Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet által szervezett rendezvényeken van egy különleges légkör, amelyben a fiatalok nyitottan, bizalommal és biztonságban tudnak jelen lenni, kérdezni, fejlődni, tanulni egymástól
Fotó: Facebook/ODFIE
Mi tart életben egy ifjúsági konferenciát egy évszázadon át? Hogyan tud a hagyomány megújulni, miközben megőrzi szellemiségét? Az Unitárius Ifjúsági Konferencia (UIK) 1928 óta ad teret a fiatal unitáriusoknak, hogy a hit, a tudomány és a közösség kérdéseit együtt gondolják tovább. Az idei, 47. rendezvénynek Kolozsvár adott otthont az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) szervezésében. A konferencia múltjáról, céljairól és különleges légköréről Magyari Zita Emese ifjúsági lelkész, az ODFIE elnöke, és Széles László alelnök, a rendezvény főszervezője mesélt.
2025. november 13., 09:162025. november 13., 09:16
2025. november 13., 13:532025. november 13., 13:53
– A konferencia 1928 óta létezik. Hogyan alakult ki az Unitárius Ifjúsági Konferencia hagyománya?
Sz. L.: Az első, 1928-ban megrendezett konferencia vagy ahogy akkoriban némelyek illették, „kongresszus” olyan rendezvény volt, amelynek célja az unitárius ifjúság aktuális kérdéseinek megtárgyalására szolgált. Ez a kezdeti alkalom értelmezhető találkozóként is, azonban már akkor azon volt a hangsúly, hogy különböző előadások keretében a résztvevő ifjúság a kor égető kérdései kapcsán együtt gondolkodhasson. A rendezvény újszerűsége nem várt elismerést váltott ki a kortársak körében, hasonló sikerrel szervezték meg a második alkalmat 1929-ben.
– Hogyan tudta a konferencia megőrizni a folytonosságát a történelmi változások, rendszerváltások és társadalmi átalakulások során?
M.Z.E.: A Dávid Ferenc Egylet Ifjúsági Köreinek Egyetemes Szervezete a konferenciát kiemelt jelentőségű éves eseményként szervezte meg. Az újraalakulást követően 1990-ben az akkori egyletesek szintén konferenciával kezdték meg az ifjúsági mozgalom tevékenységét. Olyan eseménye ez az unitárius ifjúságnak, amely meghatározó szereppel bír mind a hagyományainkat, mind az értékeinket tekintve. Talán éppen ezért
A nagy múltú örökségnek, a hagyományának, a hozzá kapcsolódó élményeknek és az iránta való érdeklődésnek is köszönhető a folytonossága.
– Van-e olyan pillanat vagy személy a múltból, aki különösen meghatározta az UIK szellemiségét?
M.Z.E.: Amikor unitárius nagyjainkra gondolok, több olyan személy is eszembe jut, akik meghatározták a konferencia szellemiségét és alakulását. A megújított forma kapcsán azonban dr. Erdő János néhai unitárius püspököt és teológust szeretném kiemelni. Ő fontos szerepet játszott az unitárius ifjúsági mozgalom újraindításában is. Gondolatai és nézetei ma is jelentős mértékben meghatározzák az UIK szellemiségét és az egylet működését. Egy 1934-ben írt tanulmányában arról értekezett, hogy a népfőiskolák révén meg lehet teremteni a művelt és kiegyensúlyozott embert, amely sorsdöntő fontosságú az emberiség jövője szempontjából. Ez a gondolat vezérelte szervezetünk vezetőit is, amikor az elmúlt évben megújítottuk az UIK-ot.
Magyari Zita Emese, ifjúsági lelkész, az ODFIE elnöke
Fotó: Facebook/ODFIE
– Hogyan kapcsolódott először az Unitárius Ifjúsági Konferenciához?
M.Z.E.: Szervezőként kapcsolódtam először az UIK-hoz, akkor még az ODFIE egyik nagy nyári rendezvényeként szerveződött augusztus végén. Elevenen él bennem a konferencia hangulata, az a felelősség és odafigyelés, ahogyan a főszervező irányította a konferencia alakulását. Meghatározó programpontja volt akkor az éjszakai áhítat. Különleges élmény volt ez számomra. Valahányszor erre gondolok, látom magam előtt, ahogy az akkori ifjúsági lelkész a konferencián résztvevők, az egyletesek összekapcsolódását fehér lapokból kivágott, egymás kezébe kapaszkodó emberkékkel ábrázolja. Itt kapcsolódtam először, azóta is meghatározó módon. Akkor felkarolt, és azóta is tart a konferencia.
