Boda László tavasztól őszig konténerekkel szállítja a kaptárokat a méhlegelőre
Fotó: Makkay József
Tíz éve méhészkedik, 250 családos telephelyét önerőből hozta létre. Az Év méhésze kitüntetést tavaly decemberben elnyert Boda László szatmárnémeti méhész bevezetett innovációinak köszönhetően akkor is mindent tud a méheiről, ha azok száz kilométerre röpködnek lakásától.
2022. február 10., 07:492022. február 10., 07:49
A harmincas éveiben járó Boda László méhésszel jeges, gödrös, keskeny aszfaltcsíkon araszolunk kocsival a szatmárnémetiek kedvenc hétvégi nyaralója, Erdődhegy felé, amely a szomszédos Szatmárhegyhez hasonlóan hemzseg a hétvégi házakkal teletűzdelt telkektől. Egy ilyen körbekerített portán rendezkedett be tíz évvel ezelőtt Csíkszeredából a Partiumba költözött fiatalember, aki rövid külföldi munkavállalás után eldöntötte, hazatér Erdélybe, és elődei kedvenc mesterségét, a méhészetet viszi tovább. Székelyföldön nagyapja és dédapja is ennek a szakmának hódolt, a családi örökségből fennmaradt néhány kaptár is. A vendéglátói külföldi munka hozadékának tartja, hogy
Az erdődhegyi telephelyen egyelőre sok kényelem nem fogadja a méhészt. Minden jövedelmét három, kaptárokat szállítható konténerbe fektetett bele, amihez haszonjárművet vásárolt, így vándoroltatáskor akár a megye három részében is pergethet egyszerre mézet.
Esős, szeles időben csöppenek be a Boda-portára, így az egyik konténer kaptárai között próbáljuk körüljárni a tíz éves múltra visszatekintő méhészet történetét. Ami az elején nehezen, sok buktatóval indult. Vendéglátóm szerint
Felesége fizetéséből éltek, aki annyira hitt a méhészet sikerében, mint a férje. A közös erőfeszítéseknek köszönhetően kis vállalkozásuk öt év alatt jutott el arra a szintre, hogy immár anyagi biztonságot jelent a család számára. A 250 méhcsaládra alapozott méhészetet ma már komoly törzsvásárlói gárda övezi Szatmárnémetiben: minden terméküket a 22 kilométerre fekvő szatmárnémeti családi házukból forgalmazzák, legtöbbször a megrendelőhöz házhoz szállítva, de a kliensek szívesen vásárolnak tőle a kézműves vásárokon is.
Téli szundi a kaptárban. A méhek gond nélkül készülnek a tavaszra
Fotó: Makkay József
Télidőben a gazda heti, kétheti rendszerességgel néz ki a méhészetébe, ahol a kaptárak egy része a konténerekben, a többi szétszórva a gyümölcsös fái alatt várja a tavaszi újrakezdést. A bőséges mézeleséggel áttelelő családokkal nincsenek gondok: a gazda nem-csak a helyszíni rutinellenőrzésekből tudja ezt, hanem szúrópróbaszerűen a kaptárakba beszerelt elektronikus érzékelők tájékoztatásából is, amelyek interneten keresztül továbbítják a méhész okostelefonjára a legfontosabb információkat a kaptár, a méhcsalád belső életéről.
„Leginkább a nyári hordások idején látom az internetes rendszer hasznát, amikor
A megfelelő adatok birtokában könnyű eldönteni, mikor érdemes új helyszínt keresni, vagy gond van-e a méhekkel” – mutatja a fiatalember a méhfürt közelében elhelyezett aprócska szenzort, ami kiegészül egy nagyon pontos mérleggel is a kaptár alján. A méhészeti csúcstechnológiát Erdélyben egyelőre kevés méhész alkalmazza. Boda László szerint az a nagy előnye az angol nyelvű szakirodalomnak, hogy a mezőgazdasági ágazatokban is a munkája iránt igényes termelő lépést tud tartani a legfontosabb fejlődési irányzatokkal a nagyvilágban.
A méhcsaládok egy része a gyümölcsfák alatt tölti a telet
Fotó: Makkay József
A méhészet esetében a csúcstechnológia azzal könnyíti a gazda munkáját, hogy nem kell éjjel-nappal a kaptárak mellett tartózkodnia a méhlegelőkön. Igaz, Boda László csak a megyében vándorol, hosszabb távra nem jár, mert nem látja értelmét a sok száz kilométeres távoknak. A szűkebb partiumi régióban is van bőven repce, akác, hárs, napraforgó, vöröshere vagy érdekességnek számító virágzó hajdina és más haszonnövény is, amelyek fontos méhlegelőt jelentenek a nyári vándoroltatást előre megtervező gazda számára.
„Nemcsak azt hirdetem, hogy szatmári mézet árulok, hanem a valóságban azt is kínálok. Egyik ismerősöm szerint azért fontos helyi mézet fogyasztani, mert ezzel a helyi növényvilág esszenciáját fogyasztjuk, a környezetünkhöz alkalmazkodó immunrendszerünket erősítjük” – magyarázza a méhész.
Szavaiban nagy igazság van, hiszen akik megkóstolták termékeit, mind visszatérő vásárlói maradtak. Termékeivel és a munkájával szemben annyira igényes, hogy soha nem vásárol más méhésztől mézet vagy más méhészeti árut forgalmazás céljából. A megtermelt mézet sem adja el nagykereskedőknek. Mindent, amit előállít, kiépített hálózatán keresztül értékesíti. Felcímkézett termékei évek óta közkedveltek a Szamos-parti városban.
