A legjobb bor a természetes bor

– Mi késztet arra egy fővárosi fiatalembert, hogy vidékre költözzön és mindent egy lapra feltéve elsőgenerációs borászként a borkészítésre alapozza további életét?

– Fővárosi, újpalotai fiatalemberként azért dönöttem a vidék mellett – első körben Veresegyháza mellett –, mert Budapestet nem igazán éreztem a saját életteremnek. A veresi szőlőből készült bor tapasztalatai alapján a Mátrában kötöttem ki, hogy saját művelésű szőlőből lehetőleg a legjobb bort nyerhessem. Végül is a Mátrában leltem igazi otthonra és dologra. A borkészítés számomra elsősorban nem „pénzszerző tevékenység”, hanem az élet és a természet évről évre történő megújulásának megismerése, a legjobb nedű megalkotása, a fajták felfedezése és mindezek melléktermékeként a jó borok kortyolgatása.

– Sok vita folyik szakmai berkekben arról, hogy a bor minőségéhez mennyit ad az alapanyag és mennyit a borász. Te ezt hogyan látod?

– Szerintem a bor minősége százszázalékban a szőlő minőségén múlik, a pincében ezt az értéket szeretném megőrizni, vigyázni rá, és a végén palackba tölteni. Nem fogadom el azt a borászati hozzáállást, hogy jól agyontisztítjuk a mustot, aztán beleteszünk mindenféle adalék- és segédanyagot, amit a boltban lehet kapni (meg amit nem is). Jómagam természetes borokat készítek, vagy még helyesebb kifejezés szerint segítek világra. Sokfelé elmondtam: a borospince nem vegyipari laboratórium, hanem szülőszoba. Szerencsére a hozamkorlátozás miatt bőségesen minden benne van az alapanyagban abból, amire a borban szükség van.

– A borászok jellemzően nemzeti gondolkodású emberek, a magyar bortermelő és borivó nemzet. Az erdélyi borászat nemrégiben elhunyt doyenje, Csávossy György szerint a bor elkíséri az embert a bölcsőtől a torig. Mennyiben függ össze a magyarság megmaradása a borkészítéssel?

– Kétségkívül, a szőlőművelés, a borkészítés és a borkultúra szoros kapcsolatban áll a nemzet megmaradásával, ugyanis hozzátartozik a Kárpát-medencei jelenlét (például nem New Yorkban mosogatok), a saját földjeink birtoklása (nem napszámos vagyok idehaza), a saját földjeink megművelése (kert-Magyarország) és a nemzeti identitás (Magyarország bornemzet). Tisztességes borokat kell készíteni és inni. Értékeljük, szeressük saját borainkat, mert az megmaradt értékeink egyik legkiemelkedőbbike.

– Az a természet közeli, konzervatív értékszemlélet, amit körülírsz, távol áll a mai korszellemtől, ahol a társadalom nagy része azt értékeli, azt becsüli, aki győztes, aki sikeres, függetlenül attól, hogy eredményeit tisztességesen érte el vagy sem...

– Erre csak annyit mondhatok, változzanak meg ők... Mi a külvilágtól függetlenül egy egységes értékszemléletet képviselünk.

– Milyen a boraid szakmai fogadtatása?

– Örömmel mondhatom, hogy a számomra szakmailag fontos emberek boraimat oda sorolják, ahova én is szánom.

– Mit tudsz mondani a mai fiataloknak, meg lehet-e tisztességesen élni borok készítéséből?

– Rövid válaszom: igen. De ez egy nagyon hosszadalmas építkezés, leginkább az első generáció számára. Pluszban egy extra adag megszállottságra, kreativitásra, kitartásra, áldozatvállalásra és lemondásra van szükség. Valamint egy olyan családra, melynek tagjai ezt elviselik és támogatják...

– Alkonyi László népszerű metaforája szerint a bor olyan, mint egy fénykép, amit a borász készít a dűlőről, illetőleg a termőhelyről. Ebben a metaforában a beeső fény az évjárat s a fajta pedig a fényképezőgép típusa. Ez az alapvetően Burgundiára, Champagne-ra és Tokajra kitalált metafora szerinted mennyire illik a Mátrára?

– A fotó-metafora természetesen igaz a Mátrára is, sőt szerintem érvényes mindenütt, ahol belenyúlás nélküli, természetes munka folyik. Két dűlő között bármekkora lehet a különbség a minimálistól a markánsig, de ha azt nézzük, hogy a régi öregek külön nevet adtak nekik, akkor biztosan volt rá okuk. Egyébként sokszor ránézésre is különböző geológiai képződmények része az adott dűlő, és ez persze a bor ízében is megjelenik. Nekem a Tavaszföld és a Vitézföld között kb. 500 m a távolság, mégis jelentős különbség van a két bor struktúrája között. A Vitézföld inkább széles, a Tavaszföld pedig magas szerkezet. A lényeg, amit nem győzök hangsúlyozni: ezeket az eltéréseket csak alacsony terheléssel, valamint belenyúlás nélküli, természetes borkészítéssel lehet hagyni érvényesülni. Számomra a nagy bor vagy a „legjobb” bor csak természetes bor lehet, amiben nincsen semmi toldás-foldás, kiegészítés. A Jóistentől kaptuk, nem emberi tákolmány. Szembeötlő az analógia a természethű bor versus élelmiszeripari, technológiai bor, valamint a természetes szépségű nő versus „szépségipari”, plasztikai sebészet által kisegített nő között. Egyszerűbb példával élve, hasonló a különbség a lelki „alátámasztással” bíró, szívből jövő, természetes mosoly, illetve a keep smiling között.

– A nemzeti gondolkodásúak a nemzet egységét szeretik hangsúlyozni, a kozmopoliták a különbségeket és a nemzetrészek szétfejlődését. Erdélyben sokfelé megfordulva éreztél-e érdemi különbséget az események hangulatában egy anyaországi rendezvényhez képest?

– Óriási különbséget érzek a határon kívülre került területek borkóstolóin: amellett, hogy egy bor-gasztronómiai élményben van részem, még egy kis magyar ünnep is egyben, mely előhozza az összetartozás és a megmaradás lelket melengető érzését. És ez egyértelműen érzékelhető akár a figyelemben, akár a borász személyéhez kapcsolódó szeretetben is.