– Mit jelent a szervezők számára e rendezvény?
Sz. L.: Az ODFIE valamelyest állandó szervező-önkéntes csapata számára mindig különleges élmény a konferencia megszervezése. Nem csupán azért, mert a szintén tudományos munkát folytató egyetemi hallgatók számára „személyes ügy” az ilyen jellegű rendezvény, hanem azért is, mert a nagy múltú UIK hagyományát tovább öregbíteni felelősségteljes érzés. Az UIK közegében ötvöződik a múlt ösztönző ereje és a jövő reménysége.
– Milyen célkitűzésekkel szervezték meg az idei, 47. UIK-t?
Sz. L.: A konferenciát az előző, 46. kiírásra a szervezőcsapat formai szempontból átgondolta. Röviden úgy lehet ezt összefoglalni, hogy a korábbi, a tapasztalatok alapján kifulladóban levő koncepciót, amely azon alapult, hogy a fiatalok számára nagynevű meghívottak tartsanak előadásokat, felváltotta egy diákköri konferenciákra emlékeztető rendszer. Ez arra helyezi a hangsúlyt, hogy az ODFIE tagjait tudományos kutatásokra ösztönözze. Ennek megfelelően a tavaly kipróbált, de még ki nem forrott rendszert próbáltuk tökéletesíteni az idei évben.
– A programban tudományos és lelki elemek egyaránt szerepeltek. Hogyan sikerült ezeket összehangolni?
Sz. L: A rendezvény célközönségét, az ODFIE tagjait alapvetően vallásos életet élő, hitükkel foglalkozó fiatalokként kezeljük, ezért nincs is szükség különösebb összehangolásra. Magától értetődő, hogy rendezvényeinket istentisztelettel vagy áhítattal nyitjuk és zárjuk, emellett minden reggelt is közös imával indítunk.
– Idén 50 résztvevő érkezett. Milyen volt a fiatalok aktivitása, hozzáállása?
Sz. L.: A résztvevőknek előzetesen egy-egy kutatást összefoglaló dolgozatot kellett elküldeniük, a rendezvényen pedig ezek rövid összefoglalása, bemutatása zajlott társaik és a zsűri előtt. A bemutatót tartó fiatalok mindegyike lelkiismeretes munkával végezte kutatását az őt legjobban érdeklő, leginkább „lázba hozó” tudományterületen. Épp ezért
– Volt-e valamilyen különleges pillanat, amely személyesen megérintette a rendezvény során?
M.Z.E.: Mindig megérint, ahogyan az enyje-bejnyével fémjelzett ifjúság megosztja másokkal, miként gondolkodik a világról, mi foglalkoztatja leginkább, mi a legfontosabb számára, és nem fél a kérdésektől, az őszinte párbeszéd elindításától. Az idei konferencián ez különösen érezhető volt. A fiatalok egymáshoz intézett kérdései, gondolatai és hozzászólásai, valamint a bemutatóikat követően kialakult párbeszédek mind megerősítően hatottak. Abban az értelemben, hogy ilyen őszinteséggel, nyitottsággal és egymás iránti tisztelettel érdemes tanulni egymástól – a közösségben.
Széles László alelnök, a rendezvény főszervezője
Fotó: Facebook/ODFIE
– Mit jelentett az, hogy „az ifjúság közművelődési és tudományos műhelye” – hogyan valósult ez meg a gyakorlatban?
Sz.L.: Ez alatt elsősorban azt értjük, hogy a konferencia lehetőséget teremt, hogy az erre fogékony fiatalok támogató közegben kereshessék meg azt a területet, amely őket megmozgatja, és szakértői segítséggel mélyülhessenek el benne.
– A zárónyilatkozatban ez áll: „hisszük, hogy az ifjúság népfőiskolája, az Unitárius Ifjúsági Konferencia felkarol és megtart.” Hogyan lehet értelmezni e kijelentést?
M.Z.E.: A konferencia megújításán dolgoztunk, amikor egy fiataloknak szóló vezetőképzőn arra kértük a résztvevőket, szervezzenek olyan konferenciát, amelyre ők maguk is szívesen elmennének. A feladat része volt az is, hogy válasszanak hozzá mottót. Akkor és ott fogalmazták meg a „felkarol és megtart” jelmondatot. Úgy magyarázták, hogy
Számomra pedig azt jelenti, hogy a fiatalok után kell menni, meg kell őket keresni, hangjukat fel kell erősíteni, teret kell adni a kibontakozásukra, mert így tarthatóak meg az egyletes közösségben, majd az egyházban.
