A bizonytalan behozatalt kellene pótolnia a hazai mezőgazdaságnak: kormányzati bevatakozásban reménykednek a gazdák

Ez azt jelenti, hogy a legtöbb növényi és állati eredetű élelmiszerből egyre nagyobb mennyiséget importálunk. Ma már gyakorlatilag semmiből nem vagyunk önellátóak. Ezt Adrian Oros mezőgazdasági miniszter is elismerte, de a szokásos optimista sajtónyilatkozatokon túl – a szakminisztérium öt éven belül szeretné új pályára állítani a román mezőgazdaságot, hogy nettó importőrből exportőr legyen – semmi sem mutat a helyzet gyökeres megváltoztatására. Miközben ma már válságkezelésre van szükség.

Bizonytalan gazdák

Az önálló és független mezőgazdasági érdekvédelmi egyesületként működő RMGE Maros szervezet elnöke, Fazakas Miklós nyárádkarácsoni agrárvállalkozó szerint semmi sem mutat arra, hogy a kormány, illetve a mezőgazdasági minisztérium átlátná az élelmiszer-termelés megerősítésének fontosságát. „Húsból, tojásból, zöldségekből, de még búzalisztből is importra szorulunk. Ha valamiért leáll az import, vagy megdrágulnak a külföldről érkező mezőgazdasági termékek, akkor Románia kritikus helyzetbe kerül. Akár éhínség is beállhat, mert az utóbbi harminc esztendőben módszeresen padlóra küldték a mezőgazdaságot” – fogalmaz a mintegy 30 gazdakörrel működő székelyföldi érdekvédelmi szervezet vezetője.

Egy üzemet be lehet zárni, és ha három hónap múlva újranyitják, minden ott folytatódik, ahol abbamaradt. Ez a mezőgazdaságban nem így működik. Ha a termelők tavasszal nem fektetnek be a termőföldek megdolgozásába, illetve kilátástalanság miatt elkezdik leépíteni az állatállományokat, akkor fél év múlva már nem lesz miből pótolni a veszteséget.
Fazakas Miklós egy hektár fólia alatti zöldségtermesztéssel foglalkozik: évi rendszerességgel uborkát, paradicsomot és paprikát termeszt, szabadföldi zöldségtermesztésben pedig gyökérzöldségeket és káposztát. Több nagyáruház beszállítójaként korszerűsítette farmját. Fóliaházaiba a legkorszerűbb izraeli csepegtetős öntözőberendezést telepítette több százezer euró beruházással. A tavaszi kampányba mintegy százezer eurót kell befektetnie ahhoz, hogy a következő egy-két hónapban szállítani tudjon az üzleteknek. „Azt látom, hogy mindenki bizonytalan. A kormány mindennel foglalkozik, csak a mezőgazdasággal nem. Miközben minden ipari és szolgáltató szektornak a tartós munkanélküli segélyeket ígéri, mi, a mezőgazdaságban dolgozók nem kapunk egyértelmű üzenetet arról, hogy a mai kritikus helyzetben munkánkat támogatná. Ha ezt nem látják a gazdák, a szokásos tavaszi befektetések jelentős része elmarad, és az eddig nagyobb területen termelő gazdák is kivárnak. Senki nem akar bizonytalanra elindulni” – magyarázza a bajok fő okát a szakember. Az egyesület keretében eddig mintegy 160 Maros megyei termelőnek importált zöldségpalántákat Magyarországról, de most ez is kérdésessé vált. A kormány paradicsomprogramja, valamint több más elképzelés már a kormányválságok idején, több hónappal ezelőtt megkérdőjeleződött.

Aki az elmúlt években vagy évtizedekben Nyugaton dolgozott, annak valószínűleg a mezőgazdaság lesz az utolsó választása, ha kényszerhelyzetbe kerül. „Az idei esztendő a kivárásra megy rá. Sokan a tartalékaikat fogják felélni abban a reményben, hogy jövőtől külföldön is újraindul az élet” – véli Fazakas Miklós.

