A több lábon állás jelent biztonságot

Aki előadáson hallja Tófalvi Melinda korondi méhészt, még akkor is megszereti a méhészetet, ha nem méhész, csak kíváncsi laikusként ült be valamelyik bemutatójára. Annyifelé hívják előadni, illetve telefonon vagy személyesen kérik ki szakmai tanácsát, hogy azt gondolná az ember, oktatóként dolgozik, és ebből él. De ez a látszat. Az állattenyésztő mérnöki végzettségű asszony – aki „mellesleg” éppen méhészetből doktorál – férjével családi vállalkozásként egy korondi méhészetet tart fenn és ad munkát hat állandó alkalmazottnak.

„A méhészetből elég nehéz megélni, mert a méhész – akárcsak a mezőgazdaság sok más ágazatában a gazda – kiszolgáltatott. Öt éve méhészkedem főállásban, ami azt jelenti, hogy minden méhészethez kapcsolódó szolgáltatást felvállaltunk. Anyaneveléssel, méztermeléssel, mézfeldolgozással, kaptárgyártással, műlépöntéssel és teljes eszközforgalmazással foglalkozunk” – magyarázza a családot eltartó vállalkozás működési hátterét.

A 250 méhcsalád mintegy kétharmadával férje vándorol tavasztól július derekáig. Az évente megtett 2500 km-nyi vándorút során először az Al-Duna mentén fekvő Calafat-környéki akácosokba mennek, innen jönnek fel a Kárpátokba – Horezu, Nagyszeben és Medgyes környékére –, majd két-három hetes itthoni vizit után ismét a Kárpátokon túli területek hárserdői következnek, utána a napraforgó és onnan haza.

A vándoroltatás időjárásfüggő: a tartósan szeles, esős, hideg idő teljesen áthúzhatja a méhész számításait, ezért egyre ritkább a minden szempontból tökéletesre sikeredett, rekordtermést kínáló esztendő. Példaként az utóbbi három évet említi, amikor csak méztermelésből nem tudtak volna megélni, és ilyenkor nagyon jól jön a kiegészítő szolgáltatások hozama.

Támogatások nélkül nem megy

„A mai méztermelés már nem alkalmazkodik a piac törvényszerűségeihez, mint régen, amikor szűk években drágább, a bőséges felhozatalú években meg olcsóbb volt a méz felvásárlási ára. A »világpiaci ár« kiegyenlítő hatása mindenhol jelen van, és nem vesz tudomást arról, hogy az erdélyi gazdáknak kevés vagy sok a méze. Mézszegény években a gazdák nehéz helyzetbe kerülnek, hiszen ha nincsenek tartalékaik, akkor a hiányt, a ráfizetést nincs miből fedezni” – fogalmaz a korondi méhész-szakember.

Ennek a visszás helyzetnek az enyhítésére jól jön az állami és az európai uniós támogatás. Sovány esztendőkben ez segíti a méhészt a talpon maradásban, jól mézelő években pedig beruházásra, fejlesztésre is futja az állami szubvencióból.

A méz iránti kereslet élénk, azonban a fogyasztók többségét csak az ár érdekli. A nagyáruházak polcain található mézesüvegekre immár kötelezően fel van írva a méz származási helye – azaz EU-n belüli vagy kívüli országokból importálják-e – azonban a bizonytalan eredetű és gyenge minőségű, de olcsóbb termék még mindig kelendőbb, mint az igazi méhészek méze. Tófalvi Melinda szerint minden méhésznek kialakul egy saját vevői köre, akik hajlandó 2–3–5 lejjel többet fizetni a minőségi mézért, de ez még mindig nem olyan számottevő forgalom, hogy megélhetést biztosíthatna a méhész számára. A megtermelt mézet országos viszonylatban öt nagy mézfelvásárló, nagybani forgalmazó gyűjti be.

Dömpingméhészet

A nyomott felvásárlási árak és a különböző betegségekre érzékeny méhállományok gondozása azonban így sem veszi el a kedvét sok kezdőnek attól, hogy a méhészetben lásson kincsesbányát. Vendéglátóm arról beszél, hogy sokan tapasztalatok és szakismeretek híján vágnak bele a méhészetbe, és nem pár családdal kezdik, hanem egyenesen 100-150-nel.

„Sokan külföldről térnek haza, mások itthon összegyűjtött pénzükkel vagy pályázati forráson kapott beruházásként látnak hozzá a nagybani méhészethez. Ez a típusú ember papíron kiszámítja, hogy mennyit fektet be, és annak alapján mennyi jövedelme származhat belőle. Mondanom sem kell, hogy ezek a számítások még hozzáértő, tapasztalt méhészek esetében sem mindig jönnek be, nemhogy a foglalkozáshoz alig konyító embereknek” – fogalmaz a szakember. Tófalviék forgalmazókként szokták megtapasztalni, hogy mekkora kára származik a kezdő méhésznek az ilyen nekiugrásból. Gyakran a tavasszal vásárolt állomány kétharmada pusztul el őszire, tavaszra pedig a többi is. A kiábrándult „gazda” ilyenkor hagy csapot-papot, és kaptárai fertőző gócként ott maradnak a környéken, hiszen az életben maradt, de beteg bogarakat bezárni nem lehet, és azok más állományokat is fertőznek.

Tanulóiskola

„Aki jó méhész akar lenni, annak az elmélet és a gyakorlat elsajátítása egyaránt fontos” – magyarázza a szakember a méhésszé válás alapszabályát. Legrövidebb távon a legjobb eredmény általában úgy születik, ha a kezdő egy nagyobb méhészetben vagy egy tapasztalt méhész mellett tölt el legalább egy évet. Pár családdal kell kezdeni, és egy tapasztalt méhész vezetésével elsajátítani a tudnivalókat. A szakember úgy véli, ahhoz, hogy valaki magabiztosan mozogjon a szakmában, két-három év tanulási idő szükséges, de az 50-100-150 családos állományokhoz az öt év „tanulóiskola” sem sok.

Tófalvi Melinda fontosnak tartja a gazdatanfolyamokat is. A székelyföldi előadások mindig teltházasok, ami jól mutatja a fokozott érdeklődést. A tanfolyamon részt vevők közül többen személyesen megkeresik vagy telefonon kérnek tanácsot.