Hirdetés

Fejjel és fejhússal

•  Fotó: Csinta Samu

Fotó: Csinta Samu

Prófécia, cégalapítási lendület, szakmaiság, kitartás: ezek a Brassó megyei Apácán működő, húsfeldolgozással és forgalmazással foglalkozó Apmez Kft. húszéves fennállásának legfontosabb jellemzői. Fejhús-sikertörténet Varga Gyula vállalkozóval.

Csinta Samu

2014. december 06., 09:242014. december 06., 09:24

A Kolozsvár melletti Szászfenesen voltam katona a nyolcvanas évek elején, a kimenők alkalmával ott fordultam meg jó néhányszor egy idős zsidó bácsinál. Ilyeneket mondott nekem: szerencsés vagy, hogy alig húszéves vagy, mert ez a rendszer tíz éven belül megbukik, te meg épp jó korban leszel, amikor eladják a vállalatokat. Részvények lesznek, céget lehet nyitni. Közel tíz éven át minden pillanatban arra vártam, mikor válik be a jóslata – meséli az 54 éves üzletember.

Kiből lesz jó mészáros?

A Barcaság és Székelyföld határán fekvő Apáca községben született és tevékenykedő Varga Gyula húsipari vállalkozónak 1990 elején a brassói kormánybiztos adta meg a következő lökést. Barátjával a kommunista visszarendeződés veszélyére kívánta figyelmeztetni a prefektust, aki a következőkkel bocsátotta útjukra a forró fejű fiatalokat: gyerekek, akiben ennyi energia van, annak sürgősen vállalkozást kell indítania. Mire ők: gondoltak is rá, cipőjavítástól és gyártástól az autószervizig sok mindenre, csak épp nem tudják, mibe fogjanak. A prefektus tanáccsal is szolgált: Brassó megyében a továbbiakban is rengeteg embernek kell ennie, márpedig tej- és húsfeldolgozó egyetlen egy van az egész megyében... „Hazafelé jövet a kollégával már azt taglaltuk, ki mire képes: ő meg tudja szúrni a disznót, nekem van egy helyiségem, amit csak le kell vakolni. Úgy képzeltük, hogy felvásárolunk hetente két-három disznót, azt hurkának, kolbásznak, tőkehúsnak feldolgozzuk, hétvégén eladjuk. Az első tehenet 1991. október 23-án vágtuk, a sokéves hiány után mindenki marhahúst vásárolt. Így indultunk.”

A cég azonban az 1994-es újraindulást és névválasztást – Apmez Kft. – követően vett igazi lendületet. A piac időközben hirtelen óriásira tágult, Brassó megyében adott pillanatban 37 feldolgozó működött. Varga szerint kezdetben fontos volt megismerni, hol is tartanak, mit is keres a vásárló, ennek érdekében boltokat is nyitottak Brassóban. Ma kilenc feldolgozó keresi a vásárlók kegyét az országos hálózatok mellett, amit a cégvezető még mindig túl soknak tart, hiszen a nagyobbak így is csak 70-100 tonnás kapacitásuk negyedén dolgoznak. Akik „elestek”, elsősorban azok közül kerültek ki, akik nem „hajoltak” eléggé le a szakmához – tartja Varga Gyula. „Természetesen jómagam is sokáig tele voltam kétségekkel: értek én valaha igazán ehhez a szakmához, amelyhez korábban semmi közöm nem volt? Fogalmam sem volt, hogy milyen nehéz dologba fogtam. Nemrég találkoztam a neves brassói húsipari cég tulajdonosával, Lucával, aki nem mulasztotta el megismételni, mennyire sajnált annak idején. De majdnem minden megtanulható, ma például akár a járásából képes vagyok megítélni, kiből lesz jó mészáros: aki a sarkára lépve jár, abból biztosan nem. De a gyors mozgás, a robbanékonyság, a csuklóizmok fejlettsége is árulkodó jel.”