Nő a takarmányok ára is

A szilágysági Menyő határában 2011-ben uniós pályázattal és jelentős bankhitellel disznófarmot létesítő Szepes Loránd agrárvállalkozó számára eddig sem volt gálamenet az elmúlt 9 esztendő. Az évente mintegy 9–10 ezer vágóállatot értékesítő állattelep számára az első nagy megpróbáltatás az oroszországi piac bezáródása volt az ukrajnai válság kirobbanása után. Ez a teljes európai sertéspiacot padlóra küldte, hiszen Oroszország volt a legnagyobb disznóhúsimportőr az Európai Unió országaiból. A korábbi hétlejes élősúly-kilogrammonkénti felvásárlási ár a felére csökkent, ami teljesen ráfizetésessé tette a termelést. A romániai piacot elözönlötte a dömping áron piacra dobott spanyol, dán és egyéb származású, mélyfagyasztott sertéshús. Amelyik farm kibírta a hatalmas ráfizetést, azt a román kormány egy-két év múlva megmentette. Ez a trend 2018-ig folytatódott.

– magyarázza a szilágysági vállalkozó. A vágóhidak nem emelték a felvásárlási árakat, így akinek nincs több hónapra elegendő takarmánytartaléka, az most igen nehéz helyzetbe kerül. Szepes szerint farmja egyelőre fennakadás nélkül működik. A nagybányai és a szatmárnémeti vágóhidak – amelyekkel szerződéses viszonyban áll – a megszokott rendszerességgel szállítják el a 100–110 kilósra hizlalt állatokat.

– magyarázza Ványi az érsemjéni helyzetet. Az elsősorban őszi búzát, repcét, kukoricát és napraforgót termesztő agrárvállalkozó szerint a gazdák többsége idejében beszerezte a szükséges vetőmagot, műtrágyát és a növényvédő szereket. Ez mostanában azért könnyebb, mert a farmokkal szerződő terményfelvásárló cégek az őszi betakarításig szokták meghitelezni a termeléshez szükséges fogyóanyagokat, amelynek árát leszámítják az átvett szemes gabona értékéből. Az érmelléki farmok szinte kivétel nélkül így működnek. Kialakulásuk visszanyúlik a rendszerváltás utáni időszakra, amikor a termelőszövetkezetek vagyonát, illetve a gépállomások felszerelését felvásárolták az ott dolgozó mezőgazdasági szakemberek. A legelején létrejött társas gazdaságok legtöbb helyen átalakultak, és az agronómusokból lett vállalkozók új farmjaikhoz bérbe vették a földet, vagy megvásárolták a földtulajdonosoktól. Mára így alakult ki a 200–300 hektáros farmok láncolata. Ványi szerint a kisgazdák többsége bérbe adta szántóföldjeit, mert családonként legalább 20–30 hektár föld kell ahhoz, hogy szántóföldi növénytermesztéssel meg lehessen élni. Pár hektáros, kisebb területen csak a zöldségtermesztésnek lenne esélye, de az elmúlt években ez az olcsó import miatt nem terjedt el. Az új helyzetben azonban ennek az ágazatnak is felértékelődhet a szerepe.

illetve külföldön is hirtelen emelkedik a termények ára” – érvel Ványi Attila a hazai termelés gyors felfuttatása mellett.

Így ő is többször arra kényszerült, hogy lengyelországi árut szerezzen be. Ha választania kellett, akkor a magyarországi zöldséget és gyümölcsöt részesítette előnyben. „Amikor pár napja bezártam, éppen elszabadultak az árak a nagykereskedőknél, mert leállt vagy nagyon lelassult a zöldség importja. Nemrég hallottam, hogy több helyről újraindult a szállítás, de vontatottan halad, és jóval magasabb árakon érkezik az áru. Nálunk csak zöldhagymát, retket és salátát lehet ilyenkor beszerezni, illetve a tavalyról maradt gyökérzöldséget és krumplit” – magyarázza Pálfi.