Miközben szétnézünk a tágas gyümölcsösben, vendéglátóm arról beszél, hogy ebben a mezőgazdasági ágazatban is kevés a fiatal. Nagyobb méhésztalálkozókon döbben rá, hogy a méhészek zöme kopaszodó, nyugdíjas férfiakból áll, közöttük elvétve találkozik egy-egy fiatallal. Más tapasztalt méhészekhez hasonlóan, akikkel az elmúlt években találkoztam, Boda László is úgy látja, az erdélyi méhészetnek nem tettek jót az elmúlt tíz évben könnyen megszerezhető uniós pénzek. Az évi 1500 eurós, illetve a nagyobb pályázatként elnyert tízezer eurós támogatások hatására
Vendéglátóm szerint ezzel magyarázható, hogy a méhészetből ábrándultak ki a legtöbben, amikor rájöttek, hogy a sok pénz csak mese. A hozzá nem értés miatt egy-egy kórokozó tavaszra elvitte a teljes állományt. Az újdonsült méhészek ilyenkor döbbennek rá, hogy se pénz, se posztó, és hátrahagyva a még élő méhcsaládokat, meg nem történtté szeretnék nyilvánítani kérész életű „méhészkedésüket”. Boda László szerint ez a fajta hozzáállás a mezőgazdaság minden területére jellemző. Sokan azért fognak bele, mert az uniós pályázat nyomán sok pénzt, nagy jövedelmet remélnek. Az ilyen próbálkozások azonban csőddel, felszámolással szoktak végződni, mert a pályázó részéről hiányzik a mezőgazdaság iránti elköteleződés. Ezt a szakmát e nélkül nem lehet művelni. A fiatal szatmári méhész példája ugyanakkor azt mutatja, hogy konok kitartással és lépésről lépésre történő építkezéssel önerőből is össze lehet hozni 250 családos méhtelepet, amely hosszabb távon is anyagi biztonságot nyújt egy gazdacsalád számára.
A szatmári lakásban elkülönített „mézesszobát” kitelepítenék Erdődhegyre
Fotó: Makkay József
Amikor terveiről kérdezem, a fiatalember mutatja erdődhegyi telkén a leendő mézesház helyét, amely pergetőként, csomagolóműhelyként és raktárként szolgál majd méhészete számára. Amihez eddig nem igényelt uniós támogatást, de most már keresi a lehetőséget, hátha résztámogatással legalább az új mézesházat tető alá tudná hozni. Tavaly megpróbálkozott a fiatal gazdáknak szóló uniós pályázattal: a pályázatíró szerint a méhészetében bevezetett innovációinak köszönhetően maximális pontszámot kaphatott volna, de az utolsó pillanatban derült ki, hogy Csíkban a testvérével valamikor alapított egy kisvállalkozást, amit ugyan rövid idő után fel is számoltak, de a fiatal farmerek pályázatánál ez már kizáró jellegű. Sok hasonló abszurditás jellemzi a romániai európai uniós pályázatokat, amelyek alkalmazását Bukarestben olyan emberek dolgozzák ki íróasztalok mellett, akiknek nulla terepismeretük van a gazdálkodók körében.
Mindez mégsem bátortalanította el a fiatal Boda-családot, hiszen hozzá vannak szokva az önerőből történő építkezéshez.
Persze nem könnyű így sem talpon maradni, mert sok a visszahúzó erő. Noha a vándorláskor végzett beporzás a haszonnövényeket termesztő gazdák számára értékes jutalom, ezzel sokan nincsenek tisztában, vagy ha igen, akkor ezt nem hajlandók elismerni.
„Hol vagyunk mi az amerikai gyakorlattól, ahol a farmerek fizetnek a méhészeknek azért, hogy méhállományukkal beporzást végezzenek. Nálunk sokan megtűrnek, vagy éppenséggel elutasítanak. Volt olyan esetem, amikor a száz hektáron vörös herét ter-
mesztő farmer megsértődött, hogy pár tíz négyzetméter területét „letapostam” a kaptárokkal. Amikor később rákérdeztem, hogy mekkora volt a többlet magtermése beporzás után, nemmel válaszolt. Két évig nem mentem arra, de a harmadik évben megkeresett, hogy jöjjek újra a méheimmel. Egyértelmű, hogy a méhek által végzett beporzással minden haszonnövény jóval többet terem” – magyarázza Boda László.
Az erdődhegyi méhészet nem bioterméket kínál, de az alkalmazott méhészeti technológia és az alaposan megválogatott gyógykezelések miatt a bevizsgált méztermékek minősége bioméznek felel meg. Boda László szerint a romániai piacon csak olyan kistermelőktől érdemes jó minőségű mézet vásárolni, akit személyesen ismerünk, és tudjuk, hogy vigyáz a minőségre. Az áruházláncok választékáról sok mendemonda van, amit alátámaszt egy két évvel ezelőtti élelmiszerbiztonsági tanulmány is, amely kimutatta, hogy a bevizsgált méztermékekben legjobb esetben 50 százalék eredeti méz volt, a többi mesterségesen előállított „halott anyag”.
„Mindig elmondom a klienseimnek, hogy
Sokan azért kedvelik az akácmézet, mert nem kristályosodik, holott minőség szempontjából nem értékesebb, mint a vegyesméz például” – összegzi tapasztalatait a méhész. Aki nemcsak különböző fajta- és vegyesmézeket forgalmaz, hanem virágport, méhkenyeret, méhpempőt, propoliszt, viaszt és méhészeknek anyákat és rajokat is. Azt vallja, a több lábon állás lehet egy erdélyi méhészet sikere. Egyértelmű, hogy jó kezekbe került a tavaly decemberben Boda László által átvett Év méhésze kitüntetés, amit a Partiumi Falugazdász Hálózat ítélt oda neki Szatmárnémetiben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!