
A dióültetvény kincsesbánya lehet a hozzáértő gazda számára
Fotó: Haáz Vince
Európa-szerte egyre nagyobb az igény a dióbélre. Erre a kihívásra már Erdélyben is figyelnek, hiszen egyre több a dióültetvény, amely megfelelő gondozás esetén szép haszonnal kecsegtet. Egy Marosvásárhely melletti faiskola szakemberével beszélgettünk.
2017. október 25., 20:382017. október 25., 20:38
2017. október 25., 20:432017. október 25., 20:43
Magyarországon 6500 hektárnyi diófaültetvény van, és az itt termesztett csonthéjas gyümölcs Európa éves diófogyasztási szükségleteinek mintegy három százalékát teszi ki. Romániában nincs hivatalos nyilvántartás, de alig haladja meg az ezer hektárt a termő diófások száma. Számuk viszont szépen növekedik, hiszen léteznek diótermelésre alkalmas területek, mint ahogy európai uniós és kormányzati pénzalapok is ültetvények létesítésére. Ravasz Szabolcs mérnökkel, egy Marosvásárhely melletti diófaiskola szakemberével az oltásról, a fák növekedéséről és gondozásáról beszélgettünk.
A Maros melletti területen több ezer kisebb-nagyobb diófacsemete látványa fogad. Vannak szabadban és fóliasátor alatt, földbe vetve és konténerbe ültetve. Ravasz Szabolcs mérnök lelkesen mesél róluk, mutatja vastagságukat, büszke arra, hogy idén már saját oltóvesszőjük lesz, s beszél arról is, hogy szaunához hasonló páratartalmú kamrákban oltják a gyökereket, hogy biztos legyen benne, a fajdió majd az eladott csemetén is terem. Közben a szakember sorra megdönti a közhiedelemben élő téveszméket a diófák neveléséről és gondozásáról.
Ravasz Szabolcs mérnök szerint egyre nagyobb az igény a facsemetéikre
Fotó: Haáz Vince
Szaktanulmányai befejezése után Ravasz Szabolcs Magyarországon tanult, ott leste el a szakma rejtelmeit, majd hazajött, s itthon kamatoztatja tudását. Szerencsésnek mondja magát, hiszen lehetősége van a tapasztalatából kifejlesztett módszerekkel dolgozni. „Kevés szakkönyv akad, és azokból is több minden kimaradt. Sokat nem tudunk még a dióról, ez a növényfaj igazi rejtély számunkra. Azt tudjuk, hogy dugványozással nagyon nehezen lehet szaporítani, s ahány diószem, annyi fajta, nem egyformák. Ahhoz, hogy fajdiót termő csemetéket kapjunk, oltani kell. A dió nem örökli az anyafa tulajdonságait, ezer dióból még ötven sem lesz ugyanolyan, mint az eredeti fa – vagy még kevesebb, ha nem ugyanabban a talajban nő. Az oltás sem olyan egyszerű, mint más gyümölcsfák esetében, mert a megvágott fa nehezen gyógyul” – magyarázza Ravasz.
A diófacsemetéket télen különleges körülmények között oltják. A szakkönyvek szerint két hétig meleg és magas páratartalmú kamrákban kell tartani, hogy meginduljon a nedvkeringés, ezt követően kell oltani. Még egy ideig így is melegben kell tartani, hogy a „seb” gyógyuljon. Ravasz Szabolcs szerint a kéthetes bemelegítés biztosítása nem gazdaságos és nem is szükséges, így ezt kihagyják. A 28 fokos, 100 százalékos páratartalmú kamrákba vitt, fenyőfaforgácsba ültetett, legalább 2 cm vastagságú csemetéket egyből beoltják. Az oltóvesszőt eddig az algyógyi vagy a Râmnicu Vâlceán levő kísérleti állomásokról vették, idéntől saját oltóanyaguk van. „Az évek során sok mindenre rájöttem, például arra, hogy a szakkönyvekben leírtnál több vízre van szüksége a diófáknak. Ha rendszeresen öntözzük, akkor a csemeték gyorsabban nőnek, jobban vastagodnak, és gyorsabban be lehet őket oltani. Az oltási előkészületeket lerövidítettük, s az oltást követően két hétig hagyjuk, hogy a seb gyógyuljon, és utána kikerülnek a fóliasátorba, konténerbe ültetve. Januártól áprilisig oltunk, jelenleg 70 ezer ültetésre kész facsemeténk van” – mondja a szakember.
