Koncz Hunor János polgármester visszaadná Székelykeresztúr régi fényét
Fotó: Beliczay László
A Magyar Polgári Párt (MPP) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) polgármesterei számára az elmúlt években sok babért nem termett Erdélyben. Az RMDSZ tisztségviselői ott tettek keresztbe nekik, ahol tudtak. Mára valamelyest változott a helyzet. Székelykeresztúr néppárti polgármesterével, Koncz Hunor Jánossal beszélgettünk a település fejlődési lehetőségeiről.
2021. december 02., 08:252021. december 02., 08:25
2021. december 02., 08:592021. december 02., 08:59
– A székelyföldi kisvárosok közül Szentegyházán és Székelykeresztúron választottak az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) színeiben polgármestert. Mi vezetett a rendszerváltás óta RMDSZ-es többségű Székelykeresztúr önkormányzatában a gyökeres váltáshoz?
– Ennek fő magyarázata az évek hosszú során a városban kialakított egészségtelen légkör. Nem mondhatom, hogy azért alakult így, mert RMDSZ-es volt a polgármester, hiszen sok településen nem is annyira a párt, hanem a polgármester személye határozza meg a helyi önkormányzat boldogulását. Ha a polgármester hozzáállása pozitív, az egész folyamat jó irányba indul el. Székelykeresztúron azonban épp ellenkezőleg történt. Elődöm csapata olyan klikké szerveződött, amely mindent megtett annak érdekében, hogy amit lehet, törvényes úton kebelezzen be. Sok keresztúrinak ebből lett elege, amit jól mutat a váltás iránti hatalmas igény: az 1989-es rendszerváltás óta soha nem mentek el annyian szavazni helyhatósági választáson, mint tavaly szeptemberben. Én sem akartam, hogy gyerekeim e légkörben nőjenek fel, számomra is egyértelmű kihívás volt a változás igénye.
– Az elmúlt évtizedekben Székelykeresztúr elhanyagolt kisváros képét mutatta. A többi székelyföldi várossal összehasonlítva mennyire van lemaradva?
– Nem maradtunk le teljes mértékben, de egy jobb városvezetés irányítása alatt sokkal többet lehetett volna megvalósítani. Nem akarom összehasonlítani magunkat Székelyudvarhellyel, ahol nagyságrenddel több a vállalkozás és az adóbevétel is, de jól látható: az elmúlt évtizedben Székelykeresztúrt kényszerűségből elkerülték a tőkeerős vállalkozások.
Amit könnyű megtenni, hiszen a polgármesteri hivatal nem állít ki olyan engedélyeket, amelyek a cégek helyi működéséhez szükségesek.
Látványterv. A városi uszoda és szabadidőközpont a város fontos turistavonzó létesítményévé válik
Fotó: Székelykeresztúr Város Polgármesteri Hivatala
– Több erdélyi kisvárosban a polgármesterek megakadályozták a tőkeerősebb vállalkozások megtelepedését, amelyek nagyobb fizetésekkel elszipkázták volna a munkaerőt a minimálbéres helyi vállalatoktól. Ez történt önöknél is?
– Hasonló forgatókönyv zajlott le nálunk is, amiről az érintettek nem mertek beszélni. Van, aki attól tartott, hogyha a régi polgármester ismét nyer, valamilyen formában megtorolja a nyilvánosságra kerülő viselt dolgait. Ezekről utólag értesültem, amikor több vállalkozó is elmesélte, min ment keresztül. Szerencsére mindez már a múlté!
A befektetők irányába gyökeresen megváltozott a városháza filozófiája: beengedjük Székelykeresztúrra a működő tőkét. Számításaim szerint a tavalyi választásokat követő másfél-két esztendőben mintegy 250 új munkahely jön létre, ami a tízezres lélekszámú városban szép eredménynek számít. Száz munkahellyel új kereskedelmi központ indul, egy napelemgyártó cég pedig 60 állást kínál. S egyre több a kisebb vállalkozás is.
– Harminc évvel a rendszerváltás után Keresztúr még mindig magán viseli a szocialista ipar relikviáinak nyomait. Mennyire volt nehéz az egykori nehézipar utáni időszak?
