Ellenfélből partner: EMSZ–RMDSZ-együttműködés – Székelykeresztúr néppárti példája a sikeres újrakezdésről

– Több erdélyi kisvárosban a polgármesterek megakadályozták a tőkeerősebb vállalkozások megtelepedését, amelyek nagyobb fizetésekkel elszipkázták volna a munkaerőt a minimálbéres helyi vállalatoktól. Ez történt önöknél is?
– Hasonló forgatókönyv zajlott le nálunk is, amiről az érintettek nem mertek beszélni. Van, aki attól tartott, hogyha a régi polgármester ismét nyer, valamilyen formában megtorolja a nyilvánosságra kerülő viselt dolgait. Ezekről utólag értesültem, amikor több vállalkozó is elmesélte, min ment keresztül. Szerencsére mindez már a múlté!

– Az előző években az MPP és az EMNP polgármesterei arra panaszkodtak, hogy nehezen jutnak kormányfinanszírozású beruházásokhoz, az RMDSZ mindenhol keresztbe tesz nekik. Ez mára megváltozott?
– Annyiban változott meg, hogy Bukarestben több ügyet sikeresebben tud elintézni egy ellenzékinek számító magyar polgármester is. Az uszoda építéséről szóló kormányfinanszírozási szerződést a kormányválság előtt a fejlesztési és közigazgatási minisztérium tárcavezetője, Cseke Attila írta alá. A projekt kapcsán nem éreztem hátrányát annak, hogy a néppárt színeiben megválasztott polgármesterként dolgozom. Nemcsak az Erdélyi Magyar Szövetség, hanem az RMDSZ több parlamenti képviselőjével, illetve szenátorával is jó a viszonyom, akikkel heti rendszerességgel tartjuk a kapcsolatot. Ugyanez nem mondható el a Har­gita Megyei Tanács vezetőjéről, Borboly Csabáról.

– Vele miért mérgesedett el a kapcsolata?
– Hivatalba lépésem óta nem alakult ki közöttünk semmiféle együttműködés. Ennek az lehet a magyarázata, hogy az előző RMDSZ-es polgármesterrel a megyei önkormányzat elnöke személyes, jó viszonyt ápolt, így valószínűleg nem tudja elfogadni, hogy váltás történt. Már az elején tettem lépéseket a helyzet normalizálása érdekében: tudomására hoztam, hogy nyitott vagyok a párbeszédre, az együttműködésre, üljünk le az asztalhoz, beszéljünk közös dolgainkról. Ez a pillanat sajnos az elmúlt egy esztendőben még nem jött el. Nem újdonság számomra, hiszen Erdély-szerte az MPP-s vagy a néppárti kollégák hasonló gondokkal küszködtek a megyei önkormányzatok RMDSZ-es tisztségviselőinek elzárkózása miatt.

– Egy polgármesternek, illetve a helyi önkormányzatnak nehéz megkerülnie a megyei tanács hatáskörét. Hogyan működnek együtt a csíkszeredai intézménnyel?
– A megyei tanáccsal is van közös projektünk: a központi fejlesztési régiónál maradt egy plusz költségvetési keret, amelyet inkubátorházak létesítésére használnak fel. A Hargita Megyei Tanáccsal közösen adtunk le egy pályázatot, amely az előzetes engedélyeztetés után Gyulafehérvárról felkerült Bukarestbe, ahol várhatóan már csak a támogatási szerződést kell aláírnunk. A kommunikáció a megyei tanács alelnökén, Bíró Barna Botondon keresztül történik. Más uniós pályázatra nem volt lehetőség, mert tavaly járt le a határidő, így csak az új kiírások közzététele után pályázhatunk.

– Hány uniós pályázatuk van?
– Az előző városvezetés 12 éven át sajnos nem pályázott, emiatt sok fejlesztési pénztől esett el Székelykeresztúr. Lett volna bőven rá lehetőségük, ahogyan a többi székelyföldi város élt vele. Nálunk ez nem számított, ezért most minden létező hazai és leendő európai uniós pályázatot feltérképezünk, hogy egyetlen lehetőségről se maradjunk le. Tudomásul kell venni, pályázatok nélkül nem léphetünk egyről kettőre, a helyi adóbevételek nagyobb beruházásokra nem elegendőek, de ezzel minden kistelepülés így van.

– A helyi önkormányzatban az EMSZ színeiben mandátumot nyert kilenc képviselő adja a törékeny többséget. Hogyan működnek együtt a további nyolc RMDSZ-es képviselővel?
– Az EMSZ-frakcióban – amelynek nyolc néppárti és egy MPP-s tagja van – kiváló az együttműködés. A csapat sokat fejlődött egy év alatt, mindent közösen beszélünk meg, jó a munkamenet. Az RMDSZ-es önkormányzati képviselőkkel viszont változó az együttműködés, pedig nekünk teljesen más a hozzáállásunk irányukba, mint amilyen az övéké volt az előző mandátumokban, amikor semmibe vettek bennünket. Tudomásul veszem, hogy vannak, akik ellenségként viszonyulnak hozzánk, néhány RMDSZ-tanácsossal azonban jól együtt tudunk dolgozni, és ez a fontos. Eleve nem vagyok pártember, aki szemellenzősen járna a világban. Elismerem, minden pártban vannak értékes emberek, ugyanakkor gyengék is, akiket sajnos nem lehet jól megválogatni. Egy városvezetés csapatmunka, amelyben mindenkinek megvan a maga helye és szerepe.

– Mennyire tartja a kapcsolatot más néppárti vagy MPP-s polgármesterekkel és önkormányzati képviselőkkel? Más településeken hogyan boldogulnak?
– Vannak megbeszéléseink Udvarhelyszéken vagy akár nagyobb régióban is, habár a koronavírus-járvány miatt nehéz nagyobb térségekből összehívni az embereket. Helyi önkormányzati képviselőinket tavaly például alaposan felkészítették a helyi költségvetési vitákra, hogy mikor mire figyeljenek. Azt látom, hogy mindenki tanulni és fejlődni akar, és ehhez ma már adottak a feltételek.