A beoltott csemeték fóliasátorban várnak értékesítésre
Fotó: Haáz Vince
A veszteségek terén jó mutatóik vannak. Általában a beoltott vesszők fele marad meg, náluk viszont 65–70 százalékra tehető az oltás után megmaradt csemete, amelyet a második évben már el lehet ültetni. Általában ősszel érdemes, de mivel konténerben vannak, bármikor végleges helyükre kerülhetnek.
Beszélgetés közben megnézzük az oltóvessző-ültetvényt, ahol külön sorokba helyezték a különböző fajtákat. Ravasz szerint a talajtól, de főleg a gondozástól függ, mikor és milyen diótermése lesz egy elültetett csemetének. Kiderül, sokan abba a tévedésbe esnek, hogy a diófaültetvényt nem kell gondozni, csak beültetni egy megfelelő területre, s hagyni, hogy magától növekedjék. „Ugyanúgy szükséges gondozni, mint más gyümölcsöst, vagyis permetezni kell a károkozók ellen, és öntözni, ha nincs elég eső.
A diófa éves vízszükséglete 1100 literre tehető. A faiskola vidékén idén áprilistól október első hetéig csupán 350 liternyi csapadék esett, vagyis a többit pótolni kellett. Amíg csemeték, koronaalakítás céljából metszeni kell a növényeket, később erre háromévenként van szükség, hogy a korona szellős legyen, mert így némiképp elkerülhető, hogy a baktériumok és gombák szaporodjanak rajta. Ha a fákat megfelelően gondozzák, már az ötödik évtől teremni kezdenek, s a nyolc-kilencedik év után várható olyan termés, amelyet már értékesíteni lehet. „Nagy a kereslet, a diófaültetvények száma pedig egyre növekszik. A piacon pedig van még bőven hely újabb ültetvények létrehozására” – magyarázza vendéglátóm. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy a faiskolájukban nevelt csemeték iránt nagy a kereslet, s már idén ősszel több ezer csemete talált gazdára. Egyre többen megértik, hogy fontos beoltott facsemetét vásárolni, és az sem mindegy, milyen fajtát ültetnek, hiszen az őshonosak bírják igazán a telet vagy a tavaszi fagyokat. Például már a magyarországi fajták sem állják itt nálunk a helyüket, hiszen tavasszal korán kirügyeznek, s itt Erdélyben késő tavasszal is lehetnek hajnali fagyok, amelyek teljesen tönkreteszik a rügyeket.
Ami a jövőt illeti, Ravasz Szabolcs arról álmodik, hogy a faiskolához egyszer laboratórium is fog tartozni. Ott majd kísérletezni lehet, jobban megismerni a diót, a csemetét, a hormonokat, amelyek hozzájárulnak a fejlődéshez.
A befektetés nem kis összeg. A szakember kétféle beruházási lehetőségről beszél lapunknak. A hosszú távú befektetés szerint, ha idén 6000 euróért dióültetvényt hozunk létre olyan fajtából, amely nem terem, hanem csak növekedik és vastagszik, 25 év múlva 600 ezer euróért lehet a rönköt értékesíteni. A másik lehetőség a hagyományos dióültetvények létrehozása. Öt hektár esetében mintegy 20 ezer euró kezdőtőkére van szükség, s még egy ekkora összegre, hogy a fejlődés első hat évében gondozzuk a fákat. Ez a befektetés már az első és második termő évben megtérül, és ezután 36 ezer eurós évi nyereségre számíthatunk, aminek csupán 15–20 százalékát kell visszafordítani a megfelelő gondozásra. Ezen kívül területalapú támogatásokat is le lehet hívni a dióültetvények esetében. Idén is pályázni lehetett dióültetvények létrehozására az Országos Vidékfejlesztési Ügynökségnél (PNDR), ahol viszont fontos feltétel a saját pénzalap megléte. Pénzt lehetett igényelni meglevő gyümölcsösök fiatalítására vagy új ültetvények létrehozására.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!