Itthon, mint odakinn

Az Apmez egyik nagy dobása a fejhús feldolgozása, amelyet részben újra csak a kényszer, a véletlen termelt ki. A kétezres évek elején ugyanis néhány gyengébb év köszöntött a cégre: megjelentek a nagy eladók, eltűntek a kicsik, s ezzel a kis apácai cégnek is bennragadt egy csomó pénze. Faluhelyen ugyanis ma is dívik a hitelbe vásárlás, felírják, majd nyugdíjkor fizetnek a vásárlásért. Valamit ki kellett találni. „Egy höltövényi cég már ’94-től végzett bérmunkát Németországban, mi azt követően kerültünk a képbe, hogy egy jogszabályváltozás nyomán már csak azok a cégek vihettek ki munkásokat, amelyek itthon is rendelkeztek termelőegységekkel. 2004-ben vittük ki az első csapatot az Oldenburg közelében működő gyárba, később házat vásároltunk, ott laknak a munkásaink. Egy ideig rendőr, sofőr, mindenes voltam egy személyben.” A németországi munka az erdélyi munkásokat megtanította disznófej-kicsontolásra, s mivel itthon ma is csak kevesen tudják, mit lehet csinálni az olcsóbb fejhússal, Apácán is ráálltak a disznófejvásárlásra. Kezdetben a német partnerrel közösen próbálták meg eladni, ma viszont a fejhús felhasználásával igyekeznek nem helyettesítőkkel, hanem húsból készült, de hozzáférhető áron előállított termékeket kínálni. Az Apmez termékei legalább 30 százalék fejhúst tartalmaznak, gyorsan feldolgozva, fagyasztás nélkül, megfelelő fűszerezéssel. „A fejhúsnak magas a zselatintartalma, de mivel csont-közeli hús, a kalciumtartalma is magas, amire nagyon oda kell figyelni. Viszont nyáron is csinálok disznófősajtot, csak a rendelés időtartamára kell figyelemmel lenni. Mi ugyanis nem akarjuk hatvan napra tartósított termékkel traktálni a vevőt.” A cég elsősorban Brassó és a környező megyék kisebb települései alacsonyabb fizetőképességű vásárlóinak szánja több mint 40 féle termékét.

A németországi bérmunka ugyanakkor az alkalmazottak munkamoráljának javítását, a plusz anyagi motivációt is célozza. A turnusonkénti 30-50 ember havi 1300-1600 eurót keres, a hat hónapos kinntartózkodást hasonló időtartamú itthoni munka követi egy hónapi szabadsággal fellazítva. Az alapelvárás: itthon is hasonló odaadással, elkötelezettséggel dolgozni, mint odakint. Ami Németországban váltásonként 40 tonna disznófej kicsontolását jelenti...

Jövő év áprilisától új otthonba költözik a cég termelőkapacitásának nagyobbik része, az egymillió eurós beruházással épített és felszerelt gyár már csak az apácai ülepítőállomás átadására vár. A régi egység pedig a jövőben kizárólag a 8-10 tradicionális termék előállítását szolgálja.

Varga Gyula leginkább arra büszke, hogy ma is több mint tíz olyan munkatársa van, akit annak idején nagyon fiatalon alkalmazott, s akinek esetenként már az unokája is a gyárban dolgozik. „Mintegy 300 mészárosnak adtam munkát, akik közül ma sokan a világ különböző részeiről hívnak fel, s köszönik meg a lehetőséget. A mészárosaim gyerekeit együtt kereszteltük, együtt konfirmáltuk, húsz év alatt mintegy 800 ember fordult meg itt. Ez ad erőt, amikor fáradni érzem magam.” Ötvennégy évesen persze messze még a mérlegkészítés pillanata.

 

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. február 15., vasárnap

Erdélyiség és egyetemesség egészséges összhangja: Balázs Ferenc életművét állítja a ma embere elé az unitárius egyház

Balázs Ferenc (1901–1937), a kiemelkedő unitárius lelkész, költő, író, faluszervező szellemi örökségére összpontosít 2026-ban a Magyar Unitárius Egyház. Kovács István püspök megkeresésünkre Balázs Ferenc szerteágazó tevékenységéről beszélt.

Erdélyiség és egyetemesség egészséges összhangja: Balázs Ferenc életművét állítja a ma embere elé az unitárius egyház
Hirdetés
2026. február 14., szombat

A szegények hangszeréből hungarikum: újra hódít a citera Erdélyben

Az Alföldön ügyes kezű mesteremberek is készítették, Erdélyben tamburaként emlegették, Kodály a szegények hangszerének nevezte. Ma virágkorát éli: hungarikum lett, és egyre többen veszik kézbe. Gyermek- és ifjúsági citeratalálkozón jártunk Maros megyében.