– Az 1989 előtt kétezer embert foglalkoztató acélmű rendszerváltás utáni felszámolódása mély nyomot hagyott a város életében, hiszen Székelykeresztúrt a kommunizmusban építették ipari várossá. A kényszerű váltás sok embert kényszerített arra, hogy Székelyudvarhelyen vagy Segesváron keressen megélhetést családjának, többen külföldre mentek dolgozni. Az előző városvezetések nagy hibája, hogy az átmenet ilyen hosszúra és nehézre sikeredett. Nem adtak lehetőséget olyan ipari és szolgáltatói ágazatok megtelepedésére és megerősödésére, amelyek sikeresen felszippantották volna a nehézipar felszámolódása nyomán utcára kerülő munkaerőt.
– A székelyföldi városoknak van valamilyen erősségük, sajátosságuk, egyéni arcuk, amely megpróbálja kiemelni a többi közül. Keresztúr esetében ezt miben mutatkozik meg?
– Keresztúrnak volt egy sajátos régi fénye, amely sajnos mára elhalványult. Ma is a megye éléskamrája lehetne, hiszen környékünkön vannak a legtermékenyebb termőföldek. Nem véletlen, hogyha valaki a korábbi évtizedekben Székelykeresztúrról Bukarestbe ment valamit intézni, jól tudták, mit jelent a városka mezőgazdasága és élelmiszeripara. Hosszú ideig jó volt a közoktatásunk, a megye iskolái között az első háromban foglaltunk helyet, aztán történt egy megbicsaklás, és a keresztúri iskolák lecsúsztak a középmezőnybe, sőt, még onnan is hátrébb… Ha már a székelyföldi városok sajátosságait említette, azoknak nem feltétlenül történelmi léptékben kell mérhetőnek lenniük, hiszen megerősödhet napjainkban is egy-egy terület. Élő példa erre Sepsiszentgyörgy, ahol az RMDSZ-es városvezetés egy szürke, poros városkából megteremtette Székelyföld kulturális központját, ahol a művelődési életben folyamatosan történik valami újdonság. Habár az utóbbi két esztendőben a koronavírus-járvány jelentősen behatárolta a lehetőségeinket, meggyőződésem, hogy a kulturális életet nálunk is fel lehetne pörgetni.
– Egy turista miért jönne szívesen Székelykeresztúrra?
– Turizmus szempontjából a város fontos fejlesztési lehetőségeket ígér. Már a 19. században ismerték a fiátfalvi sósfürdőt, ahova távolabbi településekről is átjártak az emberek fürdeni. Az 1926-ban Székelykeresztúr szerves részévé vált
A közeljövőben azonban az Országos Beruházási Társaságnál elnyert 30 millió lejes pályázati beruházásból felépülő fedett uszoda és szabadidőközpont lehet turisztikailag az a vonzerő, ami sok embert fog hozzánk csalogatni, főleg, ha figyelembe veszem, hogy Udvarhelynek nincs uszodája.
Új játszótér. Családbarát várossá szeretnék alakítani Székelykeresztúrt
Fotó: Beliczay László
– Az előző években az MPP és az EMNP polgármesterei arra panaszkodtak, hogy nehezen jutnak kormányfinanszírozású beruházásokhoz, az RMDSZ mindenhol keresztbe tesz nekik. Ez mára megváltozott?
– Annyiban változott meg, hogy Bukarestben több ügyet sikeresebben tud elintézni egy ellenzékinek számító magyar polgármester is. Az uszoda építéséről szóló kormányfinanszírozási szerződést a kormányválság előtt a fejlesztési és közigazgatási minisztérium tárcavezetője, Cseke Attila írta alá. A projekt kapcsán nem éreztem hátrányát annak, hogy a néppárt színeiben megválasztott polgármesterként dolgozom. Nemcsak az Erdélyi Magyar Szövetség, hanem az RMDSZ több parlamenti képviselőjével, illetve szenátorával is jó a viszonyom, akikkel heti rendszerességgel tartjuk a kapcsolatot. Ugyanez nem mondható el a Hargita Megyei Tanács vezetőjéről, Borboly Csabáról.
