A katonakönyvhöz kötözték a személyi igazolójegyet, durvább nevén a „dögcédulát”
Fotó: Archív
Egy évtizede különös küldemény tartotta izgalomban a közmédia hadisírgondozó műsorának munkatársait: egy elesett német katona tárgyi emlékei kerültek elő 63 év után. A szerkesztők kutatómunkája nyomán egy szerencsétlen sorsú fiatalember, Anton Haneberg élete tárult fel.
2018. augusztus 13., 21:162018. augusztus 13., 21:16
2018. augusztus 13., 21:352018. augusztus 13., 21:35
Vastag levél érkezett 2008 őszén a Magyar Televízió Sírjaik hol domborulnak? című műsorának szerkesztőségébe. A postázóból aznap én hoztam fel a küldeményeket, s az említett boríték egy kicsit kinyílt: megviselt briftasni kandikált ki belőle. Ekkor már 63 éve fejeződött be a második világégés, de még –a média útján is –mindig sokan keresték eltűnt hozzátartozóikat, így zsákszámra kaptuk a leveleket. Emberek tízezreiben élt a remény, hogy az elveszett családtag örök nyugvóhelyének legalább a helyéről érkezik egyszer hír.
A műsor hamar népszerű lett, s a kezdése óta eltelt első félévben mintegy ezer levelet bontottak fel a szerkesztőségben. Többségük a második világháborúban, illetve hadifogolytáborban eltűnt katona, munkaszolgálatos és civil hozzátartozó iránt érdeklődött. A levelek javarészét Magyarországon, a kisebb részét a környező országok magyarlakta vidékein, illetve a világ távoli tájain adták postára. Szerencsére a műsor az internetre is felkerült, s ennek köszönhetően a tengerentúli érdeklődők is szép számban jelentkeztek.
A postabontás után minden a csomag körül forgott. A szerkesztők az asztal körül tolongtak, fokozódott az izgalom. Nem lehetett megindultság nélkül forgatni a műsornak küldött pakk tartalmát: két elesett német katona emlékeit rejtette a levéltárca. Az egyik okmánya olvashatatlan volt, a többi dokumentum viszont egy 29 éves fiatalemberhez, Anton Haneberghez tartozott. Egymás mellé helyeztük a jó állapotban megmaradt relikviákat.
Az esküvői képen az ifjú férj már katonaruhában feszít, a pár arcán inkább az elszántság, mint a boldogság tükröződik. Egy másik fotó karácsonykor feleségével és gyermekével készült, de az ünnepi mosoly itt is elmaradt. A harmadikon kisfiát, Theodort viszi nyakában a kacskaringós erdei úton civil ruhában, majd feleségével, Johannával sétál kettesben, és síel a vadregényes tájakon (a neveket később tudtuk meg). Anton Haneberg rangidős tizedes volt. A háború poklából 1945 februárjában lakhelyére, Oberstdorfba kapott szabadságot. Az utolsó boldog családi együttlétről tanúskodtak a fényképek. Február végére tért vissza szolgálati helyére, s a nyugat-magyarországi harcok közepében találta magát.
Az esküvői képen a német fiatalember már katonaegyenruhában feszít
Fotó: Archív
„Hatévesen éltem át a Nádasd környéki véres csatákat. A katona irattárcáját Nádasdon, a mezőn keresztapám találta meg – informálta akkor a szerkesztőséget Nordovics Imre, a levél küldője.
– Akkor 17 éves volt, s nyáron, júliusban a nagyszüleim gabonatábláján dolgozott, amikor meglelte. Gyönyörű, magyar, világosbarna bőrtárcát talált, rányomták a magyar címert. A jó minőségének is köszönhette, hogy az iratok épségben maradtak. Keresztapám elfeledkezett róla, mi a hagyatékában bukkantunk rá. Sokat töprengtünk azon: mit is kezdjünk vele? A német nagykövetségre küldjük el? Valaki aztán azt tanácsolta, juttassuk el a tévéműsornak. Azonnal fel is adtuk egy borítékban azzal a kikötéssel: nyilvános szereplést nem vállalunk.
