Feudális anarchia IV. László gyerekkorában

(folytatás 38. lapszámunkból)

Joachim bán vezetésével a hatalomra törő főurak gyerekkorában elrabolták Lászlót, hogy kényszerhelyzetben tarthassák apját. A trónra lépő László uralkodása alatt is ki volt szolgáltatva a magyar főurak kényének-kedvének. Kiszolgáltatottsága nagyban hozzájárult ahhoz, hogy felserdülve szívesebben éljen együtt a kunokkal, mint a magyarokkal. Átvette életmódjukat és szokásaikat egyaránt.

Apja és nagyapja küzdelme során László számos erőszakos cselekedetnek volt a szemtanúja és szenvedő részese. Az alig kétéves Lászlót és édesanyját saját nagyapja fogatta el Sárospatakon és záratta Turóc várába.

1265 márciusában az isaszegi csatában V. István döntő győzelmet aratott IV. Béla serege felett. A belháború végére 1266. március 23-án a Nyulak-szigetén – a mai Margitszigeten – megkötött béke eredményeképpen László kiszabadult fogságából. A béke megkötésével az ország megosztottsága azonban nem szűnt meg, hanem felgyorsította a nagybirtokok további gyarapodását és a királyi tekintély csökkenését. A hűség cserélgethető volt, és birtokadományokkal meg lehetett vásárolni. Voltak azért kivételek: V. István pártjának vezetői, a Csák nemzetség trencséni ágához tartozó Péter és Máté nem szerepeltek V. Istvánnak azon az 1264-es számadásán, amelyiken a megvesztegetendő és megjutalmazandó urakat sorolta fel az ajándékokkal együtt. Az ajándékokat azért kapták, hogy megmaradjanak vagy áttérjenek V. István hűségére. A trencséni Csákok szilárdan kitartottak V. István mellett.

Gyerekházasság

László apja 1265 után önálló külpolitikát folytatott. Lászlóval 1269-ben eljegyezték I. Károly szicíliai király – IX. Lajos francia király öccsének – leányát, Izabellát, akit Magyarországon Erzsébetnek neveztek. Izabellát 1270-ben Magyarországra hozták, de a hivatalos házasságot csak pár évvel később kötötték meg, amikor a felek elérték az egyházi törvények szerinti házasságkötési kort: Erzsébet esetében a 12. életévet, László esetében pedig a 14. évet. Ez legkorábban csak 1276-ban történhetett meg. A gyermekek ilyetén, politikai érdekből kötött házassága jellemző volt a középkorra.

V. István uralkodásának egy példátlan botrány vetett véget. A király és udvara 1272 nyarán Dalmáciába készült I. Károllyal előkészített találkozóra, de június 24-én Bihácson a szlavón bán, Gutkeled nembeli Joachim elrabolta és Kapronca várába vitte Lászlót. A megrendült és a botrányba belerokkant István hadat küldött Kapronca vára ellen, miközben visszatért Magyarországra, és 1272. augusztus 6-án meghalt.

Az ifjú király megkoronázása

Erzsébet királyné V. István halála után elébe sietett a Lászlót Szlavóniából Székesfehérvárra hozó Joachimnak, és együtt készítették elő a koronázási ceremóniát. IV. Béla volt pártja, amelyet V. István háttérbe szorított (elsősorban Aba nembeli Finta és rokonai Monoszló nembeli Egyed és Gergely), megpróbálta megakadályozni a koronázást, valószínűleg a huszonéves Béla macsói herceget szerették volna inkább a trónon látni, és nem a tízéves Lászlót.

