
Fotó: Csinta Samu
Székelyföldön már közismert márka, de egyre több „külső” erdélyi helyszínen is jelen van egy jellegzetes fafigura. Pista bá és a gyarapodó „családtagok” immár nemcsak a székelység bumfordi szimbólumai, hanem annak is: miként nőhet ki virágzó üzlet egy jó ötletből.
2015. augusztus 28., 21:162015. augusztus 28., 21:16
Pista bát egy biciklibaleset okozta kényszerpihenő, illetve az annak nyomán felmerülő egzisztenciális kérdések vajúdták ki. Az eredettörténet persze ily módon jócskán leegyszerűsített, de korántsem mentes a valóságtól. „Már korábban szembesültem azzal, hogy nem volt, amit ajándékba vinnem Székelyföldről magyarországi ismerőseimnek, így saját kezűleg készítettem néhány székelyföldes hűtőmágnest. A Pista bához hasonló figurák amúgy elég sok országban előfordulnak, a dél-romániai megyékben is jelentős kultúrája van a jelenségnek, csakhogy ott nem zajlik tudatos márkaépítés. Az ötlet mindenesetre akkor bekerült egy füzetbe, én meg végeztem a megszokott dolgaimat” – idézi fel az őskezdeteket a sepsiszentgyörgyi Vrabie Kovács Zsolt. Csuri, ahogy nemcsak a környezete, de a felesége is nevezi.
Ötletfüzet
Miután 2013-ban hónapokon át gipszben sínylődött, és szüneteltetnie kellett a lényegében egyszemélyes reklámvállalkozását, az év vége felé kínozni kezdte a hogyan tovább gondolata. Karácsony közeledett, miből lesz így ajándék a fa alatt, merült fel élesen a kérdés, és került elő újra az ötletes füzet. Mivel elsősorban olyan dolgokban gondolkozott, amelyeket saját kezűleg is képes elkészíteni, a karácsonyi vásáron megjelent az első harmincas kontingens Pista bá. A mosolygós bajszos-lajbis figurát azonban a vásár első felében nem nagyon vitték, míg az öt-hatodik napon beindult az üzlet, s két nap alatt el is kelt a portéka. Közöttük olyan is, amely még bőven magán viselte a kezdeti kézművesség nyomait, dőlingélt, pocakos volt. Épp mint egy italozni szerető székely atyafi.
Mivel úgy tűnt, a dolog tetszik az embereknek, Csuri elkezdett gondolkodni a folytatáson, utánatanulni, olvasni. A kockafejű székely pedig elindult a karrier útján. Sokáig egyedül volt, de ma már egy sokasodó csoport vezéralakja, amelynek tagjait elsősorban a vásárlói, megrendelői igény termelt ki. „Az asszonyfigurát például egy craiovai vállalkozó a szó szoros értelmében kikényszerítette belőlem. Szentgyörgyön vásárolt tőlem néhány Pista bát, megkérdezte, miért nincs párja, és megígértette velem, hogy elkészítem. Sokáig nem tettem egyetlen lépést sem az ügy érdekében, de ő nagyon kitartó volt, s egyszer csak bejelentette: néhány napon belül érkezik, s szeretne vinni magával legalább hármat. Kénytelen voltam nekilátni, és gyorsan kiderült, hogy jelentős igény mutatkozik az Asszonra” – avat be a titkokba a háromszéki kézműves válallkozó. Az eredetileg János bának induló, de az idősebb Vrabie Kovács vállalkozásánál dolgozó egyik nyugdíjas szaki mintájára végül Pista bává lett figura mellett lassan megjelent egy vadász, a Székely Vágta rendezőinek ösztökélésére egy székely huszár, a Nemzeti Vágtára egy magyar huszár, J koma és G bá – hogy mindenki kedvére nevezhesse majd el –, a Zöreg. Októberre ígérik Nannyó megjelenését, akinek hárászkendőjét szakmányban horgolja otthon Csuri anyósa. A „bizniszben” a család majd valamennyi tagja benne van, ha egyébbel nem, hát az ikeás párna pihéivel, amelyek remekül hasznosíthatók huszárcsákón lengedező kakastollként.
