Indulj, keresztes vitéz! – beszélgetés Göbl Gáborral, a Moby Dick basszusgitárosával a magyar rockzene előtt álló kihívásokról

de egyfajta fonákos megközelítésű rendszer­kritika már Pusztai Zoltán megjelenése előtt is tetten érthető volt a Moby Dicknél. Ilyen dal volt a Patkányirtás, a III. világháború előtt, a Bűn Krisztusa, a Betolakodók, az Ébredés, az Átnevelés, a Bűz van, a Többet nem tehetek és ide tartozik az Ugass kutya! is.

– Hogy találkoztatok Pusztai Zoltánnal, aki a második lemezetek óta írja dalaitok szövegét?
– Pusztai Zoltánt az Auróra 1987/88-as demószövegei kapcsán ismertem meg 1989-ben. Zoli kertelés nélkül, de jóhumorú kritikával közelített ahhoz a világhoz, amiben egy önálló világképpel rendelkező magyar fiatal már nem akart élni. A Beatrice dalain nőttem fel, ezért nagyon tetszettek Zoli rendszerkritikus szövegei. Rábeszéltem a többieket, hogy hallgassanak Aurórát és keressük fel Pusztai Zolit Győrben, írjon nekünk is szövegeket. 1989-ben találkoztunk először. Akkor még nem sikerült rávenni, hogy dolgozzon a Moby Dickkel is, de a kölcsönös szimpátia kialakult. 1990 szeptemberében az Ugass kutya! Nevű turnén Győrben is felléptünk, ahol koncertünkön megjelent Zoli is az Auróra frontemberével, Vígh Lászlóval. Több száz rocker jött el a bulinkra és úgy néztünk ki, mint egy profi produkció részvevői. Hogy ne legyek álszerény, azok is voltunk.

Ebben semmi túlzás nincs. Egyetlen példa: a Slayer budapesti koncertjének nézőszáma 1993-ban 4000 fő volt, míg a Moby Dick 3400 fizető néző előtt koncertezett.

– A kilencvenes évek társadalomkritikája hogyan fogadta az együttes gyors felemelkedését?
– Szerintem akkor a társadalomkritika nem volt akadály az érvényesülésünkben. Az 1988–1994 közötti időszakban a Moby Dick dalai a tévébe és a rádióba egyaránt bekerültek.    A műfaji kitaszítottság 1995 után kezdődött: nemcsak a mi zenekarunk lett ennek az áldozata, hanem általában a magyar rockzene került lapátra a fontosabb médiaorgánumokban.

 – Már a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején, amikor a miskolci Edda fénykorát élte, a sajtóban gyakran szóba került, hogy egy vidéki zenekarnak mennyire nehéz országos ismertséget és sikert elérnie. Ti ezt hogyan éltétek meg?   
– A Moby Dick az 1990-es első lemezének megjelenése előtt sikeressé vált, számos előzenekari szereplésünknek köszönhetően megkedvelt bennünket a közönség. A Beatrice és a Stormwitch német klasszikus heavy metal csapat előtt adott koncertjeinket több tízezren látták országszerte.

A kezdeti rockstúdiós tévészerepléseket nekem sikerült elintézni, később indult Ferónak a Rockkalapács nevű tévéműsora, ahol számtalan magyar rockbanda mutatkozott be. Minket nagyon megszeretett a közönség! A vidékiség hátránya 1988 után a rengeteg fővárosi ügyintézéshez, szerepléshez kötődő utazásból állt mindössze.

– Turnéitok alkalmával bejártátok a Kárpát-medencét. Úgy tartanak számon, mint az elszakított területeken legtöbbet koncertező bandák egyikét. Melyik volt a legemlékezetesebb utazás a trianoni határon kívül?
– A 100. határon túli koncertünk éppen az idei, május 12-i kolozsvári Flying Circus klubbéli fellépésünk lesz. Olyat kérdezel most, amit egy Moby Dickről szóló könyvben lehetne részletesen felidézni. Sok kedves emlékünk van. A színpados emlékek mind pozitívak, a koncertek előzményei között akad negatív is. Ugye, emlékszünk Gheorghe Funárra, Kolozsvár egykori polgármesterére? Ő az, aki 1994-ben betiltotta a Moby Dick koncertjét Kolozsváron. Határozatot erről nem kaptunk sem mi, sem a helyi rendezők. Nekik azt mondták, Kolozsváron magyar nyelvű plakátokat nem lehet kiragasztani.
Ezt előre nem tudhatta senki. A bulit hirdető plakátok kétnyelvűek voltak és mintegy 400 darabbal szépen kidíszítettük a várost.

így háromezren szórakozhattak fellépésünkön 1993-ben és 1994-ben is. A legemlékezetesebb utazás ah 1993 októberi erdélyi turnénk volt, amikor hiánycikknek számított a gázolaj. Emellett nem kis gondot jelentett a több sporttáskányi lej fekete piaci forintra váltása.

Ebből a szempontból most sokkal rosszabb a rockzene helyzete, mint 1987 és 1994 között volt. A magyar rock számai túlnyomó többségükben hazafias érzelem- és értékvilágot közvetítenek, mégsem kerülnek adásba. El tudja-e bárki képzelni, hogy Ausztráliában a helyi közszolgálati rádió tiltólistán tartsa az AC/DC-t? Ugye nem!? Na, itthon ez elképzelhető! Sőt, tény, hogy a Bródy Sándor utcából nem sugároznak Ossiánt, Eddát, P.Mobilt, Lordot, Leandert, Roadot, Depressziót, Óment, Pokolgépet, Aurórát, Moby Dicket, hogy a Kárpátiáról vagy a Romantikus Erőszakról meg a kifejezetten nemzeti rockot játszó zenekarokról ne is beszéljünk!

Jegyinformációkhoz a Moby Dick Facebook-esemény oldalain juthatnak az érdeklődők.