Előbb elfogták Lászlót, majd a királyné szállására támadtak. A királyné hívei azonban Pok nembeli Miklós vezetésével elhárították a támadást. A lázadók közül Egyed és Gergely II. Ottokár cseh király udvarába menekült – átjátszva Pozsony várát a cseh király kezére –, ahol korábban már megfordultak magyar bárók V. István elől elmenekülve. Egyedet Ottokár szívélyesen fogadta, s számos birtokkal ajándékozta meg. Közben megtörtént László koronázása az 1272. szeptember 3-a előtti napokban, amit Türje nembeli Fülöp esztergomi érsek végzett. A koronázás után az udvar Budára vonult és gyakran mulatott a Nyulak-szigetén. Egy ilyen alkalommal Kőszegi Nagy Henrik árulással vádolta meg Béla herceget, s a kialakuló szóváltás közben kardot rántott, és úgy összekaszabolta, hogy utána darabjait testvére, Margit – aki a Nyulak-szigeti apácakolostorban élt – és a többi apáca szedték össze. Bélát a kolostorban temették el.

Két csoport uralta a Magyar Királyságot

A főúri csoportok között nagy versengés alakult ki az országos, udvari és helyi méltóság címek megszerzéséért. Bár a főurak célja a királyi hatalomtól való függetlenedés volt, a harc mégis a központi hatalom tisztségeiért folyt. Az országos politikában is jelentős szerepet játszó két csoport alakult ki: egyik élén Kőszegi Nagy Henrik és Gutkeled nembeli Joachim, a másik élén Csák nembeli Máté és testvére, Csák nembeli Péter volt. Mindkét csoportosulás Nyugat-Magyarországon rendelkezett birtokokkal, és mindkét főúri csoport ott akarta kiépíteni saját területi hatalmát. A következő években e két főúri csoport sűrűn váltogatta egymást a kormányzatban a fennálló erőviszonyoknak megfelelően. A 10 éves Lászlónak nem volt ráhatása az események menetére.

1272 őszén Kőszegi Nagy Henrik kibékült Gutkeled nembeli Joachimmal, és Béla herceg halála után felosztották a macsói bánságot. Henrik sói bán és ozorai bán lett 1273 márciusáig. Csák nembeli Péter, V. István legjelentősebb híve kiszorult a hatalomból, s bizonyos birtokait is elvesztette. Testvére, Máté szlavón bán lehetett 1273 márciusáig. Csák Pétert a Nyitra megyei Szenic vámjövedelemmel is járó birtokával kárpótolták, testvére Máté országbíró volt augusztustól decemberig. Máté helyett Nagy Henrik lett a szlavón bán még 1273 márciusában, mely tisztségét 1274 szeptemberéig megtartotta.

Csák Máté helyett a Gutkeled nembeli Miklós lett az országbíró. Kőszegi Nagy Henrik pedig a horvát–szlavón bán tisztséget töltötte be 1274 szeptemberéig. 1274-ben Nagy Henrik csoportja foglyul ejtette az ifjú királyt, majd miután a Csák család tagjai kiszabadították, András herceg (László öccse) személyében ellenkirályt állítottak. Az 1274. szeptember 26. és 29. között a Fejér megyei Polgrádi mellett vívott csatában Csák nembeli Péter legyőzte Henrik és Joachim seregét, Kőszegi Nagy Henrik életét vesztette, de fiai folytatták politikáját. Péter soproni és somogyi ispán 1275 nyaráig, szinte fél évig nem viselt tisztséget, 1275 decemberétől viszont nádor volt 1276 nyaráig. Csák Máté 1274 szeptemberétől 1275 őszéig erdélyi vajda és szolnoki ispán, utána pedig 1276 nyaráig a tárnokmesteri és a bányai ispáni tisztséget töltötte be. Bátyjuk, István 1275-ben trencséni és barsi ispán, decembertől 1276 közepéig asztalnokmester volt, s közben hol a barsi, hol a bányai, hol a szolgagyőri ispáni tisztséget töltötte be. Közben Gutkeled nembeli Miklós 1275 júniusától októberig szlavón bán lett. 1276 márciusában Csák Péter nádor feldúlta Veszprémet, ahol a püspöki székben Kőszegi Péter ült. A pusztításnak áldozatul esett a veszprémi káptalani iskola is, amely a korabeli Magyarország egyik legrangosabb tanintézete volt.