– Vele miért mérgesedett el a kapcsolata?
– Hivatalba lépésem óta nem alakult ki közöttünk semmiféle együttműködés. Ennek az lehet a magyarázata, hogy az előző RMDSZ-es polgármesterrel a megyei önkormányzat elnöke személyes, jó viszonyt ápolt, így valószínűleg nem tudja elfogadni, hogy váltás történt. Már az elején tettem lépéseket a helyzet normalizálása érdekében: tudomására hoztam, hogy nyitott vagyok a párbeszédre, az együttműködésre, üljünk le az asztalhoz, beszéljünk közös dolgainkról. Ez a pillanat sajnos az elmúlt egy esztendőben még nem jött el. Nem újdonság számomra, hiszen Erdély-szerte az MPP-s vagy a néppárti kollégák hasonló gondokkal küszködtek a megyei önkormányzatok RMDSZ-es tisztségviselőinek elzárkózása miatt.
– Egy polgármesternek, illetve a helyi önkormányzatnak nehéz megkerülnie a megyei tanács hatáskörét. Hogyan működnek együtt a csíkszeredai intézménnyel?
– A megyei tanáccsal is van közös projektünk: a központi fejlesztési régiónál maradt egy plusz költségvetési keret, amelyet inkubátorházak létesítésére használnak fel. A Hargita Megyei Tanáccsal közösen adtunk le egy pályázatot, amely az előzetes engedélyeztetés után Gyulafehérvárról felkerült Bukarestbe, ahol várhatóan már csak a támogatási szerződést kell aláírnunk. A kommunikáció a megyei tanács alelnökén, Bíró Barna Botondon keresztül történik. Más uniós pályázatra nem volt lehetőség, mert tavaly járt le a határidő, így csak az új kiírások közzététele után pályázhatunk.
– Hány uniós pályázatuk van?
– Az előző városvezetés 12 éven át sajnos nem pályázott, emiatt sok fejlesztési pénztől esett el Székelykeresztúr. Lett volna bőven rá lehetőségük, ahogyan a többi székelyföldi város élt vele. Nálunk ez nem számított, ezért most minden létező hazai és leendő európai uniós pályázatot feltérképezünk, hogy egyetlen lehetőségről se maradjunk le. Tudomásul kell venni, pályázatok nélkül nem léphetünk egyről kettőre, a helyi adóbevételek nagyobb beruházásokra nem elegendőek, de ezzel minden kistelepülés így van.
– Székelykeresztúrnak hosszú ideig nem volt kórháza, nemrég indult újra. Egy kisvárosban mennyire nehéz egészségügyi intézményeket fenntartani?
– Egyetlen kisvárosnak sem könnyű feladat ez. Az itteni egészségügyi intézmény a székelyudvarhelyi kórház alegysége, amelyet másfél éve leállítottak. Az udvarhelyi kórházvezetésben váltás történt, a régi menedzser ellen bűnvádi eljárást indított az Országos Korrupcióellenes Ügyészség, az őt követő új vezetés pedig lemondott a keresztúri részlegről, mert nem látták értelmét a fenntartásának. Korábbi álláspontjukhoz képest nagy előrelépésnek tartom, hogy nemrég sikerült újraindítani kórházunkat. Egy új mentőszolgálat épülettervein is dolgozunk. A polgármesteri hivatal szívügye, hogy minden lehetőséget kihasználva felzárkóztassuk a mai igények szintjére az egészségügyi ellátást is. Amelynek szerves részévé tennénk majd a kiépülő sósfürdő keretében induló gyógyturizmust is.
Útra készen a helyi tejszövetkezet sajtjai. A vidék erőssége maradt a mezőgazdaság és élelmiszeripar
Fotó: Makkay József
– A helyi önkormányzatban az EMSZ színeiben mandátumot nyert kilenc képviselő adja a törékeny többséget. Hogyan működnek együtt a további nyolc RMDSZ-es képviselővel?
