Bözödújfaluba a lélek hazajár megnyugodni

A zsidó templomot 1943-ban lebontották, a köveket és a padokat Bözödre vitték, a fürdőt feltöltötték, és a zsidó vallást betiltották. 1944-ben a hatóságok kötelezték a sárga csillag viselését, és Bözödújfaluban többé nem volt szabad a zsidó temetőbe temetkezni.
A magyarság három felekezete – katolikus, református és unitárius – saját templommal rendelkezett. Ezeken kívül a román görögkatolikus egyház is jelen volt a faluban, ez később ortodox egyházzá alakult. Templomának építése 1939-re tehető, ezt végül nem fejezték be, innen származik a mondás: „felcsinálták s úgy hagyták, mint a bözödújfalusi ortodox templomot”.
A falunak már a középkorban volt temploma. A római katolikus hajlék híressége a bözödújfalusi Madonna, amely napjainkban is látogatható az erdőszentgyörgyi új római katolikus templomban. Itt nemcsak a főoltáron elhelyezett Madonna látható, hanem a bözödújfalvi volt katolikus templom zászlói, illetve a szentély is megtekinthető, a templomudvaron a hajdani katolikus templom keresztje áll. A római katolikus templom romjai ma már nem láthatók Bözödújfaluban de az unitárius templom oldalsó fala ma is áll a tó partján.

Az erdélyi Kánaán

A faluban szinte minden mesterségnek volt gazdája. Ha kellett, volt cipész, bádogos, borbély és fodrász, varrónő, szabó, boltos, kocsmáros, postás és tanár egyaránt. Segítőkész, hívő és lelkiismeretes embereknek ismerték a bözödújfalviakat, akik a bözödiekkel valamiért mindig is ellenségek voltak. Egy olyan tájról beszélünk, amely nemcsak az arra járókat varázsolta el, hanem az ott élőket is.

Több egykori bözödújfalvi lakóval is beszélgettem az évek során. Kérdésemre, mit érez, ha meghallja a falu nevét, Karda Erzsébet ezt válaszolta: „egy pillanatig azt érzem, otthon vagyok. Most is, amikor meglátjuk a Bözödújfalu feliratú táblát, nagyot dobban a szívünk. Amikor viszont végig kell menni a külső úton Szentgyörgy felé, és látjuk a temetőt, a környezetet, borzasztó érzés fog el.”
Hasonlóan vélekedett András Péter kitelepített bözödújfalvi férfi is: „ennyi év után is elfog a sírás, hogy ott kellett hagynom a falut. Gyermekkori emlékeim mind benne vannak e szóban.”

Miért kellett a vízgyűjtő gát?

A gát megépítésére több érvet is felsoroltak a hatóságok. Elsőként a gyulakutai hőerőmű vízzel történő ellátása hangzott el, a második ok a dicsőszentmártoni vegyipari üzem vízszükségletének biztosítása volt, másrészt az árvízvédelmi szempontok is szerepet játszottak az új tó kialakításában.
Szakemberek szerint a gátnak köszönhető, hogy a szomszédos falvak és városok az utóbbi évtizedekben többször megmenekültek az árvizektől. A vízgyűjtő gát megépítésének negyedik okaként említjük a diktatúra idején eltervezett területrendezést, amelynek során falvak százait és több tucat várost tüntettek el, és építették újjá országszerte.

Közben a hivatalos érvelés az volt, hogy Bözödújfalut nem fogja víz érni, a falunak nem esik bántódása, nem kell elköltözni, csupán néhány házat bontanak majd le.
A bözödújfalusi víztároló építése már 1975-ben megindult, majd 1977-ben leállt. 1983 augusztusában a bözödújfalviak levelet írtak Nicolae Ceauşescunak. A falu kiválasztotta öttagú küldöttségét, amely Bukarestbe ment, hogy megbeszélje a falu sorsát. A küldöttséget a pártvezetőség azonban arra intette, ne reklamáljanak és segítsenek meggyőzni a falu népét, hogy írják alá a nyilatkozatokat, amely szerint önként elhagyják a falut. Ebbe a falu nem egyezett bele. Ettől függetlenül 1984-ben újra beindult a gátépítés, és sor került a kárfelmérésre is. Ennek nyomán 1985 és 1987 között kezdetét vette a kitelepítés hivatalos előkészítése. 1988-ban elsőként Szali Irma hagyta el Bözöd­újfalut, és beköltözött a számára kiutalt erdőszentgyörgyi „gettó lakásba”. Az új tömbházba a villany sem volt bevezetve, az asszonynak szomszédai sem voltak.
A következő évben a költözésé lett a fő szerep.

1988 júniusára a gát háromnegyede készült el, ezért más munkatelepekről irányítottak át munkásokat, hogy a munkálatokat decemberig befejezhessék, ekkorra volt ugyanis kitűzve a völgyzáró gát átadása. Amíg a falu lakói nem voltak tudatában, hogy Bözödújfalut elárasztják, sokan dolgoztak a gát építkezésénél, nem kellett a legközelebbi városokban munkát keresni. Az egykori gátépítő bözödújfalviak és erdőszentgyörgyiek azonban mai napig szégyellik ezt, bűntudatuk van.

