Nem elégednek meg az itthoni sikerrel az ételrendelést egyszerűbbé tevő, a környező vendéglők közötti eligazodást segítő, Erdélyben a Meniulzilei.info név alatt futó honlap üzemeltetői.
2015. június 27., 07:332015. június 27., 07:33
A platform ugyan már egy ideje jelen van Budapesten (napimenu.hu), de további, harmincnál is több magyarországi városban terjeszkednének az ötletgazdák. A távlati tervek között szerepel ugyanakkor a honlap kiterjesztése Ausztriába (mittagsmenu.info). A meniulzilei.info alapítója és társtulajdonosa, Boda Levente Gergely, a Vásárhelyi Hírlap fotós munkatársa elmondta, kezdetben hónapokon át fejlesztették a projektet, hogy minél több információt fel tudjanak tölteni a vendéglők és pizzázók, illetve a meniulzilei.info munkatársai: aktualizált napimenü-kínálatot, à la carte-kínálatot, elérhetőséget, nyitva tartást, fizetési lehetőségeket, egyéb szolgáltatásokat, térképet a vendéglő azonosítása érdekében, ételrendelési feltételeket stb. Idén indították el az online rendelési lehetőséget, így a vásárló néhány kattintással meg is tudja rendelni az ebédjét.
Kezdetben nem megélhetési, meggazdagodási lehetőségként tekintettek a projektre, mindössze egy valós igényt akartak kielégíteni. „Amikor azonban a második megkeresett vendéglős rákérdezett, mennyit kell ezért fizetnie, mégiscsak díjszabást vezettünk be” – magyarázta az ötletgazda. A honlapokat jelenleg is az éttermek által fizetett havi összegből tartják fenn, a nyár folyamán pedig új rendszer bevezetését is tervezik: eszerint a cégek már a weboldalon keresztül megvalósuló eladásaik után is fizethetnének. Ennek egyik feltétele, hogy az ételrendelésre kizárólag online lehetőség nyíljon, így pontosan lehet követni a tranzakciókat.
Másik újítás, hogy a projekt egyre inkább átáll mobiltelefonra: tavaly készült el a Daily Menu nevű applikáció, amely mindegyik, az elképzelésbe bevont hazai és külföldi városban használható, segítségével pedig nemcsak az éttermek aznapi kínálatáról, árairól tudhat meg többet a felhasználó, de annak kiderítése is egyetlen kattintásba kerül, hogy melyik vendéglő van hozzá legközelebb.
„A számítógép használata ugyan kényelmesebb, de a tendenciák a telefonos alkalmazás felé mutatnak. Sokkal gyorsabban nő azon ügyfeleink száma, akik letöltik mobilra az applikációt, mint akik számítógépen regisztrálnak, navigálnak” – indokolta Boda.
A Meniulzilei.info 2009-ben indult Marosásárhelyen, öt éven át kizárólag Maros megye székhelyén működött. A terjeszkedés 2014-ben kezdődött, jelenleg 16 romániai városban – többek között Kolozsváron, Nagyváradon, Temesváron, Segesváron, Nagyszebenben és Bukarestben – vannak jelen, a magyarországi napimenu.hu domainnevet pedig tavaly májusban vásárolták meg.
Külön honlap szolgálja a székelyföldi igényeket: a napimenu.ma oldalon a csíkszeredaiak, a székelyudvarhelyiek és a sepsiszentgyörgyiek rendelhetnek ételt, válogathatnak a vendéglők között. A napimenu.ma inkább magyarul működik, a vendéglők részéről ugyanis nem volt igény román tartalom feltöltésére is, csak Marosvásárhelyen érhető el románul is. A tulajdonosok megadták a lehetőséget arra, hogy az éttermek románul és magyarul is megjelenítsék ajánlataikat, de ezzel csak néhány vásárhelyi cég élt, ott is meglehetősen kevesen – a román nyelvű tartalomhoz képest a magyarul is közlők aránya átlagosan 5, legfeljebb 10 százalék, bár a szolgáltatásokra az Erdélybe érkező magyar turisták részéről is lett volna kereslet.
A honlap forgalma abszolút érték szerint Bukarestben a legnagyobb, de a lakosság számarányához képest Marosvásárhelyen a legnépszerűbb. Boda L. Gergely szerint azért, mert ott vannak jelen, tartják személyesen is a kapcsolatot az éttermekkel, és az ügyfelek többségét is ismerik. A cégnek nincsenek hagyományos értelemben vett alkalmazottaik, nincs hierarchikus felépítés, szükség esetén bármikor tudják egymást helyettesíteni a munkatársak. Fizikailag nincsenek jelen valamennyi városban, például a nagyváradi munkatárs foglalkozik a szatmári, a zilahi és a kolozsvári projekttel is.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!