A kolozsvári párnagyáros álma

A tollból és pehelyből készülő párna és paplan régi idők óta az ember nyugodt álmának a tartozéka. Ez napjainkra sem változott, legfentebb a lúd- és a kacsatoll helyettesítésére kitalált szintetikus anyagok agresszívebb reklámja módosította a piaci felhozatalt. Aki ad magára és éjszakai nyugalmára, az továbbra is hagyományos nyersanyagból, a tollal és ennek finomabb származékával, a pehellyel töltött párnát és dunyhát részesíti előnyben. Asztalos Ferenc párna- és paplankészítő kolozsvári vállalkozó szerint a megfelelően mosott, tisztított, 90 fokos gőzzel fertőtlenített és válogatott tollú pehely ma is olyan alapanyag, amiből a legjobb minőségű ágyneműket lehet előállítani. A hagyományos és jó minőségű termékek iránti igény azonban ezen a területen is változott: az országban tevékenykedő mintegy tíz párna- és paplankészítő vállalkozás közül napjainkra mindössze három maradt meg a toll hasznosítása mellett, közöttük Asztalos Ferenc kolozsvári kisüzeme.

Áruházláncokban vakvágányon

Az ember azt gondolná, egy húszmilliós piac simán eltart három olyan vállalkozót, akik konokul hisznek az évszázadok óta bevált receptben. Ez mégsincs így. A fennmaradáshoz kompromisszumok kellettek: Asztalos üzeméből ma már kétharmad részt tollpárnák és paplanok, egyharmad részt pedig szintetikus anyagból készült áru kerül ki.

A kompromisszumok ezzel nem érnek véget, hiszen a cég kétezres évek eleji indulásakor megtapasztalt gyors és látványos felfutást más üzleti és vásárlói környezetben érték el. Amikor 2002-ben az első párna- és paplanszállítmányok elhagyták a cég udvarát, rövid idő alatt 250 üzlet volt rá vevő országszerte. A multinacionális új üzletláncok csak később árasztották el a romániai piacot, így a kolozsvári cég már nagy forgalmú gyártóként került velük üzleti kapcsolatba. Elsőként a Carrefour üzletlánc beszállítójaként látták el jó minőségű termékekkel a romániai áruházakat, azonban pár éves rekordforgalom ellenére is rá kellett döbbenniük, hogy az áruházlánc nem azért működik, hogy eladó és beszállító egyformán jól járjon. A válság előtti gazdasági felfutás hatására a francia cég robbanásszerű fejlesztésbe kezdett a romániai piacon, gombamód nyitotta új üzleteit, az ehhez szükséges finanszírozás egy részét beszállítóitól vasalta be. Asztalos cégét is arra kötelezte, hogy minden induló új Carrefour üzletbe 7 ezer euróval szálljanak be. Amikor már a sokadik ilyen felkérés érkezett, a kolozsvári üzletember meghúzta a vonalat, és döbbenten tapasztalta, hogy akkoriban az egyik legnagyobb romániai párna- és paplanbeszállítóként csak azért dolgozik, hogy az üzletlánc terjeszkedjen. A Carrefourral 2007-ben felbontott szerződés, illetve a rövidesen beköszöntő gazdasági válság a kolozsvári céget is padlóra küldte. Az egykor jól működő szaküzletek hálózata átalakult vagy felszámolódott: a válság utáni évek útkeresésében az induláskor még szerződéses viszonyban levő 250 üzletből kevesebb mint 100 maradt, így rá kellett döbbenniük, ha üzemük újra akarja építeni termelői kapacitását, üzletláncokat is meg kell keresnie. A Corával kötött szerződés annyival bizonyult jobbnak, hogy az áruházlánc nem próbálta lenyúzni az utolsó bőrt is beszállítóiról, azonban itt a minőségből kellett engedniük. Az áruházlánc-márka korábban Kínából importált olcsó és gyenge minőségű termékeinek gyártására a Cora hazai cégeket keresett, az ágynemű-kategóriában a kolozsvári kisüzemet bízta meg a gyártással. A cégvezető csak azért ment bele a nagy mennyiségű, de önköltségi ár körüli beszállításba, hogy jobb minőségű és drágább termékei megmaradhassanak az áruházlánc polcain. Számításai mégsem jöttek be: a vásárlóközönség szinte kizárólag az olcsó, de a gyártóra rákényszerített eladói árak miatt szinte semmi hasznot nem hozó termékeket keresi. Asztalos Ferenc keserű szájízzel állapítja meg, hogy egy kisüzemnek semmilyen formában nem jövedelmező áruházláncokkal együtt dolgozni. Főleg az olyan üzemnek nem éri meg, amelyik hisz a jól elkészített, minőségi áruban. Ilyenekre az áruházláncoknak nincs szükségük.

Szakboltok dicsérete

A világ és ezen belül a szakma változásaira figyelő kolozsvári vállalkozó idén a legnagyobb európai, frankfurti szakvásáron tapasztalta meg, hogy a saját termékeivel azonos német választék a kolozsvári felhozatalhoz képest legalább a duplájába kerül. Ez azt is jelentheti, hogy német partner segítségével kerülhetne be arra a piacra, amely a hazainál sokkal érzékenyebb a minőségre. A németországi látogatás arról az újfajta nyugat-európai trendről is meggyőzte, amiről már hallott ugyan, de idehaza még nem tapasztalta: a nagyáruházak helyett egyre többen keresik fel a kisebb szakboltokat, ahol a vevőnek megfelelő kiszolgálásban és szakszerű tájékoztatásban van része. „Kolozsvár Főterén kávézón, zálogházon és bankon kívül ma már semmi nincs. Ezzel szemben Frankfurt belvárosában öt lakberendezési szakboltot is találtam. Úgy gondolom, ez a trend előbb-utóbb hozzánk is beköszön” – magyarázza németországi tapasztalatait Asztalos Ferenc.

A Magyarországról importált tollal és pehellyel dolgozó kolozsvári cég – sok más céghez hasonlóan – ismét újratervezés előtt áll. A hazai trendek változását jelzi, hogy az öt-tíz évvel ezelőtti állapotokhoz képest ma már könnyű nagyáruházakba bekerülni beszállítóként, a cégek részéről mégsincs tolakodás. Asztalos Ferenchez hasonlóan sok kisvállalkozó hisz abban, hogy az áruházláncok által durván és gyorsan átalakított vásárlói szokásokban repedések vannak, és idővel egyre többen visszatérnének a szaküzletek választékához. Aki ugyanis egy jó pehelypaplant vagy tollpárnát szeretne, előbb-utóbb csak szaküzletekben szerezheti be.