Okostelefonra „üzenő” méhek – a csúcstechnológiát alkalmazó szatmári gazda lett a Partiumban az Év méhésze

Az erdődhegyi telephelyen egyelőre sok kényelem nem fogadja a méhészt. Minden jövedelmét három, kaptárokat szállítható konténerbe fektetett bele, amihez haszonjárművet vásárolt, így vándoroltatáskor akár a megye három részében is pergethet egyszerre mézet.
Esős, szeles időben csöppenek be a Boda-portára, így az egyik konténer kaptárai között próbáljuk körüljárni a tíz éves múltra visszatekintő méhészet történetét. Ami az elején nehezen, sok buktatóval indult. Vendéglátóm szerint

Felesége fizetéséből éltek, aki annyira hitt a méhészet sikerében, mint a férje. A közös erőfeszítéseknek köszönhetően kis vállalkozásuk öt év alatt jutott el arra a szintre, hogy immár anyagi biztonságot jelent a család számára. A 250 méhcsaládra alapozott méhészetet ma már komoly törzsvásárlói gárda övezi Szatmárnémetiben: minden terméküket a 22 kilométerre fekvő szatmárnémeti családi házukból forgalmazzák, legtöbbször a megrendelőhöz házhoz szállítva, de a kliensek szívesen vásárolnak tőle a kézműves vásárokon is.

A megfelelő adatok birtokában könnyű eldönteni, mikor érdemes új helyszínt keresni, vagy gond van-e a méhekkel” – mutatja a fiatalember a méhfürt közelében elhelyezett aprócska szenzort, ami kiegészül egy nagyon pontos mérleggel is a kaptár alján. A méhészeti csúcstechnológiát Erdélyben egyelőre kevés méhész alkalmazza. Boda László szerint az a nagy előnye az angol nyelvű szakirodalomnak, hogy a mezőgazdasági ágazatokban is a munkája iránt igényes termelő lépést tud tartani a legfontosabb fejlődési irányzatokkal a nagyvilágban.

Vendéglátóm szerint ezzel magyarázható, hogy a méhészetből ábrándultak ki a legtöbben, amikor rájöttek, hogy a sok pénz csak mese. A hozzá nem értés miatt egy-egy kórokozó tavaszra elvitte a teljes állományt. Az újdonsült méhészek ilyenkor döbbennek rá, hogy se pénz, se posztó, és hátrahagyva a még élő méhcsaládokat, meg nem történtté szeretnék nyilvánítani kérész életű „méhészkedésüket”. Boda László szerint ez a fajta hozzáállás a mezőgazdaság minden területére jellemző. Sokan azért fognak bele, mert az uniós pályázat nyomán sok pénzt, nagy jövedelmet remélnek. Az ilyen próbálkozások azonban csőddel, felszámolással szoktak végződni, mert a pályázó részéről hiányzik a mezőgazdaság iránti elköteleződés. Ezt a szakmát e nélkül nem lehet művelni. A fiatal szatmári méhész példája ugyanakkor azt mutatja, hogy konok kitartással és lépésről lépésre történő építkezéssel önerőből is össze lehet hozni 250 családos méhtelepet, amely hosszabb távon is anyagi biztonságot nyújt egy gazdacsalád számára.

Persze nem könnyű így sem talpon maradni, mert sok a visszahúzó erő. Noha a vándorláskor végzett beporzás a haszonnövényeket termesztő gazdák számára értékes jutalom, ezzel sokan nincsenek tisztában, vagy ha igen, akkor ezt nem hajlandók elismerni.
„Hol vagyunk mi az amerikai gyakorlattól, ahol a farmerek fizetnek a méhészeknek azért, hogy méhállományukkal beporzást végezzenek. Nálunk sokan megtűrnek, vagy éppenséggel elutasítanak. Volt olyan esetem, amikor a száz hektáron vörös herét ter-
mesztő farmer megsértődött, hogy pár tíz négyzetméter területét „letapostam” a kaptárokkal. Amikor később rákérdeztem, hogy mekkora volt a többlet magtermése beporzás után, nemmel válaszolt. Két évig nem mentem arra, de a harmadik évben megkeresett, hogy jöjjek újra a méheimmel. Egyértelmű, hogy a méhek által végzett beporzással minden haszonnövény jóval többet terem” – magyarázza Boda László.

Az Év méhésze

Az erdődhegyi méhészet nem bioterméket kínál, de az alkalmazott méhészeti technológia és az alaposan megválogatott gyógykezelések miatt a bevizsgált méztermékek minősége bioméznek felel meg. Boda László szerint a romániai piacon csak olyan kistermelőktől érdemes jó minőségű mézet vásárolni, akit személyesen ismerünk, és tudjuk, hogy vigyáz a minőségre. Az áruházláncok választékáról sok mendemonda van, amit alátámaszt egy két évvel ezelőtti élelmiszerbiztonsági tanulmány is, amely kimutatta, hogy a bevizsgált méztermékekben legjobb esetben 50 százalék eredeti méz volt, a többi mesterségesen előállított „halott anyag”.
„Mindig elmondom a klienseimnek, hogy

Sokan azért kedvelik az akácmézet, mert nem kristályosodik, holott minőség szempontjából nem értékesebb, mint a vegyesméz például” – összegzi tapasztalatait a méhész. Aki nemcsak különböző fajta- és vegyesmézeket forgalmaz, hanem virágport, méhkenyeret, méhpempőt, propoliszt, viaszt és méhészeknek anyákat és rajokat is. Azt vallja, a több lábon állás lehet egy erdélyi méhészet sikere. Egyértelmű, hogy jó kezekbe került a tavaly decemberben Boda László által átvett Év méhésze kitüntetés, amit a Partiumi Falugazdász Hálózat ítélt oda neki Szatmárnémetiben.