Kártérítés helyett leértékelés

A faluban 1989. november végén már nem volt villanyáram, decemberben elkezdődött a falu vízzel való elárasztása.

– magyarázza Karda Erzsébet.
Lupui József ugyanúgy építette vissza a házát Erdőszentgyörgyön, ahogy Bözödújfaluban állt. „Mielőtt bontottam volna, lefestettem a szarufákat, felírtam, hogy A1, A2. Felhívtam egy szakembert, s arra a méretre tettem vissza ajtót, ablakot. Olyan lett az épület, mint ahogy Bözödújfaluban lebontottam” – magyarázza a falu volt lakója.
Költözéskor mindenki kapott egy utánfutónyi ingyen fuvart, de az semmire sem volt elég. Sükösd Dénes azt mesélte, hogy szüleinek 13 utánfutónyi költöztetni valója volt, amiért fizetni kellett. Pintya Piroska így emlékezett a költözésre: „édesanyám ragaszkodott mindenhez, az utolsó vasláboshoz is, de mondtam, mindent nem lehet elvinni. Rettenetes volt, mert nem volt hová elhozni a dolgokat. A tavasz folyamán visszamentünk, de már az ablakunkból halásztak, fel volt töltve a tó. Amikor bementem és mondtam, hogy ez az én portám, itt születtem, ordított rám, hogy mit keresek itt, ez már senkié, miért nem vittem el a dolgaim? Rettenetes volt, nem is lehet kimondani. Az ember összerakta a kicsi holmiját, a batyuját, és hozta.”
A házakat felértékelték, feljegyezték, miből épült, mikor építették, mekkora épületről van szó, felírták, miből van a kerítés, és annak megfelelően számították ki, mennyi kártérítés jár. A lakók visszaemlékezései szerint azonban a felértékelés inkább leértékelés volt, mivel a háztulajdonosok nagyon kis összeget kaptak.

Nagyszüleim szerint ők annyi pénzt kaptak a házukért, hogy a lakásukban lévő két csempekályhát megvásárolták és felépítették belőle.

Bözödújfalviak a nagyvilágban

A falu közössége a kilakoltatás után mintegy 30 helységbe szóródott szét Románia- és világszerte. Egyeseket a hajdani falutól néhány kilométer választ el, akik Erdőszentgyörgyre költöztek, a bözödújfalusiak által elnevezett „gettó” lakásokba, amelyek az egykori termelőszövetkezeti istállókhoz hasonlítottak. Egy szobából, kis konyhából és fürdőszobából álltak, de közművesítés nélkül: az embereknek wc-re és ivóvízért ki kellett járniuk az udvarra. Minden garzonlakáshoz kis tyúkketrec tartozott. Az első években kisebb összegért lehetett bérelni a lakásokat, azonban pár év elteltével kötelezték megvásárlásukat.
Többen elköltöztek Hármasfaluba, Csókfalvára, Havadtőre, Gyulakutára és Fületelkére vagy Bözödújfalu közvetlen környékére, Bözödre, Etédre, Kőrispatakra. Mások a Kis- és Nagy-Küküllő mentén telepedtek le, Székelykeresztúr, Székelyudvarhely vagy Segesvár és Marosvásárhely környékére, de a Nyárád-mentére is elszóródtak. Vannak lakók, akik egykori szülőföldjükről Magyarországra, Bécsbe vagy Izraelbe telepedtek le.

Emlékezés minden év augusztusában

Az első falutalálkozót Sükösd Árpád kezdeményezte: 1990 óta az újfalusiak minden évben hazajárnak emlékezni. Az első kortárs találkozó volt és a katolikus templom udvarán tartották, a másodikra már a falu összes lakóját meghívták. 1991-ben a plébánia udvarán gyűltek össze, a harmadik találkozóra már a falunévtábla melletti tisztáson került sor. Azóta is minden év augusztus első szombatja a bözödújfalusiak napja. Az idei találkozó a koronavírus-járvány miatt elmaradt. Aki teheti, most is hazamegy egy-egy csokor virággal megemlékezni a hajdani faluról.

nem éreznénk jól magunkat, ezért nem járunk haza gyakrabban” – magyarázta Sükösd Dénes bözödújfalusi elszármazott.

Mitől lett Bözödi-tó?

Az árasztás után mi a legfájóbb dolog az egykori lakosoknak? Talán az, hogy a tavat, amely alatt szülőfalujuk fekszik, a szomszéd falu nevével illetik. Kérdésemre, milyen érzés azt hallani, hogy Bözödi-tóként emlegetik a víztárolót, kivétel nélkül felháborodás és szomorúság volt az emberekben. „Fel vagyok háborodva, olyankor kiabálni is tudok. Hát nem a bözödiek jöttek el onnan, hanem mi. Nem igaz? Akkor miért mondják, hogy Bözödi-tó, ha nem a bözödieké?” – háborodott fel Szali Irma. De hasonlóan vélekedett András Péter is: „az emberek olyan egyszerűen veszik, hogy a Bözödi-tóra megyünk halászni. De van, akinek az fáj, mint például nekem is.”

Jakab Mónika