A szegények hangszeréből hungarikum: újra hódít a citera Erdélyben
2026. február 09., hétfő

Szolgálat a rácsok mögött: reményt visz a szamosújvári börtönbe Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor

A börtönlelkészi szolgálat láthatatlan, mégis létfontosságú terület a lelkipásztori munkában. Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor a szamosújvári és besztercei börtönökben vigaszt, reményt és Isten igéjét viszi a rabok számára.

Szolgálat a rácsok mögött: reményt visz a szamosújvári börtönbe Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor
2026. február 08., vasárnap

Egyház és közélet határán: Kolumbán Vilmos József erdélyi püspök a reformátusság kihívásairól itthon és a nagyvilágban

„Reformátusnak kell maradnunk, a Szentírásra és hitvallásainkra építve” – vallja Kolumbán Vilmos József erdélyi református püspök. Interjúnkban Kolumbán Vilmos József a Református Egyházak Világközössége progresszív teológiai irányáról is beszélt.

Egyház és közélet határán: Kolumbán Vilmos József erdélyi püspök a reformátusság kihívásairól itthon és a nagyvilágban
Hirdetés
2026. február 05., csütörtök

Nemzete és szülőföldje szeretete köszön vissza a munkáiban – Brittich Erzsébet, Simonyifalva sokoldalú művésze

Legyen szó képzőművészetről vagy irodalomról, műveiben visszaköszönnek a természettel összhangban élő faluközösségbe kapaszkodó gyökerek, az irányt mutató népi bölcsességek, a sallangok nélküli kifejezések, a deportálást túlélők közösségi traumája.

Nemzete és szülőföldje szeretete köszön vissza a munkáiban – Brittich Erzsébet, Simonyifalva sokoldalú művésze
2026. február 03., kedd

Melegfronti hatásokkal érkezik az enyhébb, csapadékos időjárás

A rövid ideig tartó hideghullámot követően szerdától ismét enyhe, csapadékban gazdag időjárás várható, a nappali csúcshőmérséklet elérheti a 10 fokot. Melegfronti hatásokra kell számítani.

Melegfronti hatásokkal érkezik az enyhébb, csapadékos időjárás
2026. február 03., kedd

Miért az RMDSZ-t szorongatja leginkább az adóprés a kormánypártok közül?

Kutyaszorítóba kerültek a négypárti bukaresti kormánykoalíciót alkotó politikai alakulatok, köztük is kiemelten az RMDSZ: úgy kell elszámolniuk a felháborodott polgárok előtt a népszerűtlen intézkedésekért, hogy a döntést közösen hozták meg.

Miért az RMDSZ-t szorongatja leginkább az adóprés a kormánypártok közül?
Hirdetés
2026. február 02., hétfő

Gyermekkorunk ízvilága elevenedett meg a házi készítésű hústermékek és pálinkák tordaszentlászlói ünnepén

Házi készítésű hústermékek és pálinkák versenyét szervezi immár negyedik éve egy lelkes fiatalokból álló csapat a Kolozsvártól mintegy húsz kilométerre fekvő Tordaszentlászlón. A többség számára a rendezvény remek gasztronómiai alkalomnak számít.

Gyermekkorunk ízvilága elevenedett meg a házi készítésű hústermékek és pálinkák tordaszentlászlói ünnepén
2026. január 31., szombat

Lelki gazdagodás a reformáció bölcsőjében: erdélyi lelkipásztor Genfben

A reformáció genfi emlékművétől kőhajításnyira fekvő gyülekezeti házban ma is hangzik a magyar ige. A svájci városban Dániel Levente erdélyi ösztöndíjasként szolgál, amely a magyar diaszpóra számára egyszerre lelki otthon, kulturális kapaszkod&oac

Lelki gazdagodás a reformáció bölcsőjében: erdélyi lelkipásztor Genfben
2026. január 30., péntek

A hiány képei: Apáczai Csere János a kortárs művészet tükrében

Csütörtök délután nyílt meg az Apáczai 400 című képzőművészeti kiállítás a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum dísztermében. A tárlat Apáczai Csere János sokoldalú szellemi öröksége előtt tiszteleg, kort&am

A hiány képei: Apáczai Csere János a kortárs művészet tükrében
Hirdetés
Hirdetés