– Az EMSZ-frakcióban – amelynek nyolc néppárti és egy MPP-s tagja van – kiváló az együttműködés. A csapat sokat fejlődött egy év alatt, mindent közösen beszélünk meg, jó a munkamenet. Az RMDSZ-es önkormányzati képviselőkkel viszont változó az együttműködés, pedig nekünk teljesen más a hozzáállásunk irányukba, mint amilyen az övéké volt az előző mandátumokban, amikor semmibe vettek bennünket. Tudomásul veszem, hogy vannak, akik ellenségként viszonyulnak hozzánk, néhány RMDSZ-tanácsossal azonban jól együtt tudunk dolgozni, és ez a fontos. Eleve nem vagyok pártember, aki szemellenzősen járna a világban. Elismerem, minden pártban vannak értékes emberek, ugyanakkor gyengék is, akiket sajnos nem lehet jól megválogatni. Egy városvezetés csapatmunka, amelyben mindenkinek megvan a maga helye és szerepe.
– Mennyire tartja a kapcsolatot más néppárti vagy MPP-s polgármesterekkel és önkormányzati képviselőkkel? Más településeken hogyan boldogulnak?
– Vannak megbeszéléseink Udvarhelyszéken vagy akár nagyobb régióban is, habár a koronavírus-járvány miatt nehéz nagyobb térségekből összehívni az embereket. Helyi önkormányzati képviselőinket tavaly például alaposan felkészítették a helyi költségvetési vitákra, hogy mikor mire figyeljenek. Azt látom, hogy mindenki tanulni és fejlődni akar, és ehhez ma már adottak a feltételek.
Az RMDSZ, illetve az EMNP és az MPP között megkötött együttműködési egyezségnek az egyik hozadéka ez, még akkor is, ha a helyi politikusi reflexek gyakorta ennek ellentmondanak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A március elején megszokott átlagokhoz képest néhány fokkal melegebb, enyhe, tavaszias idő várható az előttünk álló hét napban; csupán az éjszakai hőmérsékletek süllyednek fagypont alá.
Szabó Szilárd táncpedagógus-koreográfus feleségével, Németh Ildikó néptáncművész-oktatóval a Fejér vármegyei Tordason lakik. Az erdélyi táncok kiváló ismerőjeként és oktatójaként a házaspár gyakran megfordul Erdélyben is. Velük beszélgettünk.
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
A méhészetből származó jövedelmének jelentős részét szenvedélyére fordítja egy hármasfalusi gazda: több mint egy évtizede régiségeket gyűjt, és otthona egyik szárnyát valóságos kiállítótérré alakította.
Egy gombolyag fonal, csendes téli esték és nemzedékeken át öröklődő tudás – innen indult, mára pedig saját, szeretettel teli alkotói világgá formálódott. A horgolt figuráktól Szabó Anita beszélt az Erdélyi Naplónak.
Közel négy év elteltével is homály fedi, ki vagy kik perzseltek meg, majd dobtak ki levélszavazatokat Maros megyében, a 2022-es magyarországi választások előtt nem sokkal. A Maros megyei ügyészségtől megtudtuk, a tetteseket nem sikerült azonosítani.
Miközben az éjszakák még téliesen fagyosak maradnak, péntektől látványosan melegednek a nappalok, hétvégére akár 15 °C-os csúcshőmérséklet is várható. A tavasziasan meleg időjárás kitart a jövő hét első felében is.
Csapatmunkára és kommunikációra épülő, intenzív és figyelemlekötő játékra számíthatnak azok, akik a Szatmár Megyei Múzeumban járva „lemerészkednek” a pincébe is. Itt ugyanis Románia első, nemrég újranyílt szabadulószobája fogadja őket.
Folyamatos lehűlés, valamint esőben, havasesőben és hóban gazdag csapadék jellemzi az előttünk álló hetet. A télies hidegek elmúltával a jövő héttől számíthatunk enyhülésre.
Balázs Ferenc (1901–1937), a kiemelkedő unitárius lelkész, költő, író, faluszervező szellemi örökségére összpontosít 2026-ban a Magyar Unitárius Egyház. Kovács István püspök megkeresésünkre Balázs Ferenc szerteágazó tevékenységéről beszélt.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!