Tiszteletet érdemel a keresztapa, aki mindenesetre évtizedeken át megőrizte a papírokat, pedig ilyet rejtegetni kockázattal járt az ötvenes években.
Mikor e cikket írva felelevenítettem az egy évtizede történteket, a sír állapotáról érdeklődtem a nádasdi plébánián. Takács László plébános szívén viseli a háborúban elesettek emlékének ápolását, legyen az magyar, német vagy orosz katona örök nyughelye. Élénken él még benne a tárca története. Elmondta, 1945 húsvétja előtt az akkor 18 éves, azóta elhunyt Holtai László a tragédia szemtanúja volt. Látta, amikor egy német katonai autó négy személlyel Zalalövő felől érkezett a 86-os úton, s tőle érdeklődtek, hogyan juthatnának el Körmendre. A gépkocsi vezetője vélhetőleg Anton Haneberg volt. Az információ nyomán visszakanyarodtak, de akkor már szovjet katonákkal találták magukat szembe. Ekkor a falu felé menekültek, ahol szintén orosz egységgel keveredtek tűzharcba. Egy tiszt egy lövészárok felé futott, őt ott érte a halálos golyó,
Erdei úton nyakában fiával, Theodorral
Fotó: Archív
A tárcát minden bizonnyal ekkor dobta el, talán, hogy hozzátartozóit értesítsék. Ez valószínű lehet, mivel vérnyomok nincsenek rajta, s a dögcédulától is talán híradási szándékkal szabadult meg. A zavaros időben a tisztet valahol az árokban hantolták el. Anton Haneberg földi maradványait az akkor hősi halált halt Fejérvári Lajos zászlós mellé temették el a sírkertben.
A rendkívüli küldemény – a megdöbbenés után – nem hagyta nyugodni a munkatársakat. A hozzájuk forduló bizalma is sugallta a továbblépést, hogy felleljék a katona még élő családtagjait.
A szerkesztőség németül kiválóan beszélő szerkesztő-riportere vette kezébe az ügyet. Azonnal kereste a kapcsolatot a bajorországi kisváros, Oberstdorf önkormányzatával. Nem sokkal később már a család telefonszáma is a kezében volt.
„Ifjabb Anton Haneberg vette fel a telefont – emlékezik a megható pillanatra Noll Katalin. – Ekkor derült ki, hogy az elesettnek a februári szabadságolás után kilenc hónappal újabb gyermeke született. Ifjabb Anton Haneberg hangjában a teljes megdöbbenés és az öröm keveredett, mert az édesapját mindvégig eltűntnek hitte, s tőlünk tudott meg többet a katona további sorsáról.”
A csapat összefogója Noll Katalin volt, akivel a nézők – a németországi tudósításokban – most is naponta találkozhatnak, s hozzá csatlakozott Kele Andor operatőr, krónikásként és gépkocsivezetőként jómagam. Itt emlékeznék meg a nagyszerű filmesről; kevés ilyen alapos szakemberrel forgathattam együtt. Természetfotósként ismeretterjesztő filmek tucatjai fűződnek a nevéhez, a második világháborúról forgatott dokumentumfilmekben is maradandót alkotott. Múlt időben beszélhetünk róla, mivel 2016-ban fiatalon hunyt el.
Az adminisztráció elhúzódása miatt viszonylag későn indultunk a Magyar Televízió épületétől, így sűrű este értünk Oberstdorfba, a Haneberg család lakhelyére. Másnap reggel tárult fel igazán a település szépsége. A tízezer lakosú bajor kisváros 2000–2300 méter magas hegyek karéjában fekszik, így a síelők és a hegymászók paradicsoma. Lakói javarészt az idegenforgalomból élnek. Hangulatos sétálóutcák, családias környezet, igényes vendéglátóhelyek várják a vendégeket. Az idősebb fivér, Theodor Haneberg is takaros házban fogadott minket. Érthető módon eleinte zavartan viselkedett, meglett emberként sem tudta feldolgozni a váratlan helyzetet. Később feloldódott, s szavai nyomán bontakozott ki a család és édesapja megrázó története.