A szalámi arca
A szaktanácsok és a tapasztalat nyomán a juharfa hasznosításánál állapodott meg a vállalkozó, nem utolsósorban azért, mert épp olyanra szürkül a fénytől, mint a székely harisnya. Csuri szakmai krédója, hogy minden új figura egy fokkal igényesebb kialakítású legyen, ezért aztán Pista bá is a 2.1-es változatnál tart, miután sikerült kialakítani a paraszting buggyos ujját is. A tökéletesítés a technológiát sem „kímélte”, a szalagmunka bevezetése, a hibák fokozatos kiküszöbölése nyomán a kezdeti napi 8 figurához képest ma már akár 130 is kijön a műhelyből. Az eddigi legnagyobb rendelés a Székelyföldi Vadásznapok szervezőitől érkezett, akiknek közel 200 vadászt kellett legyártani, nyakkendőjükön míves mikrofaragással. Az értékesítés szempontjából a Szent György Napi vásár a csúcs, de igyekeznek jelen lenni Erdély valamennyi vásárán, ugyanakkor a Facebookon érkező rendeléseket is szívesen kielégítik. „Nem gondolkozom klasszikus webshopban, mert nem akarom a vásárlóimat plusz költségekkel terhelni. Partnerek révén juttatom célba a megrendelt árut vagy egyszerű postai úton” – mondja a vállalkozó. Úgynevezett korlátozott számú kollekciók felvillantásával is igyekszik ébren tartani a vásárlói érdeklődést, ezeket világhálós úton teszteli. Az internetes társasági hálók is rengeteget segítenek a népszerűsítésben, fényképek százai tanúskodnak arról, hogy Pista bá és családtagjai gyakorlatilag a világ valamennyi országába eljutottak már. A legtöbb lájkot egy Dubajban állomásozó Pista bá kapta, mintegy 40 ezren „tetszikelték” a világ legmagasabb épülete, a Burj árnyékában pózoló székely atyafi fotóját.
Nem hiába rendelkezik reklámos előélettel, Csuri mindennél fontosabbnak tartja a márkaépítést, és hajlandó is áldozni annak érdekében. Így a vásárokon rendszerint egész csődület követi a Pista bá történetét népszerűsítő animációs filmet, s az ősz folyamán bábszínházban is fellép a bajuszos alak. De Pista bá a reklámarca és neve a sepsiszentgyörgyi Bertis húsfeldolgozó és forgalmazó cég hagyományos székely termékeinek – természetesen levédett márkaként.
Csoda-e, ha 2013 karácsonya angyali ajándékként ivódott be a Vrabie Kovács család életébe?
Balázs Ferenc (1901–1937), a kiemelkedő unitárius lelkész, költő, író, faluszervező szellemi örökségére összpontosít 2026-ban a Magyar Unitárius Egyház. Kovács István püspök megkeresésünkre Balázs Ferenc szerteágazó tevékenységéről beszélt.
Az Alföldön ügyes kezű mesteremberek is készítették, Erdélyben tamburaként emlegették, Kodály a szegények hangszerének nevezte. Ma virágkorát éli: hungarikum lett, és egyre többen veszik kézbe. Gyermek- és ifjúsági citeratalálkozón jártunk Maros megyében.
A börtönlelkészi szolgálat láthatatlan, mégis létfontosságú terület a lelkipásztori munkában. Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor a szamosújvári és besztercei börtönökben vigaszt, reményt és Isten igéjét viszi a rabok számára.
„Reformátusnak kell maradnunk, a Szentírásra és hitvallásainkra építve” – vallja Kolumbán Vilmos József erdélyi református püspök. Interjúnkban Kolumbán Vilmos József a Református Egyházak Világközössége progresszív teológiai irányáról is beszélt.
Legyen szó képzőművészetről vagy irodalomról, műveiben visszaköszönnek a természettel összhangban élő faluközösségbe kapaszkodó gyökerek, az irányt mutató népi bölcsességek, a sallangok nélküli kifejezések, a deportálást túlélők közösségi traumája.
A rövid ideig tartó hideghullámot követően szerdától ismét enyhe, csapadékban gazdag időjárás várható, a nappali csúcshőmérséklet elérheti a 10 fokot. Melegfronti hatásokra kell számítani.
Kutyaszorítóba kerültek a négypárti bukaresti kormánykoalíciót alkotó politikai alakulatok, köztük is kiemelten az RMDSZ: úgy kell elszámolniuk a felháborodott polgárok előtt a népszerűtlen intézkedésekért, hogy a döntést közösen hozták meg.
Házi készítésű hústermékek és pálinkák versenyét szervezi immár negyedik éve egy lelkes fiatalokból álló csapat a Kolozsvártól mintegy húsz kilométerre fekvő Tordaszentlászlón. A többség számára a rendezvény remek gasztronómiai alkalomnak számít.
A reformáció genfi emlékművétől kőhajításnyira fekvő gyülekezeti házban ma is hangzik a magyar ige. A svájci városban Dániel Levente erdélyi ösztöndíjasként szolgál, amely a magyar diaszpóra számára egyszerre lelki otthon, kulturális kapaszkod&oac
Csütörtök délután nyílt meg az Apáczai 400 című képzőművészeti kiállítás a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum dísztermében. A tárlat Apáczai Csere János sokoldalú szellemi öröksége előtt tiszteleg, kort&am
szóljon hozzá!