1277 májusában a rákosi országgyűlés a 15 éves IV. Lászlót nagykorúsította. Péter 1277 augusztusától nádor volt az év végéig, ezután István fél évig asztalnokmesteri és pozsonyi ispáni, majd 1278 tavaszától az év végéig újra nádorként tevékenykedett. 1278 tavaszán a nádori tisztséget Máténak adta át. Péter ekkor asztalnokmester, pozsonyi és mosoni ispán lett 1279-ig, amikortól politikai tisztséget többé már nem viselt. A Gutkeled nembeli Miklós 1278-tól 1279-ig szlavón bánként tevékenykedett.

Az 1273. évi magyar–cseh háború

A cseh Premysl-dinasztia egyik legjelentősebb uralkodója, II. Ottokár megtámadta Magyarországot. 1273 áprilisában egy kisebb sereggel elfoglalta Győr várát. A külső veszély rövid időre közös fellépésre kényszeríttette az urakat. A magyar sereg június közepén véres küzdelem során visszafoglalta Győr várát. 1273 júliusának végén Ottokár teljes haderejét mozgósította. A mintegy kétszeres túlerőben lévő cseh és német csapatok ellen a magyar sereget Kőszegi Henrik vezette. Csatára azonban nem került sor. A magyar csapatok átmeneti sikert értek el morva területen, majd visszavonultak. II. Ottokár érdemleges ellenállás nélkül foglalhatta el a kulcsfontosságú határszéli várakat és megyéket, többek között Óvárt, Mosont, Győrt és Sopront. A magyar-cseh háború érdemleges magyar ellentámadás és békekötés nélkül fejeződött be. A Kőszegi-érdekcsoport a vezetése alatt álló magyar fegyveres erőt arra használta fel, hogy hatalmát érvényesítse az országtanácsban.

Külpolitikai fordulat: IV. László és Habsburg Rudolf szövetsége

Németország fejedelmei 1273. október 1-jén Frankfurtban a cseh Ottokár ellenében az addig kevéssé ismert Habsburg Rudolfot választották német királlyá. A cseh király nem fogadta el a választást, és háborút kezdeményezett. Az 1274. november 19-én tartott nürnbergi birodalmi gyűlés felhatalmazta Rudolfot, hogy Ottokárt fossza meg tartományaitól. Egyik fél számára sem volt közömbös, hogy Magyar Királyság kinek az oldalára áll. Lehetőség nyílt az 1273. évi háborúban elvesztett területek visszaszerzésére. A hatalomban egymást váltogató két párt azonban külpolitikai irányultság szempontjából sem volt egységes. A Csákok el akarták fogadni II. Ottokár 1275. október 6-án tett békeajánlatát. A Kőszegiek és Gutkeled Joachim a Habsburg szövetségben látta a Magyarország érdekeinek megfelelő politikát. Rudolf 1276 őszén bekövetkezett támadásakor éppen a Kőszegi-párt volt hatalmon. A magyar sereg Gutkeled Joachim és az akkor tizennégy éves magyar király vezetésével Bécs felé vonult, hogy Rudolf hadaival egyesüljön, de csak Sopronig jutott. Közben Ottokár meghátrált és hűséget esküdött Rudolfnak. A november 21-én létrejött békében Ottokár kötelezte magát az elfoglalt magyar területek visszaadására is, de a soproni részeken kívül ez nem valósult meg. A magyar hadjáratnak fontos belpolitikai jelentősége lett: László Sopron felszabadítójának szerepében tűnt fel, ugyanakkor szükségessé vált László nagykorúsítása, mert Rudolf királlyal csak így lehetett megfelelő szinten szövetségi szerződést kötni.

(folytatjuk)