Karácsonyi kép a Haneberg családdal
Fotó: Archív
E településen élte tehát mindennapjait Anton Haneberg. A háború előtt keményen dolgozott sofőrként, álmaiban egy taxitársaság képe lebegett. Fillért fillérre halmozott, s még a háború kitörése előtt megvett egy hatszemélyes Opelt, a kocsival turistákat szállított a környéken. Jóllehet, ez a képeken nem tükröződik, de életvidám ember volt, szeretett kirándulni, a hegyekben síelni, esténként barátainak tangóharmonikázott. Az idegenforgalomból élt, de a háború szétzúzta álmait. A környezetéből ítélve békés családi életre, s nem hősi babérokra vágyott. Az összekuporgatott autót a hadsereg foglalta le a háború alatt.
1939-ben, mint gépkocsivezetőt, az elsők között hívták be katonának, ahol szép lassan emelkedett a ranglétrán, s rangidős tizedesi címig jutott.
1941-ben nősült, felesége Johanna egy fiúgyermekkel ajándékozta meg. Legutoljára, 1945 februárjában járt otthon, majd visszatért a magyarországi hadszíntérre. Ezután veszett nyoma, második fiát, Antont már nem ismerhette meg. Felesége sohasem ment férjhez, a gyermekeinek áldozta életét, a családban ritkán beszéltek az apáról. Az emlékezés nagyon felizgatta az özvegyet, aki – talán az átélt szenvedésektől – fiatalon hunyt el.
A Theodor Haneberggel készített beszélgetés után a filmhez vágóképeket vettünk fel, így bejártuk a vidéket. Felmentünk a várost körülvevő hegyekbe, ahol Anton Haneberg gyakran megfordult, sétáltunk a városban, és vendéglátónk jóvoltából, minden házról megtudtunk valami érdekeset. Az együttlét során vezetőnkben egyre jobban előjöttek az édesanyjától egykor hallott családi emlékek is.
A relikviák átadására a városházán kis ünnepséget szerveztek. Itt találkoztunk a fiatalabb fiúval, Antonnal. Noll Katalin kis beszédben szólt küldetésünkről, a polgármester szintén kedvesen reagált jövetelünkre. „A város nagy vérveszteséget szenvedett a második világháborúban – emlékezett vissza a múltra az iratok ünnepélyes s érzelmektől sem mentes átadásán Toni Huber, Oberstdorf polgármestere.
Megrendítő és példaértékű a magyar szerkesztőség gesztusa, hogy több mint hat évtizeddel a háború után egyéni tragédiákkal foglalkozik, és sokat megélt családoknak hozza el a megnyugvást.”
Az egykori német katona leszármazottai. Az iratok közkinccsé tételével tartozunk a német katona emlékének, s öregbítjük hazánk hírnevét
Fotó: Csermák Zoltán
Az átadáskor a jelenlevők megtekintették a nádasdi temetőben készült filmanyagot, ahol a helyi lakosok évtizedek óta ápolják egy ismeretlen német katona, vélhetően Anton Haneberg sírját.
A film bemutatása után német hadisírgondozók érkeztek a temetőbe, s exhumálni kívánták a nyughelyet. Földi maradványokat viszont nem találtak, a plébános szerint talán nem a szokásos módon a kereszt előtt, hanem mögötte kellett volna feltárni a sírt. „Nem is bánom, hogy nem jártak sikerrel – fejezi be a gondolatot Takács László atya. – Kár lett volna megbolygatni egy katona örök nyugalmát. A faluban híven gondozzuk a sírt, a sírokat, s gyakran imádkozunk az elhunytak lelki üdvéért.”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!