Karácsonyi csomagok nehéz sorsú gyerekeknek –Máramarosi és Maros megyei szórványkollégiumokban jártunk

Miközben a berendezett kollégiumi szobákat megnéztük,

Hogy a szülői otthon pontosan mit jelent, arról az alapítvány vezetője, Szmutku Róbert mellett a szintén szórványoktatással foglalkozó Bástya Egyesülettől átigazolt nevelőnő, Kozics Noémi is mond néhány dolgot a gyerekeikkel alig vagy egyáltalán nem törődő alkoholista szülőkről, akikkel nehéz szót érteni. A szenvedélybetegségekben szenvedők szerencsére elfogadják, hogy gyerekük a kollégiumban jó kezekben van, és olyan környezetbe kerülnek, amiről korábban nem is álmodhattak.
A mélyszegénységből kiszakított gyerekek sok lelki és egyéb problémával jutnak a nagybányai közösségbe, ahol a nevelőnő mellett egy Gyulafehérváron tanuló és a pasztorális gyakorlatát itt végző kispap is segít megszokni az új környezetet, elvégezni a házi feladatokat. Az online oktatás körülményei között most minden sokkal nehezebb, még akkor is, ha az egyesület biztosítja a szükséges számítógépeket és az egyéb kisegítő taneszközöket.

Szakmatanulásra ösztönzik a fiatalokat

Az elegáns épület manzárdrészében magyar állami támogatással alakították ki a kollégiumi szobákat. A működési költségekre is tudnak pályázni, de besegítenek a magánadományok is. Azonban ezzel együtt sem „veri fel” az alapítványt a pénz, minden lejnek megvan a helye. A koronavírus-járvány derékba törte kezdeményezésüket, hogy a modern konyhával és a nagyobb családi eseményekre is alkalmas éttermükkel bepótolhassanak a kollégiumi önfenntartásba. A nagybányai római katolikus magyar házként is ismert városligeti nagytermük nem csupán ebédlő, hanem multifunkcionális központként is működtethető, ahol konferenciáktól könyvbemutatókon és koncerteken át esküvőig és keresztelőig mindent tető alá lehet hozni. Sok román szülő is szívesen látná itt a gyerekét, de véges lehetőségeik miatt még magyar gyerekek szüleinek is nemet kell mondani.

„Bonyolult családi történetek állnak a gyerekek mögött, amelyek egy részét mi sem látjuk át. Van olyan édesanya, aki tíz gyereket szült tíz apától. A magyar gyökerű család románul beszél, és csak egyetlen kislány vállalta, hogy megtanul magyarul. Ginát magunkhoz vettük, és elégedettek vagyunk a tanulmányi eredményeivel” – magyarázza búcsúzólag Szmutku Róbert római katolikus esperes.

Húszéves magyarfülpösi menedék

Következő utunk a kétszáz kilométerre fekvő Maros megyei Magyarfülpösre vezet Ady István református lelkész parókiájára, aki húsz évvel ezelőtt alapította meg a Szivárvány Alapítványt és azonos nevű ifjúsági házát a környék nehéz sorban élő magyar gyerekei számára. A magyarfülpösi alapítvány keretében a mintegy 20 km-es szórványkörzetből ma 51 gyerek tanul, de a koronavírus-járvány elleni védekezés miatt itt is, akárcsak Nagybányán haza kellett küldeni a gyerekeket a szülőkhöz. Legtöbben nehéz szívvel hagyták el az alapítvány égisze alatt működő magyarfülpösi és szászrégeni kollégiumot.

A helyi magyar oktatás újraindítása szinte egyidős a rendszerváltással.
Az 1984-től Magyarfülpösön szolgáló lelkész a kilencvenes évek elején határozta el, hogy a Ceauseșcu-rendszerben megszüntetett magyar elemi oktatást újraindítja. Ennek esélyét növelte a 25 évvel ezelőtt létrejött holland gyülekezeti kapcsolat. „A kilencvenes években volt iskola- és óvodatermünk, és volt elegendő gyerek hozzá, hogy kérjük a magyar elemi oktatás újraindítását, ami viszont Maros megyében nem könnyű feladat. Akadt egy becsületes magyar főtanfelügyelő-helyettes, aki mindenben támogatott, és vele sikerült elintéznünk, hogy engedélyezzék a 12 gyerekkel induló magyar oktatást. Iskolakezdés előtt derült ki, hogy a megyei tanfelügyelőség ezt mégsem hagyja jóvá 12 kisdiákkal, csak ha további két gyereket iratunk be.A szülőknek nem mondhattam, hogy mindent vissza, így az utolsó percben Mezőörményesről hoztunk két kislányt, akiket egy alkoholista nagytata nevelt” – emlékezik az indulás körülményeire vendéglátónk.

Ez kényszerhelyzet elé állította a lelkészt, hiszen

Nehéz helyzetben vannak, hiszen a beérkező igényléseknek csak egy részét tudják teljesíteni a meglévő szálláshelyek és az öt alkalmazott segítségével. Fontos szempont, hogy a gyerek óvodásként kerüljön az alapítvány gondozásába. A lakók olyan nyomorúságos környezetből jönnek, hogy alapvető dolgokat nem ismernek, amit pótolni kell. Az óvodai és az iskolai felzárkóztatás időigényes, de a munkát siker koronázza. A lelkésznek nagy elégtétel, hogy az első befogadottjai, a mezőörményesi kislányok is becsületesen megállták helyüket.
Az iskola bevégzéséig azonban hosszú az út, amiről magunk is meggyőződhetünk, amikor Székely Éva nevelőnővel, és férjével, Székely Róberttel, az alapítvány mindenesével meglátogatunk két családot. Pár gyereknek személyesen szeretnénk átadni cégcsoportunk ajándékcsomagját, ami édességeket, meséskönyvet, testápolószereket és írószereket tartalmaz.

Nyomortelepek lakói

Egy Szászrégen körüli lerobbant állattelepre érkezünk, ahol az állatgondozók számára korábban épült munkásszállók igazi nyomorteleppé váltak. Egy istállószerű épületből rongyos kisgyerekek bukkannak föl az autó zajára. A nagyobbik fiú szégyell kijönni, így a két kislány, Anna és Krisztina szalad hozzánk. Állítólag a szülők az egyik gyerekkel bementek a városba. A magyarul szépen beszélő kilencéves Anna veszi át a csomagokat. A szemközti lerobbant épületből egy fiatalasszony jön három gyerekével. Ő az egyetlen felnőtt, akivel néhány szót tudunk váltani. Elmeséli, hogy férjével együtt állatgondozó egy helyi „patron” tehénistállójában.Minden reggel négykor kel, hogy a harmincöt tehenet kézzel megfejje. Azt is elmondja, hogy akkor és úgy kapnak fizetést, ahogyan a tulajdonosnak pénze van. „Modern” romániai rabszolgaság ez a helyi hatóságok hallgatólagos beleegyezésével. Négy gyereke közül Virág kiemelkedően okos kislány, a nevelőnő sokra tartja.

„Nincs internet a lakásban, ezért én hozok házifeladatokat, amit mindig megold. Amikor visszakerülünk az iskolába, hamar behozza majd a lemaradást” – magyarázza Székely Éva.