Márai Sándor szobra szülővárosában, Kassán. Felvidéken is népszerűek az író művei
Fotó: Makkay József
Százhúsz éve született Márai Sándor, aki sajnos nem érte meg, hogy munkásságát magyar nyelvterületen tehetségéhez mérten elismerjék. A bolsevizmus ádáz ellenségének számított, így művei 1990-ig gyakorlatilag ismeretlenek maradtak a magyarországi vagy erdélyi olvasók számára.
2020. április 26., 15:532020. április 26., 15:53
2020. április 26., 22:152020. április 26., 22:15
Generációk nőttek fel úgy, hogy hivatalos fórumokon – iskolákban, egyetemeken, kulturális rendezvényeken és így tovább – senki nem ejthette ki Márai nevét. Jóformán ismeretlen volt számunkra, ahogyan Wass Albert, Nyírő József és sokan mások, akik szálkák voltak a kommunista hatalom szemében. Amikor már szabad volt beszélni az 1900. április 11-én született szerzőről, Márai már nem élt, ugyanis 1989. február 21-én egy pisztolylövéssel tett pontot életére az amerikai San Diego városában. Magyarországon az elismerés is akkor érte, amikor már késő volt: egy évvel halála után, 1990-ben posztumusz Kossuth-díjat kapott.
Talán kevesen tudják, hogy az a Radványi Géza volt az író öccse, aki filmrendezőként írta be nevét a magyar kultúrtörténetbe, hozzá fűződik többek között a Valahol Európában című film megalkotása.
Kassán és Eperjesen járt iskolába, alig 19 évesen Budapesten lett újságíró. 1919 októberében apja jóváhagyásával Bécsen át Berlinbe, majd Frankfurtba költözött, hogy egyetemi tanulmányokat folytasson. Ő volt Franz Kafka első magyar fordítója, barátságot ápolt Füst Milánnal, szomszédja volt a fővárosban Kosztolányi Dezső. 1933-ban lapja Berlinbe küldte. Nyomon követte Hitler hatalomátvételét, hitelesen és példás bátorsággal számolt be a nácizmus valóságáról, a Messiás a Sportpalastban például remek antifasiszta írás, egyben Hitler-paródia is volt.
Márai 1943 decemberében leírja naplójában, hogy becsületes embernek belső emigrációba kell vonulnia. Leányfalura ment, és nem lépett nyilvánosság elé 1945 tavaszáig. Mint közismert, a háború után Márai végleg elhagyta Magyarországot.
„A második, 1948-ban kezdődő és élete végéig tartó emigrációt vállaló Márai külföldre távozásának mindenképpen a legfontosabb oka: a Magyarországon és egész Kelet-Európában kiépülő szocialista rendszer, ami Márai emberképével, polgáreszményével összeegyeztethetetlen volt. Semmilyen lehetőségét sem látta egy olyan rendszerrel való bármiféle együttműködésnek, amely kollektivista jellegű volt és belső logikájából következően nem tartotta értéknek az individualitást. Ugyanez játszott többek között abban is szerepet, hogy Márai a nemzetiszocialista vagy éppen a fasiszta eszméket – még mielőtt azok embertelensége sokak számára nyilvánvalóvá vált – határozottan elutasította” – írja tanulmányában Kakuszi B. Péter irodalomtörténész.
Elsősorban anyagi okokból később visszatért Itáliába, de végül ismét Amerikában, ezúttal San Diegóban kötött ki, hogy szeretett fogadott fia, János közelében legyen.
1985-ben elveszítette két testvérét, Katót és Gábort. Felesége, Lola egy évvel később halt meg. A veszteségek hatására már ekkor megfogalmazódott benne az öngyilkosság gondolata, fegyvert is vett. Nem sokkal később öccse, Géza is elhunyt, majd nevelt fia, János is. Ezt már nem tudta feldolgozni. Életének pisztollyal vetett véget, hamvait a Csendes-óceánba szórták.
Az 1989-ben elhunyt Márai után három lányunoka maradt: Lisa, Sarah és Jennifer Márai, akik az Egyesült Államokban élnek. Mivel unokáit nem tanították meg magyarul, soha nem tudták megérteni nagyapjuk életművét.
A könyv eladásai 1998-ban az olaszoknál meghaladták a százezret. Ezután német, spanyol, portugál és angol nyelvterületen, valamint számos kelet-európai nyelven is hatalmas sikerrel jelentek meg a művei. 2000-ben a németországi könyveladások elérték az egymilliós példányszámot. És végre mi, magyarok is megismerkedhettünk Márai nem mindennapi életművével…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy „mini nyugdíjjal” indult Balin, dán repülőjegy-lemondással folytatódott, és végül Ausztráliában kapott új irányt a sepsiszentgyörgyi fiatal házaspár története.
A március elején megszokott átlagokhoz képest néhány fokkal melegebb, enyhe, tavaszias idő várható az előttünk álló hét napban; csupán az éjszakai hőmérsékletek süllyednek fagypont alá.
Szabó Szilárd táncpedagógus-koreográfus feleségével, Németh Ildikó néptáncművész-oktatóval a Fejér vármegyei Tordason lakik. Az erdélyi táncok kiváló ismerőjeként és oktatójaként a házaspár gyakran megfordul Erdélyben is. Velük beszélgettünk.
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
A méhészetből származó jövedelmének jelentős részét szenvedélyére fordítja egy hármasfalusi gazda: több mint egy évtizede régiségeket gyűjt, és otthona egyik szárnyát valóságos kiállítótérré alakította.
Egy gombolyag fonal, csendes téli esték és nemzedékeken át öröklődő tudás – innen indult, mára pedig saját, szeretettel teli alkotói világgá formálódott. A horgolt figuráktól Szabó Anita beszélt az Erdélyi Naplónak.
Közel négy év elteltével is homály fedi, ki vagy kik perzseltek meg, majd dobtak ki levélszavazatokat Maros megyében, a 2022-es magyarországi választások előtt nem sokkal. A Maros megyei ügyészségtől megtudtuk, a tetteseket nem sikerült azonosítani.
Miközben az éjszakák még téliesen fagyosak maradnak, péntektől látványosan melegednek a nappalok, hétvégére akár 15 °C-os csúcshőmérséklet is várható. A tavasziasan meleg időjárás kitart a jövő hét első felében is.
Csapatmunkára és kommunikációra épülő, intenzív és figyelemlekötő játékra számíthatnak azok, akik a Szatmár Megyei Múzeumban járva „lemerészkednek” a pincébe is. Itt ugyanis Románia első, nemrég újranyílt szabadulószobája fogadja őket.
Folyamatos lehűlés, valamint esőben, havasesőben és hóban gazdag csapadék jellemzi az előttünk álló hetet. A télies hidegek elmúltával a jövő héttől számíthatunk enyhülésre.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!