatnak, kutathatnak és fejlődhetnek.
A kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium újraindulásának 30. évfordulóját ünnepelte. Az iskola rövid idő alatt Erdély legkiválóbb tanintézményei közé tornázta fel magát. Az iskoláról Solymosi Zsolt lelkipásztorral, aligazgatóval beszélgettünk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!