Fotó: Facebook/ODFIE
– Hogyan tud a konferencia hozzájárulni a fiatalok hitének, tudásának és közösségi érzésének erősítéséhez?
M.Z.E.: A közvetlenség, a személyesség az, ami által a fiatalok hite, tudása és közösségi érzése erősödni tud. Van egy különleges légkör a konferencián, de más eseményeken is, amelyben a fiatalok nyitottan, bizalommal és biztonságban tudnak jelen lenni, kérdezni, fejlődni, tanulni egymástól.
A szervezők, a mentorok és a résztvevők között van egy közvetlen kapcsolat, személyesen is odafigyelünk a fiatalokra: meghallgatjuk, reagálunk a kérdéseikre, segíteni próbáljuk a fejlődésüket.
Azt hiszem, ez erősíti az egyéni kötődést a közösséghez és a valahová tartozás érzésének biztonságát adja, amely révén erősödhet a hit is.
– Milyen terveik vannak a következő évre vagy a jövőbeli konferenciákra nézve?
M.Z.E: A konferencia maradjon nyitott, aktuális és hiteles. Teremtsen lehetőséget a tudományos párbeszédre, a kritikus gondolkodásra és a folyamatos fejlődésre.
– Ha üzenhetne valamit a következő generációnak, mit mondana nekik? Mit kíván a jövő unitárius ifjúsági közösségeinek?
Fotó: Facebook/ODFIE
M.Z.E.: Talán azt, hogy álmodjanak nagyokat, keressenek, kutassák azt, ami leginkább érdekli őket, mert mindig lesz egy hely, egy közösség, amely felkarol és megtart.
– Mi volt a legnagyobb tanulság, amit 47. UIK-ból elvitt?
M.Z.E.: Hogy a tudományosság nem egy unalmas világ, amelyre a fiatalok ne lennének kíváncsiak, sőt keresik a lehetőséget, ahol tanulhatnak, kutathatnak és fejlődhetnek.
A kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium újraindulásának 30. évfordulóját ünnepelte. Az iskola rövid idő alatt Erdély legkiválóbb tanintézményei közé tornázta fel magát. Az iskoláról Solymosi Zsolt lelkipásztorral, aligazgatóval beszélgettünk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
,,Ez egy következmények nélküli ország, ahol mindent ellopnak” – mondogatta az utóbbi időben szomszédom magyarországi unokatestvére, akiről utólag kiderült, hogy jobban él, mint sokan közülünk Erdélyben.
Temesvár mellett feltárt avar lovas harcos sírok újraírhatják a térség avar múltjáról alkotott eddigi ismereteket. A leletek szerint az avar elit nemcsak jelen volt a Bánságban, hanem katonai és gazdasági ellenőrzést is gyakorolhatott.
A következő három napban a néphagyományból ismert fagyosszentek idén nem hozzák „igazi formájukat”: a meteorológiai előrejelzések szerint Erdély legnagyobb részén nem kell fagyra számítani.
Egy japán kisváros művelődési házában erdélyi ételek főnek: tyúkhúsleves, pörkölt, töltött káposzta kerül az asztalra, a falakon kalotaszegi minták, a konyhában pedig egy olyan ember dolgozik, aki mindezt nem tanulta, hanem hozta magával.
Az e heti fejlemények ismét csak bizonyították, hogy nincs olyan súlyos válsághelyzet Romániában, amelyet a politikai osztály ne lenne képes tovább fokozni.
Bár csütörtökön többfelé alakultak ki záporok Erdélyben, a gazdák többsége hiába várt a tartós, kiadós csapadékot. A meteorológiai előrejelzések szerint azonban a hétvégén többfelé megérkezhet az eső.
Erőltetett menetben látott neki a bukaresti kormány a védelmi képességek fejlesztését szolgáló európai SAFE-program végrehajtásának, amelynek keretében közel 17 milliárd euró áll Románia rendelkezésére.
Lépésről lépésre Isten igéjének a fényében próbál előre haladni a megalakulásának 30. évfordulóját idén ünneplő Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség, amelyben Rácz Ervin Lajos lelkipásztor szerint megpróbálják összehangolni a generációkat.
Fontos mérföldkőhöz érkezett az apahidai református közösség templomépítése: a Krónika munkatársainak jelenlétében időkapszulát helyeztek el az épülő torony egyik szegletében.
Erdélyben még rétegjelenség a gombatermesztés, de egyre többen látnak benne lehetőséget. A székelyföldi Márton Zoltán gourmet-gombákat termeszt, hírportálunknak arról beszélt, hogyan működik a termesztés, mivel érdemes kezdeni, és meg lehet-e élni belőle.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!